vissza a főoldalra
 
ONLINE KULTURÁLIS ÉS MŰVÉSZETI MAGAZIN
(világhálón: 2001. március 1-jétől, nyomtatásban: 2002. tavasza óta)
 
Aktuális írások
Első közlés írások
* * * JÁTÉK * * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
AKTUÁLIS ÍRÁSOK
(szerkeszti: Varga Gabriella)
 
ESSZÉ, JEGYZET
A tantestület egyetlen férfi tagja vagyok
A pálya elnőiesedéséről, mint pedagógiánk egyik súlyos gondjáról
Szomorú tényszerűséggel írom le a köztudottat: hosszú évek tendenciájának következményeként hivatásom gyakorlása általános iskolás fokon szinte teljesen rábízatott a gyengébbnek nevezett erősebbik nemre. 
    Vizsgáljuk meg ennek az okait! Próbálok magamnak is választ adni, vajon miért alakulhatott így, hogy a jelentősen szaporodó csonka családok miatt is gyakorlatilag csak hölgyek formálják (kis)kamasszá és felnőtté a fiúk nemzedékeit, s miért tartom mindezt riasztónak. 
    Könnyen el lehetne intézni egy legyintéssel, mondván: minden rossznak okozója az átkozott pénzhiány. Részben el is fogadom. A pálya lesajnáltsága, társadalmi presztízsének elvesztése szerintem mégsem csupán a meg nem fizetettségből fakad. A pedagógus már az ókorban is rabszolga volt, de a közeli század (kántor)tanítói, a „mesterek” sem voltak agyon fizetve. Volt viszont tekintélyük, a falusi világ írni-olvasni tudó, türelemmel bíró tagjaiként éltek, ha kellett, megalázottan is, de minősített tiszteletben, mert karizmájuk példát adott. Közülük nőtt ki és lett országosan ismert például a tanár Csokonai és Arany, a tanító Móra és Gárdonyi. 
    Büszke vagyok rá, hogy én 1973-ban még nem „tanárgyárban” végeztem, ahol futószalagról jöttek le a (pedagőgös) diplomások. Azért pedig különösen áldom a sorsot, hogy először tanítóként szereztem oklevelet! Miért vallom ezt? Azért, mert megtanították a szakma iránti alázatot, s tapasztalt és hiteles, neves tanárok tették ezt. Valamennyi alsó tagozatos tantárgyból olyan szakmódszertani ismeretekhez juttattak, amelyekkel felvértezve nyugodtan elindulhattam e pályán. Emlékszem, négyféle alkalmassági vizsga is szerepelt a felvételinkben, hogy mozgásunk, színérzékelésünk, manuális készségünk, dalismeretünk okán méltóak vagyunk-e arra, hogy majdan 6–10 éveseket taníthassunk, nevelhessünk. 
    Egészen más volt a neveltetésünk is. Szüleim szigorú szeretettel követelték meg tanítóim tiszteletét, s akkoriban mindezt nem rombolta le a mindenható média, sokkal inkább erősítette az olvasottság, s a megannyi beszélgetés. (A beszélgetés bizonyítványi tantárgyként is szerepelt 3. osztályban!) 
    Tudom, úgy változott és lett más a világ, hogy sok értéket kiirtott, s gyakran érezzük: inkább a gyomot, az érzéketlenséget, a közönyt pátyolgatja az elmélyülés helyett.  
    Ám ne hallgassuk el a ma fojtogató pénzhiányt se! De jó lenne, ha például valamiféle varázsütésre tornatermek nőnének ki a földből – mint amilyenek látványa fogadott a szomszédos Szlovénia falvainak (!) iskoláiban – és  egészséges nő-férfi arány a tantestületekben! Kies hazámban (éh)bérjegyzékeket böngészünk, folyamatosan rettegünk a gyerekfogyás következményei miatt, tehát nálunk a férfiak más munka után néznek. 
    Az elnőiesedés senkinek sem áldásos: sem a tantestületeknek, sem a megannyi csonka családban cseperedő, apa-minta nélküli nebulónak. 
    Mit tapasztalok lépten-nyomon? A hangos (erélyes) szó hangoskodássá silányul, s miután a családmodell „csak” (édes)anyát kínál, így jó szándékú, ám frusztrált anyák-tanítónők ezer gonddal küszködve szenvedik el a kivívott emancipáció összes átkát. Az önmegvalósítás béklyóvá lesz, a pörgés idegbajjá. Talán ezért van az, hogy pénzsegélyek mellett egyre számosabb a lelki gyógyászat szükségessége, Uram bocsá’, lassan 10 millió pszichológuspáciens országává válunk! Mint apa, mint férfi pedagógus, mint nemzetét szerető és féltő magyar ember riadt aggódással látom naponta a külsejükben, viselkedésükben „lányosodó” fiúkat. Borzadok a szépelgő nyifi-nyafizóktól, bánt a lelkileg is tartatlanok, a pótszerekhez menekülők népesedő csapata. Ők lesznek a majdani családapák, akik a burjánzó álszabadságot örökítik tovább. 
    Az elnőiesedésről szólva sajnálom is esendő kolléganőimet. Hiszen boldognak is illene látszaniuk, harmóniát teremteniük feleségként, anyaként, s akkor lenne (talán) könnyebb a sorsuk, ha házassági (szeretet)szövetségben élnének. Isten nem véletlenül teremtett kétféle nemet. Persze lehet dacolni vele, de nem kifizetődő. 
    Hadd szóljak még egy másik, szerintem fontos szempontról az elnőiesedés kapcsán. A pedagógus hölgyek valóban különleges türelemmel bírnak, tőlük nem kell tartania a mindenkori hatalomnak, hogy fellázadnak a pusztába kiáltó szavaik miatt. Mi pedig, mint a megmaradt néhány férfi kolléga már régen asszimilálódtunk… 
    Sokfelé járok, közéleti-költői-szakírói tevékenységem okán megannyi iskolában megfordultam már. Tapasztalataim íratják le velem, hogy az összegyűlt indulatokat persze a pedagógusnőknek is le kell vezetniük. Erre kiválóan megfelel a klikkesedés, a kisstílű acsarkodás, a bolhák elefántosítása. Természetesen főhajtó tisztelet minden kivételnek! 
    Milyen kiutakat látok ebből a feszültségeket hordozó helyzetből? Hogyan lehetne visszacsalogatni a férfiakat a katedrákhoz? 
    Vonzóbbá kellene tenni a pályát, például a szakmai alkalmasságot szem előtt tartó kiválasztás-kiválasztódás harmóniájának megvalósításával, a pedagógusképzés átalakításával, a hivatás társadalmi elfogadtatásával, a jövőkép alaposabban végiggondolt kialakításával, anyagi és erkölcsi megbecsüléssel. Egyik sem könnyű ugyan, de a cselekvéshiány tovább rontja a jelent, a közel-távoli jövőt. Hiszem és vallom, a nők leggyönyörűbb kiváltsága az anyaság, de gyermekneveléssel szolgálni a hazát csak együtt szabad a férfiakkal, akár apaként, akár kollégaként! 
    Úgy legyen. 
Balogh József
költő-tanár, Szombathely
 
A szerző kéri mindazon pedagógus kollégáit, akikben fenti írása gondolatokat ébresztett, hogy szíveskedjenek azokat megosztani vele közvetlen e-mail címén: bjoco51@freemail.hu
A cikk 2005. augusztus 1-jén került fel a világhálóra.
 
Visszatérés az
ESSZÉ, JEGYZET
rovat további cikkeihez
Visszatérés az
AKTUÁLIS ÍRÁSOK
főoldalára
 
 A cikkekkel kapcsolatos véleményeket, illetve a közlésre szánt aktuális írásokat
e-mail címünkre valamint az 1399 Budapest, Pf. 701/578. postai címre várjuk!
ICQ-számunk: 254859031, szerkesztőség telefonszáma: 06-30/520-1428
 
Vissza a főoldalra
 
 A NapSziget folyóirat
évente négyszer
nyomtatott formában
is megjelenik.
 
Rendelje meg Ön is!
1399 Budapest, Pf. 701/578.
 
céljainkat az NKÖM támogatja
 
 
 
Művészek és művészetek a világhálón