vissza a főoldalra
 
ONLINE KULTURÁLIS ÉS MŰVÉSZETI MAGAZIN
(világhálón: 2001. március 1-jétől, nyomtatásban: 2002. tavasza óta)
 
Aktuális írások
Első közlés írások
* * * JÁTÉK * * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
AKTUÁLIS ÍRÁSOK
(szerkeszti: Lajtai Kadocsa Klári)
 
ESSZÉ, JEGYZET
A(z illendő) köszönésről
xIsmét egy örökzöld téma hever „mozdulatlanul”, a címben jelölt luxuscikk. „Luxus” bizony, hiszen mindenki olyan kalappal köszön, amilyen van neki, így tartja a mondás. Nos, vélhetően a kalaptalanok nagy száma miatt hibádzik a köszönés napjainkban (sok minden más mellett)! Vagy tán egészen másféle okokból? Gyanítom, nem a kalap a hunyó, mert ugyebár süveg nélkül is meg lehet süvegelni a süvegest és megannyi süvegtelent. Ha nem tettel, hát szóval (példéul zseb- és baboskendő lengetése...)
    Hogy fehér hollóról szólok, arra bizonyíték lehet, hogy ezen címszó alatt semmilyen idézetre nem leltem a Bölcsességek, aforizmák gyűjteményben. Vélem azért, mert hajdanában-danában a köszön(t)és természetes velejárója volt embervoltunknak különböző találkozásainkkor. (Ami természetes, arról pedig minek bölcselkedni?!)
    Aztán szép lassan-gyorsan, a rohanó idővel indokolandó leszoktunk a köszönésről (szóban is, meghajlással is), mondván: mindenki pörög (gyakran bepörög), meg egyébként is, minek az a fene nagy udvarisakodás verbálisan?! Elég egy intés a kézzel, egy főbiccentés, vagy a mai bolti sajátosság, a semmi! (Illetve a fintor, mint a bunkóra „sikerült” metakommunikáció.)
    Pedig a köszönésnek kultúrtörténete van. A gyönyörű formulától, az Adjon Isten!-től eljutottunk a Szabadság, elvtársak!-ig. Volt közben Alászolgája! (ki alá és kinek a szolgája, hölgyeim?), a napszakos mormogások aprónépek szájából (kántálva): …napot!, …reggelt!, …estét! Visszatérőben van a stimulált Kezét csókolom! (ezekben a vírusos időkben nem veszélytelen), vagy csak a Csókolom!, összevontan Kézcsók! Dívik a Szia!, a Helló!, az Üdvözletem! (kurtítva Üdv!)
    S íme, a legújabb szörnyűség, a jópofinak csúfolt Csá-csumi-csá!, amire még a  tollam se nagyon áll rá, s pironkodik kellően nevelt írógépem is… Korok, nemek dilemmája dúl: előre köszönjek? (Hátra minek?) Mosoly is kell hozzá? Ez attól függ, hogy be- vagy ráköszönésről van-é szó. Engem még köszönésre neveltek, korosabb és kortalan kollégáimmal erre nevelek magam is, inkább elenyésző „sikerrel”. Ugyanis szaporodik a nemköszönők és a vissza sem köszönők száma is! (Ellentétben a népességünkkel.)
    Köszön. Nem csupán kíván valamit, de hálát rebeg, borítékkal „nyomatékosítva”. S így lesz az igéből a köszönet főnév. Képezve! Nos, az efféle köszönetben valóban nincs köszönet. Ne is legyen!
 
Balogh József
költő-tanár
A cikk 2006. június 28-án került fel a világhálóra.
 
Visszatérés az
ESSZÉ, JEGYZET
rovat további cikkeihez
Visszatérés az
AKTUÁLIS ÍRÁSOK
főoldalára
 
 A cikkekkel kapcsolatos véleményeket, illetve a közlésre szánt aktuális írásokat
e-mail címünkre valamint az 1399 Budapest, Pf. 701/578. postai címre várjuk!
skype-nevünk: napsziget, szerkesztőség telefonszáma: 06-30/520-1428
 
Vissza a főoldalra
 
 A NapSziget folyóirat
évente négyszer
nyomtatott formában
is megjelenik.
 
Rendelje meg Ön is!
1399 Budapest, Pf. 701/578.
 
céljainkat az NKÖM támogatja
 
 
 
a Magyar Művészeti Portál