vissza a főoldalra
 
ONLINE KULTURÁLIS ÉS MŰVÉSZETI MAGAZIN
(világhálón: 2001. március 1-jétől, nyomtatásban: 2002. tavasza óta)
 
Aktuális írások
Első közlés írások
* * * JÁTÉK * * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
AKTUÁLIS ÍRÁSOK
(szerkeszti: Varga Gabriella)
 
ESSZÉ, JEGYZET
A boldogságról
Hatalmas az irodalma, miként a szó családfája. A boldog melléknév, a boldogul ige. Boldogulás, boldogság. Mennyiszer mondjuk, értelmezzük, magyarázzuk, tudjuk a jelentését, és mégis megfejthetetlen, illanó, emberi és felemelő. Érzés.
    Volt Móricz Zsigmondnak boldog embere, s vannak a társadalmaknak is boldog emberei, és szaporodnak az örök boldogság-keresők.
    Állítólag a boldogság madara kék, veszettül röpül, de azért mindig megmutatja magát, hogy vágyakozzunk rá és utána.
    Emlékszem ifjúkorom két nagy slágerére (a dalszövegek fix témája a boldogság, s e szó fosztóképzős alakja), amint mézként csorgott a refrénsor, miszerint „Minden ember boldog akar lenni / szívünk előtt száll a kék madár…” Harangozó Terike búgta, Dobos Attila pedig (kínjában vagy boldogsága okán rikoltotta világgá), hogy ő a boldogságtól ordítani tudna… Ma is sokan ordítanak, ám nem a „kék madár” láttán, hanem mert a demokráciában jelen van a szabad ordítás joga, mint ahogy jogunk van fába szorult féregnek is lenni! (Ugyanis állítólag úgy ordítunk, mint „ő”: a féreg eredetileg farkast jelentett.)
    Boldog és boldogtalan, szoktuk említeni, ha a jó-rossz mindenkire vonatkozik, a viccben pl. bizonyos hölgyeket csupán kétféle férfiú szeret: boldog és boldogtalan…
    De említhetnénk a biblikus megállapítást is, hogy boldogok a (lelki) szegények, mert övék a Mennyek Országa. Én úgy látom (legalábbis a jelek erre utalnak), a  gazdagok se kétségbeesetten boldogtalanok, pedig övék csak a földi Paradicsomok…
    Szívesen tallózom, íme Hamvas Béla gondolatsora: „A boldogság az első tudat, benne lüktet a fákban és kövekben, a csillagokban. A Boldogság a világ első érzése. Mindenki a maga számára boldog, ezért a boldogsággal magány jár együtt, ahogy a szeretettel a közösség. A Boldogság mellett ott a Tudás, a Hatalom, a Béke, a Szenvedés…” Seneca szerint a „tetőpontra az jut, aki a boldogságát nem tette másoktól függővé. A gyönyör a fájdalom szakadékába zuhan, ha nem ismer határt.” Epikurosz azt tanítja, hogy „az erényes ember boldog, mert boldogságát az ebből fakadó érzés teremti.” Stendhal szavai szerint „Az elérhető boldogság az az állapot, amelyben védve vagyunk a nagy szenvedésektől.” S adjunk igazat Augustinusnak: „Ha létezne közös nyelv, amelyen megkérdeznék a világ összes emberétől, hogy akar-e boldog lenni, ők habozás nélkül igennel válaszolnának.” Én a mostani (időjárási) körülmények között Petőfivel kérdezek, s nyomba vele is felelek: „Hol a boldogság mostanában? / Egy barátságos, meleg szobában.”
    Még annyit teszek hozzá, ha a mindenható TÁVHŐ is úgy akarja!
 
Balogh József
A cikk 2004. december 29-én került fel a világhálóra.
 
Visszatérés az
ESSZÉ, JEGYZET
rovat további cikkeihez
Visszatérés az
AKTUÁLIS ÍRÁSOK
főoldalára
 
 A cikkekkel kapcsolatos véleményeket, illetve a közlésre szánt aktuális írásokat
e-mail címünkre valamint az 1399 Budapest, Pf. 701/578. postai címre várjuk!
ICQ-számunk: 254859031, szerkesztőség telefonszáma: 06-30/520-1428
 
Vissza a főoldalra
 
 A NapSziget folyóirat
évente négyszer
nyomtatott formában
is megjelenik.
 
Rendelje meg Ön is!
1399 Budapest, Pf. 701/578.
 
céljainkat az NKÖM támogatja
 
 
 
Művészek és művészetek a világhálón