vissza a főoldalra
 
ONLINE KULTURÁLIS ÉS MŰVÉSZETI MAGAZIN
(világhálón: 2001. március 1-jétől, nyomtatásban: 2002. tavasza óta)
 
Aktuális írások
Első közlés írások
* * * JÁTÉK * * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
AKTUÁLIS ÍRÁSOK
(szerkeszti: Varga Gabriella)
 
IRODALOM, KÖZÉLET
A Torontói Első Magyar Református Egyház
jubileumi ünnepsége
Az 1929-ben létesült torontói egyházközség háromnegyed évszázados évfordulóját ez év februárjában kezdeményezett rendezvénysorozattal ünnepelte meg. A záró ünnepségre október 31-én került sor, amely egybeesett a reformáció napjával. Az évfordulós díszvacsorát megelőző istentiszteleten Nt. Vass Zoltán, a templom lelkipásztora méltatta a reformáció jelentőségét.
    Mind a délutáni templomi szertartáson, mind a banketten jelen volt Tomaj Dénes, a Magyar Köztársaság ottawai nagykövete feleségével, Ildikó asszonnyal, Emri István, a Magyar Köztársaság torontói főkonzulja és felesége, Mária asszony, Borbás István, a Magyar Köztársaság kereskedelmi attaséja és felesége, Zsuzsa asszony. Megjelentek a torontói és környékbeli testvéregyházak lelkészei, valamint gyülekezeti vezetői.
    A kettős ünnepség hangulatát fájdalmasan beárnyékolta Ft. Tőkés László, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspöke, a Magyar Reformátusok Világszövetségének elnöke, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke utazási kálváriája, amely megakadályozta, hogy megérkezzék a délutáni istentiszteletre. A sors különös fintorja, hogy miközben a világ legnagyobb szélhámosai, nemritkán az egész emberiséget fenyegető elemei szabadon átcsúszhatnak az országok határain, repülőterein, egy nemzet lelkiismeretét képviselő főpap két napon át tartó adminisztrációs hercehurca után juthat el csak kitűzött célhelyére. Jellemző és mindenképpen elgondolkoztató, hogy Ft. Tőkés László tisztségeinek terhét úgy cipeli magával, mint Isteni megbízatást, nem hivalkodik a címeivel, és a megalázó mulasztásokat – vajon kinek a számlájára írhatók? – kisebbségi sorsának „kijáró” újabb próbatételként könyveli el. A kérdés az, hogy a világon hány püspök tenne meg egy „ekkorácska” utat, kíséret, csinnadratta nélkül, hogy eleget tegyen egy meghívásnak tekintélyével emelendő egy közösségi évforduló súlyát? Nem is beszélve arról, hogy Ft. Tőkés László tárgyalóasztaltól állt föl, olyan feladatokat akasztva a szegre emiatt az útja miatt, mint az erdélyi magyarok egységének, autonómiájának, a kettős állampolgárságnak a kérdése és az ellentétes politikai pártok kibékítése. 
    A jubileumi vacsorára a Moonlight Banquett Hall-ban került sor. Az est műsorának vezetője Arany Terike volt, aki két nyelven, angolul és magyarul jelentette be az egymás után következő műsorszámokat. Nem mellékes megjegyeznünk, hogy Terike kristálytiszta magyarsága bizonyítéka annak, hogy másod-, harmadgenerációs fiatalok anyanyelvhasználata elsősorban a családban jegecesedik ki, és ha elég erős és igényes ez a családi elvárás, akkor nem fojthatja azt el az angol nyelv hegemóniája.
    A szép műsorszámok előadói az Artisjus díjas budapesti művész, Varga Miklóson kívül Zsigovics Ágnes és Jakab Alpár voltak, a zenét Pécsi József és Kiss Kálmán szolgáltatta. Varga Miklós érzéseket felkavaró, közkedvelt műsorszámaival kiegészítette Ft. Tőkés László otthoni üzenetét: hogy összefogással megállíthatjuk a magyar nemzet hanyatlását, hogy mi is szót emelhetünk az erdélyi autonómiáért, hogy „sólyom szárnyán” bármikor haza indulhatunk, mert otthon még és mindig szükség van minden magyarra. 
Szűcs Tibor, a templom egykori gondnoka ismertette a templom történetét kronológiai sorrendben emlékezve az indulásra, a megmaradásért, gyökéreresztésért folytatott küzdelmekre, a szolgálatot teljesített lelkészekre.
Üdvözlő szavakat hallhattunk Tomajd Dénes nagykövettől, majd Cabafi Csaba S. J., Nt. Dan László, Nt. Szatmáry Ferenc, Nt. Vásárhelyi Piroska, Csikász László, Jordán Emőke, Bánhegyi Zoltán szólalt fel.
    Az egyházat levélben köszöntötték a kanadai kormány vezetői: Paul Martin miniszterelnök, Wappel Tamás parlamenti képviselő, Dalton McGuinty, Ontario premierje, David Miller, Toronto polgármestere.
    Orbán Viktor, a Magyar Köztársaság volt miniszterelnökének levelét Nt. Vass Zoltán olvasta fel. A levelet teljes tartalmában közöljük:
    „Tisztelt Torontói Magyar Barátaim! 
    Egy neves abbét kérdeztek egyszer arról, mit cselekedett a francia forradalom és a terror éveiben. Ő bölcs nyugalommal a következőt felelte: voltam. 
    Bizony, néha ez a legnehezebb: megmaradni és megtartani. Még hódítani is egyszerűbb, csellel megszerezni is könnyebb, hangosnak lenni pedig a legkevésbé megerőltető. 
    Talán hallottak róla, hogy a török hódoltság korában hogyan mentették meg a magyarok a falu templomának harangját: az ágyúöntések falánkságától félve, a közeli tó mélyén rejtették el. Soha, senkiben nem merült fel a kétely, hogy a vízbe merült harang egyszer újra a toronyból szólni fog. 
    A mögöttünk hagyott közel fél évszázad is így telt, volt hát mit megőriznünk és átmentenünk egymásnak. Az anyaországiak vigyázták a földet, a haza fizikai valóságát, a mindig hűséges földrajzi Magyarországot. A távolra vetődöttek, a hazából kiszakítottak pedig az erős, büszke és szabad lelki Magyarország reményét. 
    De most eljött az idő, hogy a magyar újra hívó szóvá váljon a világban! 
    Eljött az idő, hogy a lelkekben a föld megannyi pontjára elmenekített részekből újraalkossuk azt a szellemi és lelki Magyarországot, amely több, mintha a földrajzilag szétszakított darabokat próbálnánk egymás mellé varázsolni! 
    Igen, eljött az idő, hogy a szétszóratott nemzetből egységes világmagyarságot alkossunk! Olyan világnemzetet, amelynek tagjai ott vannak a glóbusz minden pontján, ahol döntések születnek a magyarok jövőjéről, és azokat a döntéseket a magyar közösség érdekében sikeresen befolyásolják. 
    Mert közösség nélkül, melyből vétettünk, és amelyhez tartozunk, nincs magyar felemelkedés. 
    Márai szavaihoz fordulva: »Magyarországot nem a kitanult és begyakorlott álhazafias mágia alkotja meg újra, hanem a munka, a józanság és az akarat, a halálmegvetés és a nagylelkűség.«
    Engedjék meg, hogy mindannyiuknak jó egészséget, megértő társat, jó szomszédot, őszinte barátokat, és az együttlét élményéből erőt merítő összetartó közösségeket kívánjak! 
    Budapest, 2004. október 23. Orbán Viktor”
    Ft. Tőkés Lászlót Nt. Vass Zoltán köszöntötte, majd a Rákóczi Alapítvány elnöke, Ayklerné Papp Zsuzsa a Rákóczi Elismeréssel tüntette ki.
    A magas rangú vendég felszólalását igével kezdte, amelyet Zakariás próféta Könyvéből idézett: „Nem erővel és nem hatalommal, hanem Isten lelkének erejével”. A reformáció ünnepén, amely az egyetemes református egyháznak az ünnepe, Luther Márton példáját idézte, aki V. Károly és X. Leó pápa előtt egyaránt bizonyságot tett az igazságról. Aki a császár előtt jelentette ki azóta is emlegetett mondatát, hogy „Itt állok, másként nem tehetek, Isten engem úgy segéljen.” Krisztus urunk a kereszten is hatalmasabb volt, mint Pilátus hatalma teljében, aki keresztre adta, mondta. Isten lelke naggyá tette hőseinket, a történelem nagy személyiségeit, el egészen 56-os mártírjainkig. Hisszük azt, hogy Tóth Ilonka és Mansfeld Péter nagyobb volt, mint Hruscsov vagy Antropov vagy az összes, Magyarországot elözönlő seregek. Hisszük azt, hogy Nagy Imre vértanúságában volt nagyobb, mint világi hatalmának csúcsán. A vértanúk hőse mag, amelyből a jövendő vetése sarjad, ezért a mi történelmünk nem tragikus csupán, hanem katartikus, krisztusi, mert mindig a feltámadást hordozza magában, még a kereszten is.
    Az 1989-es történelmi fordulat 15. évfordulójához közeledve elmondta, hogy olyan időkben zajlottak le a tizenöt évvel ezelőtti események, amikor nem elismerésre, hanem üldözésre lehetett pályázni, de lutheri példával, vállalni kell minden időkben, amit vállalnunk muszáj. Hangsúlyozta, hogy emberileg nem változott, főpapként is ugyanaz az ember, aki volt temesvári kispapként. Fontos az, hogy bármilyen körülmények között a célokra összpontosítsunk és nem azokra a rangokra, viszonyokra, körülményekre, amelyek között a nemzet céljai megoldást kívánnak. A legfontosabb cél most Erdélyben az autonómia kérdésének a megoldása, amelyre minden erőt össze kell fognunk.
    Ft. Tőkés László a hétfő esti istentiszteleten is megemlékezett az 56-os eseményekről, s a halottak napja ürügyén elhunyt szeretteinkről. Prédikációjának üzenete a minden időket és nehézségeket legyőző reménység. A reménység nem a létező dolgoknak, hanem a reménytelen dolgoknak a valósága, mondta. A leglehetetlenebb állapotban sarjad a reménység, mint ahogy a gyökerekből is kisarjad a fa, bármennyire lenyesik az ágait. Jób könyvének példázatából kiindulva mondta el, hogy Magyarországon 84 év után még mindig nem lehet Trianonról beszélni. Megemlítette, hogy a magyar tévé nem mutatta be a Koltay Gábor rendezte filmet, amely Trianonról szól. Trianon a lecsonkolt fa képét juttatja eszünkbe, őseinket, vértanúinkat, de emellett van egy másfajta pusztulás is, amely kevésbé látványos, vértelen, de ugyanúgy elemésztő. Van egy másik lecsonkolt fa is, amit a szociológusok úgy neveznek, hogy korfa. Normális viszonyok között ennek a legalján helyezkednek el az egy évesek, a legfelsőbb ágán a nyolcvan évesek vannak. Alul széles, felül elvékonyodik. Magyarország esetében éppen a fordítottjával találkozunk. A nemzet összefogásával ezt a sorvadást szeretnék megállítani, megfordítani. Mert ma már sokkal kevesebb magyar születik, mint ahányan meghalnak. Ez az állapot jellemző a Székelyföldön ugyanúgy, mint a nemzet egészét tekintve. Véres és vértelen pusztítás, mert – Petőfi Sándort aposztrofálva – titkos féreg foga rágja a magyar nemzetet. Ez a pusztulás nagyon fájdalmas, akármilyen úton is közeledjék felénk. 
    De akármennyire nagy ez a pusztulás, nem szabad borúlátónak lennünk, mert az Ige is mondja, hogy lecsonkított fának kinő az ága. Krisztusban van egyedüli reménységünk.
    Az sem mindegy, hogy az emberek hogyan viszonyulnak a fájdalmas dologhoz. A hitetlen szemlélet végveszélybe sodorhatja az emberiséget, akik csak anyagiakban tudják felmérni az élet értelmét. A történelemhez való viszonyulásunknak is meg kell változnia ahhoz, hogy tovább ápolhassuk az élet fáját.
Dancs Rózsa
Torontó
A cikk 2004. november 28-án került fel a világhálóra.
 
Visszatérés az
IRODALOM, KÖZÉLET
rovat további cikkeihez
Visszatérés az
AKTUÁLIS ÍRÁSOK
főoldalára
 
 A cikkekkel kapcsolatos véleményeket, illetve a közlésre szánt aktuális írásokat
e-mail címünkre valamint az 1399 Budapest, Pf. 701/578. postai címre várjuk!
ICQ-számunk: 254859031, szerkesztőség telefonszáma: 06-30/520-1428
 
Vissza a főoldalra
 
 A NapSziget folyóirat
évente négyszer
nyomtatott formában
is megjelenik.
 
Rendelje meg Ön is!
1399 Budapest, Pf. 701/578.
 
céljainkat az NKÖM támogatja
 
 
 
Művészek és művészetek a világhálón