vissza a főoldalra
 
ONLINE KULTURÁLIS ÉS MŰVÉSZETI MAGAZIN
(világhálón: 2001. március 1-jétől, nyomtatásban: 2002. tavasza óta)
 
Aktuális írások
Első közlés írások
* * * JÁTÉK * * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
AKTUÁLIS ÍRÁSOK
(szerkeszti: Varga Gabriella)
 
IRODALOM, KÖZÉLET
Becsöngetés előtt
 
Jövő év nyarán átadják Tiszaújlakon az újjáépített magyar középiskolát 
                                                    Ti nem akartok semmi rosszat,  
                                                    Isten a tanútok reá.  
                                                    De nincsen, aki köztetek  
                                                    E szent harcot ne állaná.  
                                                    Ehhez Isten mindannyitoknak  
                                                    Vitathatatlan jogot ád:  
                                                    Ne hagyjátok a templomot,  
                                                    A templomot s az iskolát! 
 
Reményik Sándor Templom és iskola című verse visszhangzik az alábbi történet minden szegletében és rezdülésében. Reményik Sándor Templom és iskola című verse visszhangzik az elmúlt hét esztendő minden pillanatában. És Reményik Sándor Templom és iskola című verse visszhangzik Skripeczky István minden szavában és mozdulatában. 
    Ezt az óriási erőt, szívós kitartást, a legnehezebb körülmények között is tenni akarást talán még a kisebbségi sorból hozta magával. Skripeczky István a kárpátaljai Tiszaújlakon született és élte le gyermekkorát. Anyanyelvén mindössze négy évig tanulhatott, további iskolaéveit ukrán nyelven végezte. Ungváron tanári diplomát szerzett, majd 1968-ban családjával együtt Magyarországra települt. Azóta Dunakeszin él. Nyugdíjas éveit megelőzően orosz-német szakos tanárként dolgozott a Radnóti Miklós Gimnáziumban. Három ciklus óta a helyi önkormányzat egyéni jelöltként magas fölénnyel megválasztott független képviselője. 2002 tavaszán elsők között alapította meg polgári körét; az Alagi Polgári Kör azóta nemcsak Dunakeszin és vonzáskörzetében, de Kárpátalján is sokak számára ismerősen cseng. 
 
                                                    Ti megbecsültök minden rendet,  
                                                    Melyen a béke alapul.  
                                                    De ne halljátok soha többé  
                                                    Isten igéjét magyarul?!  
                                                    S gyermeketek az iskolában  
                                                    Ne hallja szülője szavát?!  
                                                    Ne hagyjátok a templomot,  
                                                    A templomot s az iskolát! 
 
1999-ben a Kárpátaljára szintén gyakran és rendszeresen átjáró Antal Attilától (ma polgári körének tagja) szerzett tudomást arról, hogy a halmozottan hátrányos helyzetű, többszörösen árvízkárosult Árpád-kori település százötven éves magyar tannyelvű gimnáziumának épületét életveszélyesnek találták és lebontották. Egykori iskolája sorsával Skripeczky István ekkor kezdett el foglalkozni, s az újjáépítésért vívott küzdelme azóta is fáradhatatlan. Színházi előadásoktól kezdve képárveréseken át rock koncertekig különféle jótékony célú kulturális műsorokat szervez, s nyár sem telhet el anélkül, hogy autóbusznyi kirándulónak ne mutatná meg Kárpátalját öt nap alatt, hogy a kirándulás bevételével is segítse az építkezést.
 
 
    Tolcsvay Béla és az Eudoxia Táncszínház év elejei közös fellépése után október 8-án Dunakeszin a Radnóti Miklós Gimnáziumban Wittner Mária meghívására nem kisebb együttes tartott remek hangulatú jótékonysági koncertet, mint Nagy Feró és a Beatrice. Bárki is állította össze ezt a műsort (feltehetően Feró volt az), a közönség vastapsa után e helyütt is illesse gratuláció; egy-két nagyon népszerű slágere mellett (mint a Nyolc óra munka, nyolc óra pihenés…) a Beatrice-műsorban a versek (például Dsida Jenő: Psalmus Hungaricus, részlet) és a hazafias tartalmú szerzemények kaptak jelentős hangsúlyt (Édes Erdély, itt vagyunk, Lesz, lesz, lesz, csak azért is lesz… stb.). Ilyen fokon izzó hangulat után nem volt köny-nyű dolga az Eudoxia Táncszínháznak, ám alig pördültek-lépdeltek néhányat, a fiatalok máris magukra szegezték a közönség figyelmét. A Jámbor János szövegkönyve és Ignéczi Gergely koreográfiája alapján készült Szerelmes a Nap a Földbe című táncjáték méltán aratott nagy sikert. 
    Legutóbb november 12-én telt meg segíteni szándékozó emberekkel Dunakeszin a Radnóti Miklós Gimnázium aulája. Az Eudoxia Táncszínház Csillagoktól csillagúton című szemet-lelket gyönyörködtető előadása után – s e koncertért is köszönet Wittner Máriának – Varga Miklós lépett a színpadra, hogy az István, a király, A Megfeszített és más rockoperák, a Magyar Passió és más oratóriumok, nem utolsó sorban a Honfoglalás című film egy-egy dalával még közelebb hozza a tiszaújlaki magyar iskolakapu kitárásának régen várt pillanatát. 
    Az üggyel együtt érző és önzetlenül támogató művészek és írók sorában feltétlenül említenünk kell a Dunakeszin fellépett Beregszászi Illyés Gyula Magyar Nemzeti Színház társulatát, Usztics Mátyást és a Magyar Nemzeti Kamaraszínház társulatát, az azóta elhunyt Bubik Istvánt, a tiszaújlaki gyökerekkel rendelkező Edvin Marton hegedűművészt és a kétszeres Kossuth-díjas költőt, Csoóri Sándort.  
    Legújabb hír, hogy a Dunakeszi Libra Kiadó néhai Alapi Salamon Aurél: Huszárok a magyar történelem sodrában és Jámbor János: Törpe államok a történelmi Magyarország földjén című köteteiből száz-száz példányt ajánlott fel az iskolaépítés ügyének. 
 
                                                    E templom s iskola között  
                                                    Futkostam én is egykoron,  
                                                    S hűtöttem a templom falán  
                                                    Kigyulladt gyermek-homlokom.  
                                                    Azóta hányszor éltem át ott  
                                                    Lelkem zsenge tavasz-korát!  
                                                    Ne hagyjátok a templomot,  
                                                    A templomot s az iskolát! 
 
A tiszaújlaki iskolaépület immár új formájában pompázik, mi több, az utcafronti régi szárny egy vadonatúj épületszárnnyal is kibővült. 
    Ám Skripeczky István ezt az utat valószínűleg nem tudta volna megtenni egyedül. Szükség volt Antal Attilákra, Bágyi Anikókra, Bencze Istvánokra, Bereczné Csillag Máriákra, Cser Lajosokra, Csia Györgyökre, Fecsó Péterekre, Galántai Ágnesekre, Gereben Jánosokra, Hajdú Arankákra, Harkácsi Margitokra, Horog Lászlókra, Jámbor Jánosokra, Kutlán Andrásokra, Mányoki Józsefekre, Rab Pálnékra, Réti Józsefnékre, Sebők Erikákra, Szakál Lászlónékra, Sztelek Zoltánokra és számos más jóérzésű magyar emberre, aki az ügy segítésére sietett, köztük politikusok, írók, költők, énekesek, táncosok, zenészek, színművészek, a helyi lokálpatrióták és a polgári körök.  
    – Elgondolkozott-e már azon, hogy ha nem lenne a polgári köri mozgalom, vajon milyen formában tudta volna megvalósítani az iskolaépítés támogatását? 
    – Gyakran eltöprengek ezen álmatlan éjszakáimon. Biztosan nehezebb lett volna. A magam lehetőségei szerint megtettem volna akkor is, de így sokkal könnyebb. Többen vagyunk, s ez a csapat átérzi, mennyire fontos ez az iskola a kárpátaljai magyarság megmaradása szempontjából. Itt ugyanis nem csak egy település iskolájáról van szó, hanem hét környező tiszaháti magyar falu közös középiskolájáról. A Fóton működő polgári körök is sokat segítenek. A polgári körök révén sikerült megszerveznünk a nyári kárpátaljai körutazásainkat is, amelyek során Cser Lajos vállalkozó jóvoltából minden alkalommal egymillió forintot meghaladó összeget adunk át az iskolának. Több millió forintot gyűjtöttünk össze az elmúlt esztendőkben. Mi építettük be az ablakokat, az ajtókat. Forrást teremtettünk a villanyhálózat kiépítéséhez, a belső vakoláshoz, az aljzatbetonozáshoz, a fűtés beszereléséhez. A legutóbb átadott több mint egymillió forintot a burkolásra szeretnénk fordítani. És ha mindez elkészül, akkor van remény arra, hogy az iskola hamarosan megnyílik…  
 
                                                    A koldusnak, a páriának,  
                                                    A jöttmentnek is van joga  
                                                    Istenéhez apái módján  
                                                    És nyelvén fohászkodnia.  
                                                    Csak nektek ajánlgatják templomul  
                                                    Az útszélét s az égbolt sátorát?  
                                                    Ne hagyjátok a templomot,  
                                                    A templomot s az iskolát! 
 
1999-ben Antal Attila hozta a hírt Tiszaújlakról: nincs már magyar iskola, falait lebontották. De nemcsak a hírt hozta: kulcsszereplője lett az iskolaépítés ügyének. 
    – Mikor és hogyan került kapcsolatba a tiszaújlaki magyar tannyelvű gimnáziummal?  
    – A menyem kárpátaljai, ennélfogva többször kijárunk Beregszászba rokonlátogatóba. Egy ilyen alkalommal, sok évvel ezelőtt, kezembe került egy újság, amelyben egy cikk a tiszaújlaki iskolával foglalkozott, bemutatta az akkori állapotát, fényképpel illusztrálva. A határ felé vezető hazaúton Tiszaújlak útba is esik, elhatároztam tehát, hogy a helyszínt közelebbről is megnézem. Skripeczky István barátomról tudtam, hogy valamikor régen, amikor az épület még állt, ebben az iskolában folytatta tanulmányait. Szinte sírva hoztam haza neki az újságcikket, szüntelenül ismételgetve, hogy itt valamit tenni kellene. 
    – Miért tartotta fontosnak, hogy ilyen intenzíven bekapcsolódjék az iskola újjáépítéséért folytatott tevékenységbe, és aztán esztendőkön keresztül az ügy támogatója maradjon? 
    – Skripeczky István erre is megadta a választ az imént látott és hallott Varga Miklós-koncert után: abban a községben és a környező településeken több tízezernyi magyar ember él, aki gyermekeit magyarul szeretné taníttatni. Márpedig az ottani viszonyok most az ukrán nyelvű oktatást teszik lehetővé, a magyar tagozat az óvodába kényszerült. Mindezt itthon alaposan átbeszéltük, és elhatároztuk, hogy ott magyar iskolát kell létrehozni. István segítségével felkerestük a magyar tanári kart, akik természetesen mindannyian megerősítettek bennünket abban, hogy ha az iskola elkészül, örömmel oktatják majd az ottani és a környékbeli gyerekeket. A hírek szerint ugyanis ebbe az iskolába nemcsak Tiszaújlakról, hanem tizenöt-húsz kilométeres körzet több tiszaháti magyar településéről járnának oda gyerekek. 
    – Értesüléseim szerint Önnek jelentős szerepe volt Vári Fábián László kárpátaljai költő legutóbbi, Fecskehajtó idő című kötetének megjelenésében, amely közel nyolcszázezer forint bevételhez juttatta az iskolát. 
    – Ez is része annak a törekvésünknek, miszerint mi az ottani, elszakított magyarságot szeretnénk segíteni. Persze ebben némi saját érdek is szerepet játszott. Korábban nem ismertem Vári Fábián Lászlót, itt Dunakeszin a könyvtárban találkoztam vele először. Meghallgattam néhány versét, csodálatosnak találtam, és odamentem hozzá azzal, hogy szeretnék vásárolni egy példányt a kötetéből. Azt felelte, hogy sajnos őneki nincs kötete. Hogyhogy nincs? Mert az adott körülmények között nemigen van mód arra, hogy verseskötetet kiadjanak. Akkor megint elmentem Skripeczky István barátomhoz, és újra elmondtam, hogy itt valamit csinálni kellene. Utána már ment minden a maga útján. Találtunk egy igaz magyar könyvkiadót, a MASSZI Kiadót, és vele karöltve ki tudtuk adni a könyvet ezer példányban, amit ünnepélyes könyvbemutató keretében, itt Dunakeszin a Radnóti Miklós Gimnázium aulájában Csoóri Sándor emlékezetes laudációja után átadtunk Vári Fábián Lászlónak. Ő ötszáz példányt visszaadott, felajánlva azt a tiszaújlaki iskolaépítés ügyének. A könyveket az Alagi Polgári Kör és az Eudoxia 20 Alapítvány váltotta pénzre. 
    – Lassan-lassan megnyílik az új iskola kapuja. Ha visszatekint az építés kezdetétől napjainkig eltelt időre, melyik az a pillanat, az az esemény, amelyik legkedvesebb a szívének? 
    – Emlékezetes marad számomra a Bokréta-avatás 2002 nyarán, amikor személyes jelenlétével tisztelt meg bennünket Dr. Kövér László. Itt el kell mondanom, hogy a Fidesz vezető politikusai – a már említett Kövér László és Dr. Varga Mihály, a polgári kormány pénzügyminisztere – egyénileg is komoly összegeket adományoztak az iskolának. A legfantasztikusabb esemény számomra az volt, amikor 2003 júliusában Tiszaújlakon a Turul emlékműnél a Rákóczi szabadságharc első győztes csatája emlékére rendezett ünnepségen részt vett és ünnepi beszédet mondott Dr. Orbán Viktor miniszterelnök úr, egyúttal megtekintette és támogatásáról biztosította az újjáépülő középiskolát. Az ottani emberek öröme  felejthetetlen marad számomra. Sok hasonlót tudnék még mesélni, hiszen többször kirándultunk ott, ugyancsak polgári körös Cser Lajos barátunk segítségével autóbuszos utakat szervezve; ezek mind-mind kedves emlékek. A legkedvesebb azonban azt hiszem, az lesz, ha jövőre – ha a Jóisten segít – az átadáson ott lehetek. 
 
                                                    Kicsi fehér templomotokba  
                                                    Most minden erők tömörülnek.  
                                                    Kicsi fehér templom-padokba  
                                                    A holtak is mellétek ülnek.  
                                                    A nagyapáink, nagyanyáink,  
                                                    Szemükben biztatás vagy vád:  
                                                    Ne hagyjátok a templomot,  
                                                    A templomot s az iskolát!  
 
Kutlán András festő- és grafikusművész kezdeményezésére több neves képzőművész, elsősorban festők, úgy döntöttek, hogy alkotásaikkal járulnak hozzá e nemes célhoz, s képeik, szobraik bevételéből teremtenek további forrást a tiszaújlaki magyar iskolának. A két éve életre hívott vándorkiállítás- és képárveréshez – felajánlva a szentendrei művésztelepen készült alkotásaikat – tavaly Kárpátalján élő ruszin és magyar művészek is csatlakoztak.  
    Az iskolaépítés támogatására szervezett rendezvények következő állomása éppen egy ilyen képárverés volt december 9-én, pénteken 17 órai kezdettel a Budapest VIII. kerület, Visi Imre utca 6. szám alatti Polgárok Házában. A BECSÖNGETÉS ELŐTT 2. című aukció kiállítói és támogatói: Kutlán András festőművész, Kárpátalja-Szentendre, Gross Arnold Kossuth-díjas festőművész, Budapest, Borisz Kuzma festőművész, Ungvár, Dér Győző fafaragó és ötvösművész, Dunakeszi, Dusza Tibor festőművész, Dunakeszi, Iváncsó András festőművész, Munkács, Karsai Zsigmond festőművész, Pécel, Kovács Károly festőművész, Dunakeszi, Pirk László festőművész-grafikus, Szentendre, Puskás László festőművész, Kárpátalja–Budapest, Rényi Krisztina grafikusművész, Budapest, Simon András grafikusművész, Szentendre, Skripeczky Ákos iparművész, Kárpátalja–Dunakeszi, Sügér Zsuzsanna festőművész, Budapest, Tarasz Uszik festőművész, Ungvár, Végvári Tamás festőművész, Szentendre. 
    Az aukciót az Alagi Polgári Kör, a Jövőnkért Polgári Kör, a Tiszta Hang Polgári Kör és az Eudoxia 20 Alapítvány szervezi. Az est fővédnökei: Dr. Hende Csaba, a polgári körök koordinátora és Kovács Miklós, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség elnöke. Az aukciót vezeti: Kutlán András festőművész. Díszvendég: Stéfán Sándor, az újjáépülő iskola tanára. Közreműködik: Bánffy György színművész, Lakatos Andrea versmondó, Sashegyi Zsófia énekművész és Varga Gabriella újságíró. A képárverés munkatársai: Bágyi Anikó, Galántai Ágnes, Gereben János, Jámbor János és Mányoki József. Az est házigazdája: Hardy F. Gábor ügyvéd, író. A kiállítás csak az aukció idején volt megtekinthető. 
Varga Gabriella
A cikk 2005. december 11-én került fel a világhálóra.
 
Visszatérés az
IRODALOM, KÖZÉLET
rovat további cikkeihez
Visszatérés az
AKTUÁLIS ÍRÁSOK
főoldalára
 
 A cikkekkel kapcsolatos véleményeket, illetve a közlésre szánt aktuális írásokat
e-mail címünkre valamint az 1399 Budapest, Pf. 701/578. postai címre várjuk!
ICQ-számunk: 254859031, szerkesztőség telefonszáma: 06-30/520-1428
 
Vissza a főoldalra
 
 A NapSziget folyóirat
évente négyszer
nyomtatott formában
is megjelenik.
 
Rendelje meg Ön is!
1399 Budapest, Pf. 701/578.
 
céljainkat az NKÖM támogatja
 
 
 
Művészek és művészetek a világhálón