vissza a főoldalra
 
ONLINE KULTURÁLIS ÉS MŰVÉSZETI MAGAZIN
(világhálón: 2001. március 1-jétől, nyomtatásban: 2002. tavasza óta)
 
Aktuális írások
Első közlés írások
* * * JÁTÉK * * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
AKTUÁLIS ÍRÁSOK
(szerkeszti: Varga Gabriella)
 
ESSZÉ, JEGYZET
A karácsony örök, eltörölhetetlen
Azok a próbálkozások, melyek karácsony misztikumának eltörlésére, megsemmisítésére irányultak, mind csődöt mondottak. Nem sikerült az emberek tudatából, lelkéből, hiedelméből kiirtani azt az áhítatot, melyet évszázadokkal korábban kialakított, s évszázadokon keresztül gyakorolt, békés mindennapjaiban épp úgy, mint viharos körülmények között. A próbálkozások során különböző elnevezésekkel illették ugyan (fenyőünnep, télapóünnep), de ezek a hamis, álságos, a  való élettől elrugaszkodott kísérletek mind megfeneklettek az emberek konokságán, a szokás hatalmán, mivel mindenek fölött ragaszkodtak a karácsony elnevezéshez, ami a tartalmát jelenti, s ami a szeretetben és a békességben jut kifejezésre.
    Egy nép életében évek folyamán ismétlődően számtalan ünnep létezik. A karácsony misztériumában, legendájában, rendeltetésében és tartalmában tér el minden más ünneptől. A vastag hótakaró, mint elengedhetetlen kellék, belepi a tájat, elfedi egyenetlenségeit, de vajon elfedi-e, eltünteti-e az emberek közötti egyenetlenséget, sikerül-e közelíteni egymáshoz az eltérő nézeteket, melyek oly keservessé teszik a mindennapokat? Megvalósul-e karácsonykor az oly sokat emlegetett ünnepi szeretet, nyújtják-e kezüket békülékenyen az eltérő nézeteket valló emberek? Felenged-e a kérges szívek fagya, emberré lesz-e az ember karácsonykor, vagy marad megszokott, önző magányában, s behúzódva jól kiépített odvába féltékenyen őrzi megszerzett javait, elméjét a jövő, a következőkben kiépítendő hadállásainak megformálására, erősítésére fordítja? Le tud-e ereszkedni mindenki, aki hisz karácsony megtisztító erejében, a karácsonyi szeretet által létrehozott mezőre, ahol, ha csak időlegesen is, de találkozik az ember az emberrel? A fényárban úszó paloták magasságából látszik-e vajon a számkivetett, eszükbe jut-e az ünneplőknek, a javakban dúskálóknak a rongyait fázósan magára húzó, gémberedett markában esetleg egy darab száraz kenyeret szorongató embertársuk, aki még azt sem tudja, hol hajtja le fejét az éj közeledtével? A karácsonyi szeretet számtalan formája közül melyik jut kifejezésre e piros betűs ünnep alatt? Az anyagi vonzat az ünnepnek csak az egyik, talán nem is a leglényegesebb eleme, hanem a többi: a megbocsátás, az együttérzés, képes-e mindenki embertársával legalábbis időlegesen együtt gondolkozni, ha nem is anyagi szinten, hanem lelkiekben együtt érezni? A hó vakító fehérségével versenyezhet-e lelke fehérsége? Őszinte-e benne a megbocsátás, igyekezet a jövőbeni magatartására, emberségére vonatkozóan?
    A fenyő zöldje, a rajta pislogó gyertyák meleg fénye, a csillagszórók, a csillogó gömbök aranya-ezüstje, a fa alatt felhalmozott ajándékok mind a szeretet konkrét megnyilvánulásai. Feledtetik ugyan időlegesen a világ, az élet kedvező és kedvezőtlen megnyilvánulásait, de nem merítik ki a szeretet lényegét, melyet nem a  két piros betűs napra kell időzíteni. A téli éj csendjében felhangzó hálaének, mely a múltért rebeg köszönetet, vajon a jövő ígéretét is tartalmazza, a jóra, a békességre, a felebaráti szeretetre épülve? Nem hamis ígéretet hordoz-e magában már születése pillanatában? Kérdés kérdés hátán, mivel a napi cselekedetekben nem jelentkeznek a karácsonyi jámbor szándékok megvalósulásának jelei. Mit ér a pillanatnyi hevülés, a nemes szándék, ha nem valósul meg belőle semmi vagy alig valami?
    „Karácsony a szeretet ünnepe.” Banális, tartalmatlan, ezerszer elcsépelt meghatározás. Ettől sokkal tartalmasabb, mélyebb, szerteágazóbb, sokkal fennköltebb, mintsem ilyen könnyedén el lehetne intézni. Nem merülhet ki egy-egy ruhadarab, egy-egy, a kor technikai színvonalának megfelelő szórakoztató eszköz átnyújtásában. A valósnak tűnő vagy csak imitált ölelés, a baráti, a rokoni puszi mögött rejlik-e őszinte, a szív mélyéről buzgó igazi jókívánság, melynek éltetője a szeretet, mely megmarad, munkálkodik, állandósul, kitart esetleges ingadozással a következő karácsonyig?
    Ha képes áthidalni a kritikus időszakot, ha megőrzi kezdeti lendületét, mely a feldíszített fa ragyogásában született, akkor megvalósul, igazzá válik a karácsony ténylegesen. A szeretet, a boldogság ünnepe lesz úgy, mint ahogyan az emberek kívánnak ezen a napon sokszor gépiesen boldog karácsonyt a Föld minden szegletében.
Egerszegi Sándor
A cikk 2005. december 11-én került fel a világhálóra.
 
Visszatérés az
ESSZÉ, JEGYZET
rovat további cikkeihez
Visszatérés az
AKTUÁLIS ÍRÁSOK
főoldalára
 
 A cikkekkel kapcsolatos véleményeket, illetve a közlésre szánt aktuális írásokat
e-mail címünkre valamint az 1399 Budapest, Pf. 701/578. postai címre várjuk!
ICQ-számunk: 254859031, szerkesztőség telefonszáma: 06-30/520-1428
 
Vissza a főoldalra
 
 A NapSziget folyóirat
évente négyszer
nyomtatott formában
is megjelenik.
 
Rendelje meg Ön is!
1399 Budapest, Pf. 701/578.
 
céljainkat az NKÖM támogatja
 
 
 
Művészek és művészetek a világhálón