vissza a főoldalra
 
ONLINE KULTURÁLIS ÉS MŰVÉSZETI MAGAZIN
(világhálón: 2001. március 1-jétől, nyomtatásban: 2002. tavasza óta)
 
Aktuális írások
Első közlés írások
* * * JÁTÉK * * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
AKTUÁLIS ÍRÁSOK
(szerkeszti: Lajtai Kadocsa Klári)
 
IPARMŰVÉSZET
Öltözék hagyománya – avagy hagyományőrzés a divatban
Madarász Melinda öltözéktervező
Májusban a HírTv Különkiadás című kulturális műsorában találkozhattunk egy fiatal, tehetséges művésszel: Madarász Melindával, és kollekciójának bemutatásra kerülő darabjaival.  
    Érdeklődésemet e műsor keltette fel, hiszen jól ismerem Bein Klára, Göbölyös Márta és Manninger Mária művészek hasonló forrásból táplálkozó alkotásait.  
    Büszkék lehetünk múltunkra, népi hagyományainkra és a napjainkban alkotó művészekre, hogy észrevették a magyar viseletnek és díszítő motívumainak napjainkban is használható változatait. 
    2005 márciusában az Iparművészeti Múzeum III. emeletén a Kozma Lajos Iparművészeti Ösztöndíjasok alkotásait láthatták az érdeklődők. A tehetséges friss diplomások igényes ízlését igazolják a tárgyak, melyek bőrből, ezüstből, fémből, műanyagból, selyemből vagy más textíliából is készültek. A ruhák egy részét a  népviselet vagy a régebbi korok divatja ihlette, s mindkét esetben rendkívül míves a kivitelezésük. A kiállítók között találjuk a 2002-ben végzett iparművész, Madarász Melinda varázsos, kézi hímzéssel is díszített öltözékeit is. A fiatal művésznő egyike azon fiataloknak, akik a magyar népi motívumokat beépítik, felhasználják ruháik, öltözködési kiegészítőik tervezésében, elkészítésében. Ebből az apropóból kérdezzük a kezdésről, a jelenről és a jövő terveiről. 
  
    Mikor és miért kezdett foglalkozni a magyar népviseletek feldolgozásával? 
    2003-ban diplomáztam a Magyar Iparművészeti Egyetem textil tanszékének ruhatervező szakán. Diplomamunkám választott témája az alábbi volt: Kalocsai népviselet inspirálta mai öltözékek kialakítása, hagyományőrzés a divatban. 
    Sokak számára tán „lerágott csontnak” tűnik a kalocsai népművészettel és népviselettel foglalkozni, igen sokan egyszerűen giccsnek titulálták, titulálják a kalocsai népművészetet, legfőképp legújabb folyamát. Az ember lelki sajátja sajnos, hogy sokszor tévesen és elsőre mond elhamarkodott véleményt, ítéletet olyan dolgok felett, melyre nincs rálátása, mélyebb ismeretanyaga, tudása.
 
  
    Miért  választotta a magyar népviselettel kapcsolatos témát, Kalocsa népviseletét, ha „lerágott csont”?  
    Bosszantott, hogy hazánk népművészetét sok külföldi az utcákon, boltokban kapható árukkal azonosítja be tévesen. (Például: giccsesebbnél giccsesebb színes hímzésű terítők tömkelege, melyeknek szinte már köze sincs az eredeti népművészethez.) A külföldiek mentségére mondom, sokszor mi  sem vagyunk ezzel másképp. A turisták részére fenntartott és üzemeltetett boltok legfőképp Kalocsa népviselete, pingálása, színes hímzése utánzására specializálódtak. Érdekelt mi az igazság, mi az ami mindebből jellemző Kalocsa népművészetére és mi az ami egyáltalán nem.  
    Fontosnak tartottam és kellőképp kihívásnak, hogy magyar népviselettel kapcsolatos témát válasszak. Mi tervezők olyan sokszor és előszeretettel nyúlunk más nemzetek, országok népviseletéhez, formavilágához, díszítőművészetéhez inspirációul. Talán sokszor azt gondoljuk, a másé izgalmasabb, különlegesebb, egzotikusabb, eladhatóbb… stb. Sajnos sok rossz előképünk, próbálkozásunk, kudarcunk van, mely szintén eltántorít a magyar kultúra, népművészet felvállalásától. Hiszem, hogy nekünk magyaroknak is éppannyi értékünk van, mint más kultúráknak, csak meg kell találnunk azt az utat, mely által kellőképp tudjuk ezt közvetíteni.
 
 
    Érzelmi, családi kötődés, rokoni szálak fűznek Kalocsa városhoz. Kalocsa népművészetének és legfőképp népviseletének, díszítőművészetének beható tanulmányozása után, érdeklődésem a korai viseletek, díszítések felé irányult. Tervezésem alapjául sokáig azt a mozzanatot, folyamatot vettem, hogy a viseleten megjelent hímzett virágok, növények mérete nőtt, mivel a ruhák a paraszti kultúra megszűnésével többnyire már csak színpadra készültek. Felhúztam ezeket a motívumokat olyan nagyméretű raportra, hogy maga a virág már el is tűnik, csupán formája által a szabásvonalakban jelenik meg. Az ötletet jónak találtam, viszont visszanézve az eredeti kiindulásra azt gondolom, ez nem eléggé jellemezte volna, állja meg a helyét hagyományőrzés címen. Ennél a kalocsai kultúra viselete sokkal gazdagabb, minthogy önkényesen egy mozzanatra építkezve próbáltam volna meg kikerülni a feladat nehézségét, szépségét, értékét. Fontosnak találtam, hogy ne csupán a díszítőművészetet vegyem át értékként, hanem a régi viselet felépítését, szerkezetét is, hiszen a kettő elválaszthatatlan egymástól. Így próbáltam új fazonokat kialakítani, mind a díszítőművészetet, mind a szerkezetet beépíteni a mai, modern öltözködésbe. Diplomamunkámra úgy tekintek, mint egy jó kiindulási alapra a későbbiekre. Úgy látom, lenne igény a magyar népi viseletből építkező mai, modern ruhák tervezésére és gyártására. Többen jelezték ezt felém és kaptam egyéni megrendeléseket diplomamunkám alapján. Továbbra is szeretnék foglalkozni a hagyományőrzés témakörével, a magyar népi viseletek értékeivel a „valódi életben” is, mert azt látom, hogy érdemes és megéri. 
 
 
    Az elmondottak alapján sikeres, és minden nehézség elkerülte. Ez tényleg így van? 
    Az alapvető problémát, nehézséget abban látom, hogy nem nagyon tudjuk, mit  is nevezünk hagyományőrzésnek és hogy hogyan is kell ezt csinálni. Erre most  én sem fogok okos választ adni, de  azt tudom, hogy ezzel a témakörrel továbbra is szeretnék kutatás szinten foglalkozni. 
    Idén felvételt nyertem a Magyar Iparművészeti Egyetem Doktori Iskolájába (DLA), így lesz lehetőségem „hagyományőrzés a divatban” címen tovább foglalkozni a témával. (Sajnos anyagi okok miatt nem tudtam megkezdeni tanulmányaimat, a projekt beindítását, így vissza kellett mondanom a lehetőséget!)  
    Jó lenne, ha a mindennapi életbe, akár butikláncolat formájában többek számára elérhetővé válhatna egy magyar alapokból építkező kollekció. Ez az egyik álmom, s remélem valóra válik! 
  
    Lesz folytatás? Vagy csak a kalocsai népművészetre korlátozódik a tervezés? 
    Úgy éreztem, érdemes folytatni ezt a megkezdett munkát, de nem csupán egy területre (Kalocsa) korlátozva, hanem sokkal kiterjedtebb módon, áttekintve Magyarország népi kultúrájának viseleteit, és nem csupán hagyomány, de értékőrzés címén mai, modern öltözékeket tervezni, megvalósítani.  
    Elnyertem 2003-ban a Kozma Lajos Ösztöndíjat, ami nagyon nagy segítség volt a további munkámhoz, valamint Südy Erikánál az utóbbi két évben az S. E. Kollekció tervezőjeként dolgoztam.  
A három év munkája három magyar népi terület feldolgozását sűríti: 
    1. Kalocsai népviselet alapján (Magyar Iparművészeti Egyetem textiltervező szakán – diplomamunka) 
    2. Mezőkövesd, Szentistván, Tard népviselete alapján (Kozma Lajos Ösztöndíjas munka – Iparművészeti Múzeumban kiállítva) 
    3. Kalotaszeg népviselete alapján (Kozma Lajos Ösztöndíjas munka – Iparművészeti Múzeumban kiállítva) 
    A téma szívügyem és nem szeretném feladni megvalósítását, ezért igyekszem minden lehetőséget megragadni arra, hogy ezekből a prototípusokból kereskedelmi forgalomban kapható termékek legyenek. 
    Az egymásra épülő, magyar népi viseleteken alapuló kollekciók célja a hagyomány és értékőrzés mellett a kommunikáció és ezen keresztüli értékrend- és „ízlés”-formálás, országunk megismerése és értékeink külföldieknek való megmutatása lenne a cél. 
 
 
    A népviselet és hagyomány hallatán nem száműzöm a kereskedelmi forgalomban lévő kiegészítők használatát, motívumok gépi hímzését, de fontosnak tartom a kézi, aprólékos munka értékét is. Az alapanyagok szintén kereskedelmi forgalomban kaphatók, de hímzéssel, kiegészítőkkel, felület-megmunkálással igyekeztem egyedivé tenni őket.  
    A megvalósítás módját szeretném nem csupán makett és prototípus formájában látni, hanem gyártásra tenni. Jelenleg ezen munkálkodom!  
    Ez persze nem könnyű, mert figyelembe kell venni az eladhatóságot, anyagiakat stb. olyan módon, hogy az egyéni tervek ne sérüljenek, ne legyenek rosszabb minőségűek. 
    Igyekszem szponzorokat találni, olyan embereket, akiknek a magyar népi hagyományok, viseletek szintén a szívügyük. Eddigi munkámban szponzorként nagyon sokat köszönhetek Andrásiné Zsuzsának, aki a ruhán lévő hímzések kivitelezésében támogatott! Valamint volt tanáraimnak (kiemelten Sárvári Katalinnak!), szüleimnek, a modelleknek, fodrásznak, grafikusnak, stb, akikkel igazi csapatmunkában dolgoztunk! A jó munka eredményéért a dicséret őket is illeti!
 
    Milyen tervei vannak a közeljövőben? 
    Jelenleg Martos (ma Szlovák terület) és Torockó területét szeretném feldolgozni! Martos egy érintetlen, csendes kis falu, ahol kb. 2 hete jártam. Beszélgettem a helyiekkel, ellátogattam a tájházba, istentiszteletükre. Végigfotóztam a  helyiek által mutatott régi viseleteket és régi, 1914 környékéről előkerült fotóikat, melyeken édesanyjuk, ükanyjuk látható az eredeti martosi népviseletben. Nagyon izgalmas volt! Mindezek felhasználásával, szívvel és könyvtározással próbálom megragadni a terület viseletére jellemzőket, majd átmenteni mai, hordható viseletté. Torockóra a nyáron szeretnék elutazni!
 
    Hol találkozhatunk a nyár folyamán ruháival? 
    Nagyon sokan biztatnak a kollekció kapcsán, ami nagyon jól esik! Pár hete felkérést kaptam a Magyar Hagyományok Házától, hogy az augusztus 20-án megrendezett Mesterségek ünnepén egy divatbemutató keretén belül szerepeltessem a ruháimat! Örömmel mondtam igent! 
    Jó reményeim szerint ekkorra már sikerül a gyártás beindítása és megvásárolható lesz négy-öt fazonú ruha. Ezek a ruhák és a három év munkájának prototípusai augusztus közepétől megtekinthetők a www.meyke.hu internetes honlapcímen. A további információk is itt lesznek találhatók!
 
    Köszönjük, hogy megosztotta terveit velünk! További sok sikert kívánunk munkájához!
A cikk 2006. június 28-án került fel a világhálóra.
 
Visszatérés az
IPARMŰVÉSZET
rovat további cikkeihez
Visszatérés az
AKTUÁLIS ÍRÁSOK
főoldalára
 
 A cikkekkel kapcsolatos véleményeket, illetve a közlésre szánt aktuális írásokat
e-mail címünkre valamint az 1399 Budapest, Pf. 701/578. postai címre várjuk!
skype-nevünk: napsziget, szerkesztőség telefonszáma: 06-30/520-1428
 
Vissza a főoldalra
 
 A NapSziget folyóirat
évente négyszer
nyomtatott formában
is megjelenik.
 
Rendelje meg Ön is!
1399 Budapest, Pf. 701/578.
 
céljainkat az NKÖM támogatja
 
 
 
a Magyar Művészeti Portál