vissza a főoldalra
 
ONLINE KULTURÁLIS ÉS MŰVÉSZETI MAGAZIN
(világhálón: 2001. március 1-jétől, nyomtatásban: 2002. tavasza óta)
 
Aktuális írások
Első közlés írások
* * * JÁTÉK * * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
AKTUÁLIS ÍRÁSOK
(szerkeszti: Varga Gabriella)
 
ESSZÉ, JEGYZET
Miért, miért és hogyan lehetséges?
Miért, miért és hogyan lehetséges, hogy van közöttünk itt a határokon belül, mi, akik a szerencsésebbek vagyunk, miért, miért és hogyan lehetséges, hogy van közöttünk akár csak egyetlenegy magyar ember is, kiben felmerül a gondolat, kiben egyáltalán a gondolat felmerül, hogy mikor nyolcvannégy év után itt a lehetőség lebontani az aljasul ránk testált trianoni határokat, miért, miért és hogyan lehetséges, hogy van akárcsak egyetlenegy magyar ember is, kiben akárcsak a gondolat is felmerül, hogy őt ez nem érdekli, vagy ha érdekli is, hát elmegy és tört döf azoknak a szívébe, kik nyolcvannégy éve agonizálnak, kapkodnak a levegő után, s minden elszenvedett pillanatban csak az tartja bennük az életet, hogy talán egyszer, talán, talán reájuk tekint a Kegyelmes Isten. 
    Egyetlen, egyetlen magyar emberben sem szabadna még csak a gondolatának sem felvetődnie, hogy nem segít annak a magyarnak, kit idegen tengerben taposnak, megaláznak, sárba tipornak, beolvasztanak vagy elkergetnek szülőföldjéről. 
    Történelmi időket élünk. 
   Mi mindannyian saját énünkkel, saját kezünkkel írjuk a történelmet. Vajon mit fognak rólunk tanulni unokáink, dédunokáink? Azt, hogy bátrak voltunk, és nem törődtünk semmilyen rémhírrel, azt, hogy bölcsek voltunk, s nem engedtük magunkat az orrunknál fogva vezetni? Vajon ezt tanítják-e majd korunkról? 
    Vagy talán azt, hogy a harmadik évezred elején magunk húztuk meg a trianoni határokat, s szentesítettük. Nem néhány magát Istennek képzelő politikus tette ezt. Nem, hanem mi, nyolcmillió magyar álltuk körbe a határokat, s alkottunk élő láncot, nehogy véletlenül beszökjön akárcsak egy is, ki kívül rekedt. Vajon ezt tanítják-e majd korunk történelméről? 
    Vagy, vagy, s ez a legrettenetesebb, de egyben a legvalószínűbb is, ha most nem leszünk bátrak, ha most nem leszünk bölcsek, nem lesz történelmünk. Mint ahogy nem lesz történelme egyetlen nemzetnek sem.
    Nem lehetünk annyira buták, hogy észre sem vesszük: minden meggondolatlan, minden önző döntésünkkel egyre csak sodródunk a világpolgár állapota felé. 
    Ez egy sem a mi döntésünk, hanem azé a néhány emberbőrbe bújt, földünk számottevő vagyonát, kincsét, markukban tartó erőé, az ő döntésük mind, s nem a miénk.
    Mikor gyermek voltam, az volt a szlogen: világ proletárjai egyesüljetek! Ó mennyire gyűlöltem, ó mennyire gyűlöltük ezt az üres, semmitmondó, hazug, megalázó mondatot.
    Alig több mint egy évtizede, azt hittem örökre megszabadultam tőle.
    S most, hogy felébredek, elindulok az úton, s mit látok velem szemben jönni: világ polgárai egyesüljetek!
    Hihetetlen! Őrjítő! Őrjítő, hogy nem vesszük észre. A tartalom ugyanaz, csak köpönyeget cserélt. Mi a különbség e két mondat között? Világ proletárjai egyesüljetek! Világ polgárai egyesüljetek! 
    Az előzőt, akik szerencsésebbek voltunk, valahogy túléltük. Túléltük, mert volt két nagyhatalom, s azok elvoltak az egymás elleni harcban.
    De most már nincsenek, most már csak egyetlen erő van, mely, ha nem vigyázunk mindannyiunkat bekebelez. 
    A leggyengébb pontunkra tapint. Önzővé tesz. Azt mondja, vigyázz arra ami a tiéd! Ne adj belőle senkinek, mert ha adsz, neked sem lesz elég. Majd én elrendezem, hogy mindenkinek jusson is, maradjon is. Ó micsoda álnokság, micsoda félrevezetés! Ó mennyire riogatnak, rémisztgetnek, csak nehogy azt tegyük, amit szívünk szerint tenni kellene.
    Sőt még azt is hallhatjuk azoktól, kik nem a nemzetegyesítés, hanem a világpolgárság felé sodornak bennünket, szívük szerint ők is egyesítenék a nemzetet. Szívük szerint. No ezt aztán jól megmondták. De ha valóban ezt tennék szívük szerint, mért buzdítanak másra?
    Hát ilyen könnyű, hát ennyire egyszerű büntetlenül félrevezetni egy nemzetet? Csukjuk be szívünket, ne törődjünk a másikkal, ha nyújtja felénk kezét, forduljunk el, észre se vegyük, tudomást se vegyünk róluk, mert akkor nem furdal a lelkiismeret, rosszabb esetben pedig, ha a szakadék szélén van, még lökjük is bele.
    Kedves Mindenki! Hát ez lenne az élet, hát ilyenek lennénk? Hát ennyire nincs bennünk sem bölcsesség, hogy tisztán lássunk, sem büszkeség, hogy kiegyenesedjünk, s szemébe nézzünk a minket félrevezető erőnek, sem szeretet, hogy ne hagyjuk a másikat a megaláztatásban? Hát valóban ilyenek lennénk?
    Hát valóban ma már semmit nem mond az, hogy nemzet? Hisz nemzetünk valamikor néhány törzs volt, még régebben pedig néhány család. Egy család voltunk nem is olyan rég. Ötven nemzedék: Honfoglalás. Száz nemzedék: Őshaza. 
    Most pedig sírnak odafent őseink, látva minket, hogy mennyire tudunk marakodni, mily buták, mily önzők vagyunk, testvéreinktől még egy szelet kenyeret is sajnálunk.
    Ezek lennénk mi, emberek? Nem! Ebből én nem kérek! Én nem akartam soha világ proletár lenni! Én nem akarok soha világpolgár lenni! 
    Nem akarok gazdag lenni! Nem akarok semmi többet, csak annak a nemzetnek a tagjaként élni, élni szeretetben, élni együtt másokkal szeretetben, mely nemzetbe Isten Kegyelméből belészülettem. 
    Soha, soha nem akarok világpolgár lenni! 
 
2004. Szent András hava
Hardy F. Gábor
A cikk 2004. november 28-án került fel a világhálóra.
 
Visszatérés az
ESSZÉ, JEGYZET
rovat további cikkeihez
Visszatérés az
AKTUÁLIS ÍRÁSOK
főoldalára
 
 A cikkekkel kapcsolatos véleményeket, illetve a közlésre szánt aktuális írásokat
e-mail címünkre valamint az 1399 Budapest, Pf. 701/578. postai címre várjuk!
ICQ-számunk: 254859031, szerkesztőség telefonszáma: 06-30/520-1428
 
Vissza a főoldalra
 
 A NapSziget folyóirat
évente négyszer
nyomtatott formában
is megjelenik.
 
Rendelje meg Ön is!
1399 Budapest, Pf. 701/578.
 
céljainkat az NKÖM támogatja
 
 
 
Művészek és művészetek a világhálón