vissza a főoldalra
 
ONLINE KULTURÁLIS ÉS MŰVÉSZETI MAGAZIN
(világhálón: 2001. március 1-jétől, nyomtatásban: 2002. tavasza óta)
 
Aktuális írások
Első közlés írások
* * * JÁTÉK * * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
AKTUÁLIS ÍRÁSOK
(szerkeszti: Varga Gabriella)
 
IRODALOM, KÖZÉLET
Időörvény
Beszélgetés Devecsery László író, költő, rendezővel
Devecsery László
 
Vasszilvágyon született 1949. november 24-én. Diplomát (többek között) az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi karán szerzett. Munkásságát Tinódi-díjjal és Nívó-díjjal is elismerték. 
    Ha nem közeledne a költészet napja, tavaszi számunkban a költő Devecsery László gondolatait akkor is közreadnánk. 
    Ha nem közeledne a színház világnapja, a drámaíró és rendező Devecsery László gondolatait akkor is közreadnánk.
    Ha nem közeledne a pedagógusnap, a gimnáziumi magyar tanár Devecsery László gondolatait akkor is közreadnánk.
    Mert e szavak olyan világra nyitnak kaput, amelyről annak jóérzésű, jóakaratú kisebbsége gyakran hiheti: hovatovább csak ábrándjaiban jelenik meg. Ilyen világ márpedig a valóságban is van. Éppen az alábbi beszélgetés a bizonyság rá. 
 
    – A szombathelyi Szent-Györgyi Albert Gimnáziumban tanítasz magyart és drámapedagógiát. Mi, akik már régen kikerültünk az iskolapadból, sok mindent hallunk arról, hogy a saját emlékeinkhez képest napjainkban mennyire megváltozott a tananyag, a tanítás módja, az igények, a szokások, a követelmények, azazhogy: minden megváltozott. Nehéz-e egy tanárnak a változások sodrát követni és megfelelni ennek?
    – A változásokat követnünk kell, másként valóban elsodornak bennünket. Jelenleg – azt hiszem – minden középiskolában tanító pedagógust a kétszintű érettségi foglalkoztat. Sok az újdonság. Például a magyar írásbeli esetében változatlan maradt a 4 óra, ám ez 1+3 órás felosztást jelent. Az első órában szövegértési feladatot oldanak meg a diákok. Remélem, életkoruknak, érdeklődésüknek és ismereteiknek megfelelőt kapnak. Időnként ugyanis azt érzem, hogy a hivatalos elmélet és a valóság gyakorlata elképesztő módon távol van egymástól. Ilyenkor az jut eszembe, vajon a feladatok kitűzői (bár feltehetőleg pedagógus végzettségűek) láttak-e gyereket, diákot iskolai keretek között (esetleg tanítottak-e néhány évet)?! A változások át- és megéléséhez, megvalósításához állandó önképzés, illetve szervezett továbbképzés kell. Másként lehetetlen… Ha úgy tetszik, napra késznek kell lennünk.
    – A tankönyvek és segédanyagok tekintetében a szerzői névsorban a te neved is megjelenik – „Mesélő” irodalmi kislexikon (1998, 2. kiad. 2002), Elemezzünk együtt! (2000, 2. kiad. 2004). Ezek a munkák minden bizonnyal nagy segítségére vannak a diákoknak, bár néha arra gondolok, hogy a feladatmegoldás önálló kiizzadásától talán túlságosan megkímélik őket, a készen kapott kidolgozás pedig ellustítja a gondolkodást. Nem így van?
    – A Mesélőt említetted. Megvallom, büszke vagyok rá. Ugyanis kislexikonból bőséges a kínálat, ám a Mesélő valami más. Szemléletes példákkal (és példáktól) jutunk el a fogalomig. A nyelvtani elemzéseknél (való igaz) az én könyvem is tartalmazza a megoldásokat. De: nem öncélúan! Tudatosan törekedtem arra: több legyen egyszerű, lemásolásra, „puskázásra” érdemes anyagnál. Azt a folyamatot is bemutatom, amíg eljutunk a megoldásig. Tehát tanítani is próbálok, ily módon is, egy kicsit. Valóban lustává teheti a diákokat a sok-sok készen kapott munka. Amennyiben a megoldás csupán sótlan közlés és üzleti célú a kiadvány, akkor a legfőbb lényeg: a szükséges ismeret megszerzése veszik el! Ezért kell nagyon alaposan megnéznie a szülőnek (és a pedagógusnak is), mit ajánl gyakorlásra – vagy éppen mit használ gyakoroltatásra.
    – S azt vajon helyesnek tartod-e, hogy a segédanyagok túlkínálatában a kötelező irodalmi olvasmányokat ma már kivonatosan árulják a könyvkereskedésekben?
    – Örülök, hogy ezt megkérdezted! A kötelező (házi) irodalmi olvasmányok örök problémát jelentettek – és jelentenek. A tanulók szemében ami kötelező, az csak rossz lehet. Utólag döbbennek rá, hogy ez nem így van, illetve felnőttként érzik majd a hiányosságokat. S lám, felfedeztük Amerikát, meg a házi olvasmányok kivonatát is. Az előbbi nem túl nagy baj, az utóbbi pedig… Az utóbbiakat, ezeket a rettenetes kivonatokat, melyek gyakran tárgyi tévedéstől sem mentesek, látszat-műveknek hívom. Fércmunkának is kevesek! Felszínes ismeretek nyújtására sem alkalmasak. Mit lehet elmondani egy eposzról, regényről… három-négy oldalon? A válasz kézenfekvő: semmit! Ifjúság elleni bűntett az ilyen „könyvek” kiadása, árusítása! 
    – Szóljunk néhány szót arról is, hogy nemcsak tanítod a drámapedagógia tárgyat, hanem magad is írsz drámát – Hárman egy szoknyában (színpadi játékok, 1999), A két kis pék kalandjai (dramatizált mesék és eredeti mesejátékok, 2003), mi több, színpadra is rendezed azokat. Illetve: pontosan mit rendezel, saját darabjaidat, avagy más, klasszikus vagy kortárs színpadi műveket? Gyerekekről, gyerekeknek szólnak-e ezek az előadások, s gyerekek játsszák-e el?
    – Jó ideje a gyerekek a legfontosabbak a számomra. Naiv módon hiszek benne: nekik kell, lehet és érdemes adni, s akkor talán felnőttként is megmaradnak bennük a gyermekkor töredék-emlékei, s a hit, hogy érdemes, hogy kell színházba járni. Hadd mondjak néhány példát! A Burattino Gyermekszínház tíz évig működött. Létrehozója és – hat évig – rendezője voltam. Gyermektársulat volt ez. Gyermekeknek kívántunk szórakoztató értéket átnyújtani. Sokat tájoltunk. Játszottunk tornateremben és igazi színházban. Benedek Elek Többsincs királyfi című darabja, ez a három felvonásos, igazi mesejáték, sok előadást megért. Ahogy A két kis pék kalandjaiból is ötvennél több előadást tartottunk. Jártuk a megyét, az országot – mondtam az előbb. Akkor még volt pénz, erre is! S ami ennél is sokkal fontosabb: a létező igény, ami ezt létrehozta! Giacomo Costamagna Zenés kópéságok című gyermekoperája a hajdani (!) pécsi országos fesztivál egyik nagydíjasa volt. Az előadás érdekessége, hogy „prózában” egyetlen szó sem hangzik el, s két generáció találkozik a színpadon: az egyetlen felnőtt szereplő – és a gyerekek. S ha már az operánál tartunk. Weber Abu Hasszán című alkotását németül szokták játszani, énekelni. Elkészítettem a magyar változatot. Az Operaház művészei adták elő. Először 2003 nyarán Szombathelyen. S még egy színházi emlék. Kassa, Thália Színház. Devecsery László – Kiss József – Szabados György: Az aranyoroszlán titka. (Mesemusical). Kassa: ahol fontos a magyar szó, a magyar lét, a magyar színház. Rendezőként másfajta kihívás és értékközvetítés volt számomra, mintegy saját korunkkal is szembesítve a múltat (és fordítva) Andersen csodálatos meséjének, A kis gyufaárus lány történetének a televíziós változata. Közeli példa: az elmúlt év őszén Szemben az árral címmel készítettünk, tanítványaimmal (szintén televíziós) emlékműsort 1956 tiszteletére.
    – Sokszorosan összetett műhelymunka az, ami a személyed körül kialakult az esztendők folyamán. Elegendő ránézni az eddig megjelent könyveid sorára, s már abból is kitűnik, hogy semmilyen határt, semmilyen korlátot nem szabtál a fantáziádnak, az ötleteid megvalósításának, a kreativitásod kiteljesítésének. Foglalkoztató könyveid – Szalmaország csodái (1990), Ünnepi ötletek (1995), Ötlettár (1999) – véleményem szerint még abba az önmagában is rendkívül széles sávon mozgó tevékenységi körbe is egyfajta pluszt hoznak, amit a tanár, író, költő és rendező munkája felölel, s amelynek gyakorlatilag valóban nincsen eleje és vége, kezdő és végpontja. Gazdag hát tarsolyod, tarisznyád.
    – Érdekes, hogy rajzolni (többek között) nem tudok. Édesapám gyönyörűen rajzolt és festett. „Ügyességemet” a szalmadíszek, betlehemek, egyéb munkák készítéséhez biztosan tőle örököltem. Ennek a munkának valóban nincs eleje, sem vége. Bizonyítják ezt az író-olvasó találkozók, a manuális foglalkozások, a különböző játékos programok. A mai fiataloknak, tapasztalom, gyér az ének- és a játékkultúrája… A számítógép csodálatos dolog, de nem az olyasfajta játékokra kellene használni, melyek lényege: öld meg, robbantsd fel, gyilkold meg! Az én foglalkozásaim, ahol és amikor lehetőségem van rá: az ellenpontozás szándékával születnek. Amikor egy-egy találkozón a háromgenerációs együttélésről (melynek részese voltam) mesélek a gyereknek, meg arról, hogy gyermekkoromban még nem volt televízió, először úgy néznek rám, mint aki a kőkorszakból jött. Aztán amikor arról mesélek nekik, hogy a nagy konyhán (főként téli estéken) körbe ültük a nagy asztalt, s az idősek meséltek: igazi meséket, mondákat, babonás történeteket, népszokásokat ismerhettem meg, aztán malmoztunk és dámáztunk, mindjárt másként tekintenek rám, legalábbis egy kicsit… Sokoldalúság? Törekszem rá. Minél többet szeretnék adni abból, amit én kaptam…
    – S válladon e gazdag tarsollyal, tarisznyával otthon vagy a gyerekek között, s otthon a felnőttek között. Tucatnyi szépirodalmi könyvvel gazdagítottad a magyar irodalmat – Zarándokút (versek, 1989), Karácsony kopogtat (versek, 1990), A kék pék (verses mese, 1991), Holdének (versek, 1993), Napóraidő (versek, 1999), Felnőttmesék (Ladislas de Secret álnéven, 1999), Ünnepelő (versek, mesék, ünnepek 2000., 2. kiad. 2002.), Évlépő 2002 (2001). A kék pék meséi (2003) Az elfűrészelt feleség (felnőttmesék, 2003), Egérbolygó (verses mesék, 2003), Betlehemi éjben (versek a télről és a karácsonyról, 2003) – s bizonyára most is dolgozol valamin. 
    – Aligha kétséges: most is a gyerekekre gondolok. Éppen a Verselemzések könyvén, ez még csak a munkacím, dolgozom. Idei terveim között szerepel egy gyermekek számára készülő verseskönyv is…
    – Az elfűrészelt feleség című felnőttmese zsebköteted fülszövegében írod: „Egy kis falevél elfér a tenyerünkben, akár ez a könyv. Nézegethetjük a levél erezetét, finom szövését a természetnek. Megtapinthatjuk. Felül simogat, fonákja érdes. Összesodorhatjuk. Aprócska trombitát játszhatunk vele. A hangot mi kölcsönözzük számára. Ezek az írások is ilyenek. Rövidek: szándékaim szerint formáltak, miként a levelek. Ám a fonákjuk van felül: fonákvilág. Játék. Szórakoztat. Tűnődésre késztet, hiszen mit kezdenénk való világunkban a követelőző, feltételeket szabó sárkánnyal, s mit tehetünk a hitszegőkkel… Némelyik történetet nem én találtam ki. Az élet diktálta. Leírtam. Levélrajzok. FELNŐTTmesék. FelnőttMESÉK.” Ekkora érzékenységgel nehezebb az élet visszásságait elviselni, vagy ekkora humorérzékkel könnyebb?
    – Tudom, hogy változtatni képtelenség az élet visszásságain. Én mégis állandóan próbálkozom. A humorérzék segít elviselni a lehetetlent. Aki sebes sodrású folyóban fürdik, azt elragadhatja az áramlás, az örvény. Bennünket, mindanynyiunkat, az időörvény ragad magával. Bármerre sodorhat. Madáchtól tudjuk, a tömegnek és a folyónak úszója, nem vezére az egyén. Az időörvény elkerülhetetlen, ám sodrását arra is felhasználhatjuk, hogy felszínre hozzuk a mélyében lapuló álnokságokat – vagy éppen leplezni kívánt igazságait.
    – Köszönöm minden leírt és kimondott szavadat. Ezt a beszélgetést is!
 
Varga Gabriella
A cikk 2005. március 6-án került fel a világhálóra.
 
Visszatérés az
IRODALOM, KÖZÉLET
rovat további cikkeihez
Visszatérés az
AKTUÁLIS ÍRÁSOK
főoldalára
 
 A cikkekkel kapcsolatos véleményeket, illetve a közlésre szánt aktuális írásokat
e-mail címünkre valamint az 1399 Budapest, Pf. 701/578. postai címre várjuk!
ICQ-számunk: 254859031, szerkesztőség telefonszáma: 06-30/520-1428
 
Vissza a főoldalra
 
 A NapSziget folyóirat
évente négyszer
nyomtatott formában
is megjelenik.
 
Rendelje meg Ön is!
1399 Budapest, Pf. 701/578.
 
céljainkat az NKÖM támogatja
 
 
 
Művészek és művészetek a világhálón