vissza a főoldalra
 
ONLINE KULTURÁLIS ÉS MŰVÉSZETI MAGAZIN
(világhálón: 2001. március 1-jétől, nyomtatásban: 2002. tavasza óta)
 
Aktuális írások
Első közlés írások
* * * JÁTÉK * * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
AKTUÁLIS ÍRÁSOK
(szerkeszti: Varga Gabriella)
 
ESSZÉ, JEGYZET
Azonnal egymásra ismertünk
Miközben egy hivatalban ügyet intéztem, kihallom a pult másik oldalán ülő három hölgy beszélgetéséből: 
    – Annyi a borzalom, itt már a világvége van. 
    Aki ezt mondta, és ahogy mondta, abból tudtam, nem valami világ végét jósolgató szekta tagjai közé keveredtem, hanem az elmúlt időkben történtek miatt keseregtek. Amiatt, ami tavasszal és most ősszel történt. Miután a pár szóból mindezt meghallottam, elnézést sem kértem, amiért beleszóltam beszélgetésükbe, hiszen nem szóltam én abba bele, én is ott voltam velük együtt, mint társaságuk tagja, s bár néhány pillanattal korábban találkoztunk, mégis mi sem volt természetesebb, mint folytattam beszélgetésünket.
    – Dehogy van itt a világvége. Teszünk róla, hogy ne legyen itt.
    – Hogy érti ezt? – kérdezte a fiatalabb hölgy. A másik kettő már messze túl voltak a nyugdíjkorhatáron, őket tehát megkísértették tavasszal a 19.000 Ft-tal, de a kísértésre a válaszuk az lehetett: Távozz tőlem …sátán. Inkább munkával igyekeztek kiegészíteni nyugdíjukat, mintsem…
    Én a galléromon lévő kicsiny címerre mutattam.
    – Egy helyre tartozunk – mondtam röviden.
    Mindhárman rám néztek, s mindannyian azonnal egymásra ismertünk. Úgy éreztük, mint akik mindig is a legnagyobb barátságban éltek, mintha nem is akkor találkoztunk volna életünkben először. Micsoda varázsa volt e néhány szónak s annak a parányi magyar királyi címernek. 
    A fiatalabb hölgy asztalához ment s fiókjából kivett egy szórólapot, mely egy tiltakozó felvonulásra invitált, a végén a szokásos felhívással: „Másold és add tovább!” A hír burjánzik, s pillanatok alatt sok-sok emberhez eljut. 
    A felhívás a Szabadság térrel kapcsolatos volt. A Szabadság térrel, mely tér nevének eredetét talán sokan nem ismerjük. E téren állt 1897-ig a rosszemlékű tüzér laktanya, melyben 48-as szabadságharcosok egész sorát tartották fogva és végezték ki, többek között Batthyány Lajost. A forradalom és a mártírok emlékére lett a tér neve Szabadság tér. Ide állították fel 1920 után a Trianon emlékmű csoportot, melynek helyére 1945-ben a megszálló orosz csapatok a saját emlékművüket tették.
    Az emlékművet a közelmúltban eltávolították a tér átépítése miatt. Most, hogy az építési munkák befejeződtek, a szovjet emlékművet kívánják visszahelyezni, Oroszország dicsőségére, annak az országnak a dicsőségére, mely már az 1848-as forradalmunk eltiprója is volt. Mindez a magyar nemzet meggyalázása. Ne engedjük hát. Ez volt a tiltakozás.
    S valóban elgondolkodtató. Miért engedjük mindezt? Nem vitatom, sok ártatlan kiskatona hunyt el, kiket csak úgy végighajtott Sztálin Európán. De talán otthon kellene gyászolni őket, s nem a mi Szabadság terünkön, hol oly sok hazánkat védő honfitársunk költözött el e földi létből. Talán az ő emléküket kellene inkább megőrizni e téren. 
    A meleghangú beszélgetést folytattuk. Hát persze: biztosan nem ez az első találkozásunk, hiszen ahogy soroltuk a helyszíneket, kiderült, itt is – ott is jelen voltunk, egyikünket sem hagyta közömbösen egy-egy rendezvényre történt invitálás.
Hardy F. Gábor, 2002
A cikk 2004. szeptember 19-én került fel a világhálóra.
 
Visszatérés az
ESSZÉ, JEGYZET
rovat további cikkeihez
Visszatérés az
AKTUÁLIS ÍRÁSOK
főoldalára
 
 A cikkekkel kapcsolatos véleményeket, illetve a közlésre szánt aktuális írásokat
e-mail címünkre valamint az 1399 Budapest, Pf. 701/578. postai címre várjuk!
ICQ-számunk: 254859031, szerkesztőség telefonszáma: 06-30/520-1428
 
Vissza a főoldalra
 
 A NapSziget folyóirat
évente négyszer
nyomtatott formában
is megjelenik.
 
Rendelje meg Ön is!
1399 Budapest, Pf. 701/578.
 
céljainkat az NKÖM támogatja
 
 
 
Művészek és művészetek a világhálón