vissza a főoldalra
 
ONLINE KULTURÁLIS ÉS MŰVÉSZETI MAGAZIN
(világhálón: 2001. március 1-jétől, nyomtatásban: 2002. tavasza óta)
 
Aktuális írások
Első közlés írások
* * * JÁTÉK * * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
AKTUÁLIS ÍRÁSOK
(szerkeszti: Lajtai Kadocsa Klári)
 
ESSZÉ, JEGYZET
Örökszőke
Nemzedékek óta van és még sokáig lesz, májusban túlárad, október végén apad, de azért a kora tavaszi és késő őszi, sőt a téli hónapokban is előfordul. Nem a jó öreg Dunáról van szó, hanem a Margitszigeti padokon szerelmeskedő párokról. Hej, ha ezek a padok, pláne a nyári búvóhelyek mesélni tudnának! Mennyi szép reményt, ígéretet, esküt, fogadkozást hallgatott végig a folyó és vitt le a tengerbe. Ott alusszák örök álmukat az én vágyaim, reményeim, ígéreteim is. Hogy mi lett a tengernyi ígéretből, reményből? Ki tudja? Legtöbbnek szakítás, válás, felejtés lett a sorsa, de a megvalósultak újabb nemzedékeket hívtak életre, és ők eljönnek anyáik, apáik nyomdokán ápolni a haladó hagyományt. Csókolózni a padokon merészen, egymással szembe fordulva, vagy szemérmesen egymás mellett ülve, ki-ki a vérmérséklete szerint. 
    Aligha van fővárosunk lakói közt egy is, legyen hölgy vagy férfiú az illető, aki nem andalgott kéz a kézben, nem romantikázott valaha a Margitszigeten. A maiak többnyire észtvesztően fiatalok, de azért itt sem csak a húszéveseké a világ. Az idelátogató lányok között vannak feketék, barnák, sőt vörös hajúak is, de én most kirekesztő módon csak a szőkékről akarok írni, a fiúkkal pedig pláne foglalkozzon valaki más. 
    Mert a szőke diáklyány ide-oda lengő lófarokkal, görögkonttyal, apródfrizurával, de akár borzasan is örök jelenség a Szigeten. Olyanok, mint a bronzba öntött, márványba faragott antik istennők, egy-egy görög Aphrodité, latin Vénusz valamennyi. Évszázad óta fiatalok és azok is maradnak. Mosolyukat, könnyeiket a vadgesztenyefák, a hatalmas platánok, szívós tölgyek őrzik, titkaikat a lombok suttogják, vágyaik ott szállnak fejünk felett a bárányfelhőket meglovagolva. A fák lombjai közt láthatatlanul kúszó mókusok, az ágról ágra röppenő csendes széncinkék és az évről évre sokasodó kíváncsi dolmányos varjak, bölcs baglyok, bokrok alján észrevétlen surranó rigók látják, hallják mindezt, de megtartják titkaikat. Még a mindenütt jelenlévő csörgő szarkák sem fecsegnek, hiszen az embereknek, a magányosan sétáló közömbösséget tettető korosabb hölgyeknek, öreguraknak ehhez semmi közük. Az elfogadott íratlan etikett törvénye szerint olvasgathatnak, sütkérezhetnek elmerengve a múltakon, a fűre dőlve hallgathatják a koncertet a szökőkútnál, de a hunyt szemű, átszellemült arcú, se látó, se halló párokat nem közelíthetik meg. Talán még sohasem fordult elő, hogy lett légyen bármily fáradt is valaki, oda merjen ülni harmadiknak – elefántnak – egy padra, amely ilyen szent célra foglaltatott le. 
    A nem tudom, miért, butának kikiáltott szőke nő ott van mindenütt, az élet minden területén, ha akarjuk, ha nem. (DE PERSZE, HOGY AKARJUK!) A bevásárlóközpontok pultjai mögött ő lesi kívánságainkat, a kasszából ő csörgeti vissza az aprópénzt, ő pötyögteti a számítógépbe a főnök akaratát, ő jár előttünk kívánatos idomait divatos ruhákba mutogatva az utcán, ő olvas elmerülten szembeülve a villamoson, de ő hajt bátran, sőt néha veszettül a rádiótelefonját a füléhez szorítva a nyitott sportkocsiban is. Tettetett bosszúsággal nézünk büszkén lobogó haja után, néha meg is szóljuk, de ő jelen van mindenütt (LEGFŐKÉPPEN SZÍVÜNKBEN). Legtöbbször ő énekel, táncol színpadon, filmvásznon, televízióban. Diktálja a divatot (SŐT, Ő MAGA IS DIVAT), megszabja az élet ugyancsak felgyorsult iramát, meglódítva még a vérkeringésünket is. Irigyelik ám őket, sokan igyekszenek szőkék lenni (ami a mai kozmetikumok fejlettségével nem is olyan nagy hecc!) 
    Igazából a Szigetről akartam írni. Azt, hogy sok új, szép pirosra festett padot helyeztek el a déli csúcson, mintha csak egy hatalmas tényleg elsüllyeszthetetlen hajó orrán ülne, úgy érezheti magát a rajtuk ülő. Hogy rugalmas, bokát kímélő futó utat, zenélő szökőkutat hoztak benne létre, hogy fővárosunk legtisztább levegőjű, sőt köztisztaságilag is egyik legjobban kezelt része, hogy sok a tarka virágágy, szép sárga kaviccsal vannak felszórva az utak, a tisztuló Dunában vadkacsák úszkálnak stb. stb. Nagy kár, hogy egy-két könnyen hozzáférhető, diszkrét klotyóval nem fejelték meg ezt a sok szépet és jót. Mert a futó (hacsak nem sakkfigura) is ember, szükségletei vannak, és így bizony nem mindenütt a virágok illata dominál a Szigeten. 
    A rengeteg bosszúság, a honi pénzügyi botrányok és a nagyvilág rémisztő hírei mellett a képes folyóiratok színes oldalairól vigasztalólag ragyog ránk egy-egy felejthetetlennek tűnő szépségű arc (NÉHA AKT IS!), hogy azután a következő szám csillagának fénye túlragyogja, mégis feledtesse. Lám, én is végül a szőke nőknél kötöttem ki, hiszen körülöttük forog (NEM PEDIG KÉPZELETBELI TENGELYE KÖRÜL) a világ. Minden változik körülöttünk. A technológia új és újabb találmányait már követni, felfogni sem bírjuk. A jókora rádiótelefon, amely egy évtizede még státuszszimbólum volt, ma már gyufás skatulyányi, és fényképezni, táviratozni meg sok minden mást tudó ketyere, immár ott lóg milliók nyakában, de egy évtized múlva túlhaladott múzeumi tárgy lesz, és ki tudja mivé fog fejlődni? ÚGY LÁTSZIK, CSAK A SZIGET, A ROMANTIKA ÉS A SZŐKE NŐ ÖRÖK! 
  
        Szőke lányok, mindig ott éltetek a szívemben. 
        Lehunyt szemeim mögött is láttam szélben lobogó hajatok  
        Hallom kacagástok, hamvaim őriznek benneteket 
        Urnába zárva is veletek álmodom… örökre. 
  
Csomós Róbert
A cikk 2007. március 25-én került fel a világhálóra.
 
Visszatérés az
ESSZÉ, JEGYZET
rovat további cikkeihez
Visszatérés az
AKTUÁLIS ÍRÁSOK
főoldalára
 
 A cikkekkel kapcsolatos véleményeket, illetve a közlésre szánt aktuális írásokat
e-mail címünkre valamint az 1399 Budapest, Pf. 701/578. postai címre várjuk!
skype-nevünk: napsziget, szerkesztőség telefonszáma: 06-30/520-1428
 
Vissza a főoldalra
 
 A NapSziget folyóirat
évente négyszer
nyomtatott formában
is megjelenik.
 
Rendelje meg Ön is!
1399 Budapest, Pf. 701/578.
 
céljainkat az NKÖM támogatja
 
 
 
a Magyar Művészeti Portál