vissza a főoldalra
 
ONLINE KULTURÁLIS ÉS MŰVÉSZETI MAGAZIN
(világhálón: 2001. március 1-jétől, nyomtatásban: 2002. tavasza óta)
 
Aktuális írások
Első közlés írások
* * * JÁTÉK * * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
AKTUÁLIS ÍRÁSOK
(szerkeszti: Varga Gabriella)
 
IRODALOM, KÖZÉLET
Munkatársunk Búvópatak-Díjas
A Búvópatak-Díj alapításáról a Búvópatak című polgári, kulturális és társadalmi havilapot kiadó Búvópatak Alapítvány kuratóriuma döntött 2003. november 21-i ülésén. A Díjjal azon természetes és jogi személyek, valamint jogi személyiség nélküli társaságok, öntevékeny csoportok, polgári körök munkássága kerül évente elismerésre, akik kiemelkedő tevékenységükkel vagy adományaikkal segítették az alapítvány és ezzel a lap munkáját, illetve a magyar kultúra és művészet terén kimagasló érdemeket szereztek.
    A Díjjal oklevél és emlékszobor jár. Az emlékszobor 100 mm átmérőjű, bronzból készült kisplasztikai alkotás. Talapzata 150 mm magas, 50 mm átmérőjű fehér márványból készült henger. 
    A Búvópatak-Díj a Kaposváron élő Gera Katalin szobrászművész alkotása.
    Másodízben 2005. augusztus 18-án, a folyóirat születésének hároméves évfordulója alkalmából került átadásra. Az elismerést Csernák Árpád főszerkesztőtől ezúttal munkatársunk, Varga Gabriella vehette át.
    Kitüntetéséhez a NapSziget Szerkesztősége ezúton gratulál. Ennek kifejezéseként az alábbiakban közreadjuk a díjazott köszönő szavait.
 
Lajtai Gábor
alapító-főszerkesztő
 
Főszerkesztő Úr, kedves Judit, kedves jelenlévők!
 
Ha most azt mondanám, hogy boldog vagyok, nem tudom, hogy igazat szólnék-e.
    S erről akarva-akaratlanul eszembe jut Cenner Mihály.
    Talán az itt jelenlévő színész hölgyek és urak ismerték s talán hozzám hasonlóan szeretettel emlékeznek nagyon tisztelt színháztörténészünkre, akit magam valóban igen nagyra tartottam, nagyra becsültem, s az élettől azt az ajándékot is megkaptam, hogy Cenner Mihály kitüntetett a barátságával. Egyik szilveszteri alkalommal fölhívott telefonon és a következőt mondta: „Nem kívánok boldog újévet, teljes boldogság ugyanis nincs. Csak boldog pillanatok vannak, és én azt kívánom neked, hogy minél több boldog pillanatod legyen az újévben.” Azóta eltelt néhány újév, néhány óév is, s a Jóisten meghallgatta Cenner Mihály jókívánságát. Például most is azért állhatok itt ezzel a gyönyörű szoborral a kezemben.
    Mindazonáltal úgy vélem, sőt, meggyőződésem, hogy a Búvópataknak nem díjat kellene adnia, hanem díjat kellene kapnia. Higgyék el, boldogabb lenne számomra a pillanat, ha most a Búvópatak venne át díjat, és én ennek lehetnék a szemtanúja. Miért mondom ezt? Kérem, engedjék meg, hogy néhány, látszólag aprónak tűnő példát említsek indoklásul.
    Akkor, amikor nyelvünket lépten-nyomon sérülések tömkelege sújtja, van egy ember, egy író, aki, hogy a lapjában nem tűr meg idegen szót, az egy dolog. De aki a mindennapi beszédben is villámpostán küldi és fogadja a leveleket, nem pedig e-mail-en…
    Akkor, amikor hírlap előfizetésünkre – a hírlapon túl – semmi másra nem számíthatunk, mint csekkre, majd, ha az előfizetésünk lejár, akkor van egy folyóirat, amelyik az előfizetést névre szóló levéllel, eredeti aláírással – nem holmi fénymásolt, sokszorosított szórólappal – köszöni meg, s ez a levél így kezdődik: „Köszönjük, hogy támogatást nyújtott a közhasznú szervezetként működő Búvópatak Alapítványnak…”, s így fejeződik be: „Isten segítse tovább életét, szeretteit, munkáját, és őrizze meg hitét!”
    Akkor, amikor a szerkesztőségekben sem idő, sem erő, sem energia, sem akarat, sem – ronda szó – kapacitás nincs arra, hogy a cikkben felmerülő esetleges javításokat a szerzővel egyeztessék, van egy folyóirat, ahol a főszerkesztő nem rest visszaküldeni a cikket a szerzőnek, ha az írása javítást igényel. Egy alkalommal három szó cseréje miatt visszakaptam egyik írásomat. S nem úgy, hogy „cserélje ki ezt a három szót, legyen szíves”, hanem főszerkesztő úr elmondta, hogy ő mit javasol helyette, de hozzátette: ha van jobb ötletem, írjam azt…
    Akkor, amikor egy cikk megjelenése után nemhogy tiszteletpéldányt nem kap, de még csak nem is értesítik a lapok cikke megjelenéséről külsős szerzőjüket, akkor van egy folyóirat, ahol minden szerző, akinek írása jelenik meg a lapban, bizonyos lehet abban, hogy postai úton érkezik számára egy tiszteletpéldány…
    Sorolhatnám tovább a példákat, de attól tartok, itt érne a reggel, másrészt Önök pontosan tudják, hogy miről beszélek.
    Pontosan tudják, miért teszem fel nap mint nap a kérdést, hogy hol vagyok, hova kerültem, mi ez? Ez még ez a világ? Vagy a múltnak egy itt maradt foszlánya? Vagy netán a jövő előhírnöke? Vagy mindez együtt?
    De bármi légyen is, egy biztos: a Búvópatak munkatársának lenni maga a kitüntetés.
 
    Három év…
    Még három. Aztán még három. És még sokszor három. S benne minél több boldog pillanat…
    Ezt kívánom a Búvópataknak.
Varga Gabriella
A cikk 2005. augusztus 20-án került fel a világhálóra.
 
Visszatérés az
IRODALOM, KÖZÉLET
rovat további cikkeihez
Visszatérés az
AKTUÁLIS ÍRÁSOK
főoldalára
 
 A cikkekkel kapcsolatos véleményeket, illetve a közlésre szánt aktuális írásokat
e-mail címünkre valamint az 1399 Budapest, Pf. 701/578. postai címre várjuk!
ICQ-számunk: 254859031, szerkesztőség telefonszáma: 06-30/520-1428
 
Vissza a főoldalra
 
 A NapSziget folyóirat
évente négyszer
nyomtatott formában
is megjelenik.
 
Rendelje meg Ön is!
1399 Budapest, Pf. 701/578.
 
céljainkat az NKÖM támogatja
 
 
 
Művészek és művészetek a világhálón