vissza a főoldalra
 
ONLINE KULTURÁLIS ÉS MŰVÉSZETI MAGAZIN
(világhálón: 2001. március 1-jétől, nyomtatásban: 2002. tavasza óta)
 
Aktuális írások
Első közlés írások
* * * JÁTÉK * * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
AKTUÁLIS ÍRÁSOK
(szerkeszti: Sándor Richárd)
 
IRODALOM, KÖZÉLET
Csomós Róbert
Az irodalom sokoldalú búvára
„Jó lenne tudni, mit gondolt ez a hársfa magáról, amikor még mag volt. Szabályos és arányos akart lenni, mint minden fa, ideális fa, mint minden lény, ideális lény. De nem volt álmodó. Egy álmodót a sziklák elnyomtak volna. Nem volt hóbortos. Egy hóbortos türelmetlenségében már megszökött volna. Megszökni annyi, mint a sorsot megtagadni. A sorsot megtagadni annyi, mint gyengének lenni. Gyengének lenni annyi, mint legyőzetni.” 
(Hamvas Béla: Fák) 
 
Csomós Róbert győzött: sorsát elfogadva képes volt felülemelkedni háborún, börtönökön, álmokon és mára türelemmel adja át életét tükröző sorait. 1930-ban született. Író lett. Mondataival többek között a szépirodalom ízéből is kóstolót ad az ember lelkének. Hiszen, minthogy anyanyelvünk maga a költészet, egy sokat megélt ember nem tud elmenni amellett, hogy ne törekedjen lépten-nyomon magas fokon kifejezni és viszontlátva átadni azokat az érzelmeket, amelyeket ritka alkalmakkor él át az ember. Különleges alkalmakkor: nagy örömben és nagy bánatban.
 
Csomós Róbert
 
    Most csak három könyvéről szólok, melyek mind 2004-ben láttak napvilágot. 
    Huszonhat évesen „lőporfüstös katonai zsávolyruhában, hátán dobtáras géppisztollyal, oldalán lompos farkaskutyával” egy megfáradt csoport élén Izraelbe ment. Hivatást betölteni: önmagát beteljesíteni. Búvárhalász volt. A Földközi-tenger harminc évig kápráztatta szépségével. „Milyen jó emlékezni, visszaálmodni a negyven évvel ezelőtti paradicsomi időket! Ha az akkori állapotokat a maival vetem össze, meg kell állapítanom, kipusztult a tenger élővilágának 95–98 százaléka. Igen, a robbanásoktól, a vegyszerektől, túlhalászástól, ipari szennyezettségtől meghalt a tenger” – írja a Búvárkalandok bibliai vizeken című könyvében. Ezen túl és éppen ezért fontos, hogy az általa közvetlen közelről megélt történetek kapcsán hiteles képet láthatunk ezekből az időkből. Leírásait szinte azonnal magunk köré akaszthatnánk a falra, olyan gyönyörű képek sejlenek fel előttünk azok olvasásakor: „…követ alig látok, mindent ellep, eltakar a csíkos pizsamahalak tömege, surrogó rajokban húznak el mellettem a keszegek, hatalmas ragadozóhalak, tudomást sem véve rólam, lustálkodnak a sziklapadokon… Erősítem a tempót, de amikor a »nagy krátert« megpillantom, mozdulatlanná dermedek az ámulattól. Méltóságos lassúsággal, csak az oldaluszonyaikat lebegtetve a halak királyai, a fogas süllők úsznak mellettem, és tiszteletteljesen utat nyitnak előttem… Az óriás teknős békésen legel, meg tudom fogni a hátsó uszonyos lábait, méltatlankodva néz hátra, nekilódul, de amikor elengedem, nem menekül el, folytatja a békés táplálkozást. Pedig papagájcsőrszerű szájával a legkeményebb csigát is össze tudja roppantani, később láttam, ahogy a szájába tett seprűnyelet, mint egy fogpiszkálót harapja ketté, semmiség lenne neki leollózni az ujjaimat…” A búvárok mindennapi életén keresztül megismerhetjük az akkori izraeli társadalom mindennapjait megpróbáltatásaival, gyönyöreivel és ezek magyarázataival együtt. Olvashatjuk, hogyan védték a tenger élővilágát „az akkor már éjszakánként 2000 horgot lerakni kényszerülő arab halászok”. Ugyanis „valaha ők visszaengedték a tengerbe ezeket a méreten aluli kis halakat, ösztönösen, rendeletek nélkül is volt annyi eszük, hogy nem vágták ki a fát maguk alatt.” Azonban volt ember, aki kényelmesen „megfogta a maga egy-két láda halát”, amelynek „kilója csak negyedét érte az értékes adag halaknak”, s valahogy a sors úgy hozta, hogy a hajója leégett.  
    A tenger alatt nem lehetett elúszni az elsüllyedt hajóroncsok mellett sem. Csomós Róbert nem csupán saját élményeivel gazdagít minket – ásványi kincseket hasznosított, a régészetet sem kerülhette el, szól az adóhivatalról, a törvényekről –, hanem tudásunkat más formában is gyarapítja: „Meséltem már az atliti lovagvár égbetörő tornyainak közelében felfedezett spanyol kalózhajóról? Azt hiszem igen, de az általam Odüsszeusz flottának nevezett, egy ókori tengeri csatában elsüllyedt hajóroncstemetőről még nem. Úgy időszámításunk előtt 1000–1200 éve folyhatott le ez a tengeri ütközet, amelynek bizonyítéka a haifai Tengerészeti Múzeum ma legféltettebb kincse, egy egyiptomi harci gálya bronzból öntött hasított orra. Egyedi darab a világon, nagy hozzáértésről, művészi érzékről, fejlett öntési technológiáról tanúskodik. A hajóroncstemetőre a jövőben fémkereső lokátorok segítségével biztosan rá fognak bukkanni, és a piramisok után az ókor legcsodálatosabb emberkéz alkotta emlékének fogják tartani.” 
    Könyvében tehát „csak mesét” mond, „igaz mesét”, melyet fontos gyakorlati részekkel sző át egy olyan férfi látásmódjával, aki kezdetben önmagától tanult meg búvárkodni. A hátsó lapokon egy tucat fotóval gazdagítja Novelláim képekben címmel a kétszáz oldalon leírtakat. 
    Második epilógusában ezt írja: „A tenger utolsó mohikánja vagyok. Ha végleg lehunyom a szemeim, soha senki nem látja többé a Földközi-tengert olyannak, amilyennek én láttam, amilyennek valójában lennie kéne.” Biztosan állíthatom, nem vagyok egyedül, ha kijelentem, van még mit mesélnie erről az időszakról, amit nagy örömmel többen olvasnánk, vagy hallanánk tőle személyesen.  
    Életének másik „hajónaplója” lehetne az A limanovai csata hiteles története című könyve. Elmélkedni róla szinte lehetetlen, hiszen megelőlegezi a saját mondataival, elmondva róla mindent: „Az olvasó nem az első világháborúról szóló könyvet tart a kezében, hanem a még értelmetlenebb, még véresebb második világháborúról és azon belül is a zsidó holocaustról szóló emberközeli történeteket. A számok tükrében ez az őrület a ma emberének épp olyan felfoghatatlan, mint az asztronómia számadatai. A fényév milliárdok, a Nap tömegét sokszázezerszeresen meghaladó anyagmennyiségek nem érintik meg az értelmet. Történeteim egyéni sorsokat rajzolnak meg. Tragikus, de néha humorral átszőtt novelláimmal, bevallom, a lehetetlenre vállalkoztam. Az érthetetlent próbálom megmagyarázni. A bukás biztos. Kérem, bocsássák meg merész vállalkozásomat, amelyet a kötet címét adó novella majd megmagyaráz.” Tapintattal kér elnézést, pedig köszönettel tartozunk azért, hogy képes volt újra és újra felidézni önmagában a megírt sorsokat. Novellái nem csupán a tartalmuk miatt magával ragadó olvasmányok, hanem szépirodalmunkat is gazdagítják. Ha most a Könyörgő ima anyám sírjánál című novelláját teljes egészében ide leírhatnám, akkor bizton állíthatom, hogy minden mondata annyi fejtegetni valót kínál, hogy az elmélkedéstől egy újabb teljes könyv születne. Csomós Róbert viszont csak azt írja le, ami volt. Tényként közöl, nem bonyolódik fölösleges csatározásokba önmagával. Itt írja: „Most kérlek, add ki jussomat ebből a földből, ebből a világból! Add nekem a pusztában évtizedeket vándorló szökött rabszolgák kitartását, az összeverődött csőcselékből örök emberi törvényeket alkotó és nemzetté váló nép fenségét, az inkvizíció máglyáit, üldöztetést, megaláztatást, programokat vállaló hit erejét, bátorságát.” Nem írja, minek okán, csupán közöl, és úgy közöl, hogy abban benne van a magyarázat. Ettől mesteri, ettől bonthatja fel az olvasó lelkében is a legmélyebb határokat. Innen már csupán egy lépés a csend, amikor új élet kezdődhet el. Az ima mindössze egy oldal, mégis benne van, ami az életben a legfontosabb: az élet önmaga a múlttal, a jelennel, a jövővel, a szeretettel, a családdal, az új élet kívánságával. S az ember akárhányszor áll küszöbön az életében, mindannyiszor fohászkodik új életért, erőért, biztonságért. Az imában amúgy is bölcsőben van a lélek. 
    A Renard lovag utolsó csatája című novellája ékes bizonyítékul szolgál minden írásához: „A vesztett csata után gyalogszerrel menekülő Renard lovag még egyszer végigpillantott a harcmezőn.” – írásai első mondataival azonnal magával ragadja, rögtön belehelyezi az embert a történetbe. Nem ír hosszú bevezetőt, alakjait előttünk formálja meg, így jelentkeznek az ok-okozati összefüggések. Ettől kapnak lendületet egy-hét oldalas történetei. Könyvével tiszteletteljes emléket állít a múltnak. Nem gúnyol ki és nem szépít. A törekvés, hogy megmutat, minden korban és minden időben megállta és meg fogja állni a helyét: a fa is gyökerével kapaszkodik a földbe. Felelőséggel pedig csak a múlt ismeretében alakíthatjuk a jelent és a jövőt. Legelső és leghátsó oldalain korabeli fényképeket láthatunk családjáról, a szerző pár mondatos bemutatásával. A tanulságos történeteket érdemes elolvasni. 
    Harmadikként A mosolygó oroszlán esete… című könyvéről essen pár szó. Robert Pescador szerzői néven harminchárom krimit gyűjtött egy csokorba kétszázharminc oldalon. Ezek egyike sem lagymatag és agyoncifrázott anekdota. Nem tudok elmenni amellett, hogy ne említsem meg Pio Elvira Izabella Peralta de la Barca del Coronádó el Madeira személyét a Buona sera, Sinorita! történetből. A hölgy életmódja miatt elkerülhetetlen, hogy ne keveredjen sorozatos kalamajkába és félreértésekbe. De ki ne keveredne bonyolult helyzetekbe, aki nem találta meg a helyét a világban, akinek tudása kevés, lehetőségei felé nem nyílt ki a szeme és oktondi módon próbál talpon maradni. Mégis az életben maradás nagy törvényének ösztönét életszeretete és bája tölti fel, ez ad új erőt a továbblépésre. Természetesen szélsőséges helyzetekben kénytelen megállni a helyét. A történet végére a feszültség fokozatosan feloldódik és mosolyt csal arcunkra a kissé ironikus csattanó.  
    Csomós Róbert minden krimijében természetes eleganciával ad szabad fogalmazást szereplői szájába, így hozza minél közelebb a valóságos élethelyzetekhez az embereket és a helyzeteket. Néhány cím közülük figyelemfelkeltésként: A kék kristályrúd, A kínai mosodás, A táncoló pulykák esete, A macskánk mégis Floridában nyaral, A londoni hajas-baba esete, Sárkánnyal a sárkányok ellen, Budapesti betyárlegendák. Szórakoztató, elgondolkoztató és tanulságos esetek, amelyek minden időben jó kikapcsolódást nyújthatnak. A harminchárom, pár oldalas történet talán még maga mellé kíván egy jó pár tucatot. Ha valaki egyet is olvas közülük, rendszeres rabjává válhat ennek a stílusnak. 
    Egyéb munkáiról a http://pescador.uw.hu című honlapján olvashatnak és tájékozódhatnak, megrendelhetik könyveit és szívesen fogadja a támogatókat is.  
  
Csomós Róbert a közelmúltban nagy feladat elé állította magát: a középkor hangulatát tükröző, nagy könyvre készül, melynek írása közben a történészek és régészek megállapításaihoz és felfedezéseihez igazodik. Egy fordulatokkal teli meglepetés előtt állunk. Kíváncsian várjuk mindannyian a kész könyvet, melynek elkészítéséhez nagyon sok erőt kívánunk a művész úrnak. Mindezeken felül kívánunk még nagyon jó egészséget, sok munkát és harmonikus, boldog életet! 
  
Holka Edit
A cikk 2006. március 22-én került fel a világhálóra.
 
Visszatérés az
IRODALOM, KÖZÉLET
rovat további cikkeihez
Visszatérés az
AKTUÁLIS ÍRÁSOK
főoldalára
 
 A cikkekkel kapcsolatos véleményeket, illetve a közlésre szánt aktuális írásokat
e-mail címünkre valamint az 1399 Budapest, Pf. 701/578. postai címre várjuk!
ICQ-számunk: 254859031, szerkesztőség telefonszáma: 06-30/520-1428
 
Vissza a főoldalra
 
 A NapSziget folyóirat
évente négyszer
nyomtatott formában
is megjelenik.
 
Rendelje meg Ön is!
1399 Budapest, Pf. 701/578.
 
céljainkat az NKÖM támogatja
 
 
 
Művészek és művészetek a világhálón