vissza a főoldalra
 
ONLINE KULTURÁLIS ÉS MŰVÉSZETI MAGAZIN
(világhálón: 2001. március 1-jétől, nyomtatásban: 2002. tavasza óta)
 
Aktuális írások
Első közlés írások
* * * JÁTÉK * * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
AKTUÁLIS ÍRÁSOK
(szerkeszti: Varga Gabriella)
 
ESSZÉ, JEGYZET
Munka vár ránk
A tavalyi népszavazás óta egyetlen novellán dolgozom. Régebben is sokat „bütyköltem” írásaimon, de más okból. Általában a mondatok pontossága, feszessége, az atmoszféra, a „célratartás”, a végkifejlet...; az Isten által megadatott kegyelmi-, és istentelen állapotaim kiszámíthatatlan váltakozásai miatt. Most nem csak ezért. Leülök, hogy folytassam, hogy áthelyezzem magam főhősöm világába és karakterébe, hogy csiszoljam a mondatokat, mint hegyi patak vagy lassan hömpölygő folyam a kavicsokat, és egyszerre csaknem hazaárulónak érzem magam. 
    Mit vacakolsz itt ezekkel a fantazmagóriákkal?! Miért akarsz egy nem létező hős világába illeszkedni, amikor itt, a te valós világodban is szükség van hősökre, szükség van rád, szükség van mindenkire, mert a haza ismét bajban van! Latrok akarják megint visszafelé forgatni a történelem kerekét. Persze indirekt módszerekkel egy novellában is beszélhetsz minderről, de azt sokkal kevesebben értik meg és olvassák. Novellát írtál már, írhatsz még, mások is írnak; sokkal több novella íródik, mint amennyit elolvasnak, de ha jelezni tudod, hogy te is a nemzet oldalán állsz, hogy te is tisztán látod a csalásokat, pontosan tudod a hazugságokat; ha kinyilvánítod, hogy téged sem lehet átverni és nem lankad benned a hit, és képes vagy elkeseredésedet derűvé átalakítani, ha mindezzel jelzed –  újra és újra –, hogy eggyel többen vagyunk, az talán fontosabb..., érvelek.
    Mert minden percben érezniük kell, hogy többé már nem leszünk dróton rángatható marionett-figurák, hogy vacak kis előnyökért nem adjuk a lelkünket, hogy nem mondunk le nemzeti színeink és a koronás címer természetes és őszinte tiszteletéről, sem a hazánkról, sem a hazánkban, és a határainkon túl élő magyarokról. Mert nem vesztegethetjük el az időt. Négy év alatt sokat lehet kopni, romlani, és ezt mi már nem engedhetjük. Mi, akik évtizedekig koptunk, romlottunk, pusztultunk. Hiszen ennek a szellemi-lelki Mohácsnak a következménye a legutóbbi választások és a népszavazás eredménye is, mert még mindig sok a tört gerincű, kocsonyás agyú, pókhálós tekintetű labanc és áldozat, az önálló vélemény nélküli alattvaló. Mert, ahogy Osvát Ernő mondta: Az elzálogosított gerincek kiváltására sohasem kerül sor. Felgyorsult az idő, minden elvesztegetett hónap, nap: tragédiához vezethet, a toleranciát ne keverjük össze az álszent lojalitással..., érvelek, és ahelyett, hogy a novellámat folytatnám újabb kis „dolgozat” írásába kezdek és szerkesztem lapunkat, a Búvópatakot.
    A magyar író mindig is olyan volt: ha kellett, fegyverré vált kezében a toll, vagy ha szükségét érezte, akár letette a pennát, és kardra cserélte. Ezért is tartanak annyira tőlünk. Ígérgetnek fűt-fát, hátha ezzel ki lehet húzni a „méregfogunkat”. Nem lehet! Elsősorban azért, mert nincs méregfogunk. Amit ők méregnek látnak és gondolnak, az a hitünk, a haza iránti hűségünk és szeretetünk. Az értékek mellett vagyunk az értéktelenséggel szemben, az őszinteség mellett a hazugsággal szemben, a szabadság mellett a diktatúrával szemben, a magyar érdekek mellett az idegen érdekekkel szemben.
    A kommunista utódpárt állandóan sértegeti a baloldalt is, azzal, hogy önmagát notóriusan baloldalinak aposztrofálja. Mikor elégelik ezt már meg a tisztességes, jószándékú, igazán baloldali gondolkodású emberek?! Mert látniuk kell, hogy ennek a hazudozó, rágalmazó, harácsoló torz képződménynek semmi köze sincsen a baloldalisághoz.
    Lehet védekezni az új kormány tagjainak atrocitással felérő tetteiről szóló, ránk zúduló kellemetlen információk ellen, de ezzel még nem változtattuk meg magukat a tényeket. Egyik költő barátom azt mondta, ő kihajította a tévét. Ez is egy megoldás. Megoldás a gyomor- és szívgörcs, a magas vérnyomás ellen, de nem megoldás a nemzet sorsára nézve. Vigyáznunk kell, hogy az ocsmányságoktól, a hazugságoktól való elzárkózásunk nehogy „strucc-politikát” jelentsen, hiszen – egyebek mellett – ebben is reménykednek a kommunista utódpárt és a „kis kék foltocska” fanatikusai; hogy majd, szép lassan „kifáradunk”, „beletörődünk”, hozzájuk szürkülünk... A csiga- és gennytévé által sugárzott blődségeken fogunk vihorászni..., elzárkózunk minden mély gondolattól, idegrendszerünket és türelmünket próbára tevő olvasmánytól, minden szellemi-lelki erőt követelő, felelősségteljes tettől, mert – ahogy Phaidra mondja Euripidész „Hippolütosz”-ában –: „Tudjuk s világosan felismerjük, mi a jó, / de mégse tesszük, van ki lusta, hogy tegye, / és van, ki többre tart akármilyen gyönyört / a jónál, és gyönyör bizony sokféle van...”
    Ne így legyen! 
    Minden embernek szüksége van pihenésre, gondtalan percekre, az ádventi időszak várakozással és áhítattal teli óráira, de most olyan időket élünk, amikor nem adhatjuk át magunkat teljesen ezeknek az élvezeteknek, mert munka vár ránk. Nem vehetjük ki téli szabadságunkat; előbb vissza kell szereznünk  A  SZABADSÁGUNKAT! 
Csernák Árpád
A cikk 2005. november 16-án került fel a világhálóra.
 
Visszatérés az
ESSZÉ, JEGYZET
rovat további cikkeihez
Visszatérés az
AKTUÁLIS ÍRÁSOK
főoldalára
 
 A cikkekkel kapcsolatos véleményeket, illetve a közlésre szánt aktuális írásokat
e-mail címünkre valamint az 1399 Budapest, Pf. 701/578. postai címre várjuk!
ICQ-számunk: 254859031, szerkesztőség telefonszáma: 06-30/520-1428
 
Vissza a főoldalra
 
 A NapSziget folyóirat
évente négyszer
nyomtatott formában
is megjelenik.
 
Rendelje meg Ön is!
1399 Budapest, Pf. 701/578.
 
céljainkat az NKÖM támogatja
 
 
 
Művészek és művészetek a világhálón