vissza a főoldalra
 
ONLINE KULTURÁLIS ÉS MŰVÉSZETI MAGAZIN
(világhálón: 2001. március 1-jétől, nyomtatásban: 2002. tavasza óta)
 
Aktuális írások
Első közlés írások
* * * JÁTÉK * * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
AKTUÁLIS ÍRÁSOK
(szerkeszti: Varga Gabriella)
 
ESSZÉ, JEGYZET
Feszület
A templom körül hatalmas kert van, nagy fákkal, fűvel, virágokkal. A kert nyitott, bekerítetlen. Ki arra jár, betérhet, közel mehet Isten házához, leülhet valamelyik padon, megnyugodhat teste is, felzaklatott lelke is.  
    A templom előtt nagy virágoskert hirdeti, Isten mily szépnek teremtette a világot, s benne a sok-sok színes virágot. 
    A templom és a virágoskert között egyszerű, de nagyon szép kőkereszt, feszület. Ott Krisztus. Krisztus, ki hirdeti minden arra járónak: Megváltottalak. Téged is megváltottalak. 
    A feszület előtt áll. Ahányszor csak arra járok, mindig ott látom. Ott áll és könyörög. Néhány méterre a feszülettől felnéz Megváltónkra, áll egyenesen, nem mozdul. Órákig ott van mozdulatlan. Nagy néha csak az ajkai mozdulnak, amint mormolja könyörgéseit. 
    Idős hölgy. Nagyon idős. Sokan ebben a korban már igencsak el tudnak fáradni akár egy kis sétától is, ácsorogni pedig egyáltalán nem tudnak. De ő nem. Ő csak áll és könyörög. 
    Szépen öltözött, nem elhanyagolt, ápolt, gondozott. Krisztusához jött, a feszülethez jött. Szépnek kell lennie. 
    Krisztus mosolyogva néz le reá a Keresztről. Mosolyogva, pedig szenvednie kellene. Szenvednie, hiszen éppen kínok kínjával hal meg. Arca mégsem szenvedő, mosolygó. Mosolygó, mindannyiunk bűnét veszi most magára, s e tett megsemmisít minden szenvedést. 
    Ott van télen, a hóban, hidegben, fagyban, ott van órákat, s ott van nyáron a tikkasztó hőségben, mikor mindenki igyekszik a fák hűs árnyékba húzódni. Ő akkor is ott áll, s tán észre sem veszi, hogy a templom mögül a nap is feljebb kúszott, mert ő is kíváncsi arra, ki az, aki nem kímélve önmagát, csak könyörög, könyörög Krisztusához. Meg kell őt nézni. Ilyent még a jó öreg nap sem látott. 
    Kik arra járnak, vegyes érzésekkel fogadják. Van, aki azt mondja: 
    – Szegény bolond. A Jóisten elvette az eszét. 
    Van, aki dühös: 
    – Mit ácsorog ez már itt! Menjen már haza! 
    Dühös, mert tudja, az eszével tán nem is, de a szíve, a lelke tudja, neki is ott kellene ácsorognia, megbánni bűneit, esdekelni a bűnbocsánatért.  
    Van, aki észre sem veszi. Csak akkor tűnik fel valami változás, ha nincs ott az élő szobor, de igazán azt sem tudja, mi változott.  
    S vannak, bár lehet, kevesek, kik tudják, ki ő, mit tesz ott a feszület előtt. Tudják és boldogok. Boldogsággal, melegséggel telik meg szívük. Boldogsággal és melegséggel: értük is könyörög, mindannyiunkért. Mindenkiért könyörög. Azokért is, kik szeretettel gondolnak reá, de azokért is, kik bolondnak nézik, vagy dühösek rá, esetleg észre sem veszik. Mindenkiért. Sőt, ez utóbbiakért könyörög csak igazán, hiszen ők még jobban rászorulnak Teremtő Istenünk Kegyelmére. 
    Telik az idő.  
    Múlnak a napok, a hetek, a hónapok, az évek. Jönnek évek évek után, és ő, az idős hölgy még mindig ott áll, semmit sem változva, ott áll egyenesen, felnézve Krisztusára. Áll. Nem mozdul, csak ajkai rezzennek meg néha, amint mormolja könyörgését.  
    Kik sajnálták, bolondnak nézték, ma már tudják, nem lehet az. Kit Isten azzal büntet, hogy elveszi nagy kincsünket: értelmünket, az nem lehet ilyen összeszedett. Összeszedett lélekben és testben.  
    – Nem. Nem hibbant meg. Értem is könyörög.  
    – Ó Édes Istenem. Mióta járok már erre, s mindig szánalommal néztem rá, sajnáltam őt, s nem is gondoltam rá, hogy értem könyörög, engem is mentsen meg az Úr.  
    Kicsit messze tőle, a padra leül, s csak nézi. Nézi, de szívében már nem szánalom van, hanem melegség. 
    – Értem is könyörög. Legyen Isten kegyelmes hozzám is.  
    Aztán egyszer csak összekulcsolja kezét, fejét lehajtja, szeme becsukódik. Nem zavarja a körülötte lévő világ. Beszélget Krisztusával.  
    Milyen régen nem szólt már Hozzá, milyen régen nem beszélgetett már Vele, milyen régen nem volt már eszében Ő, Ő és az Atya. Most hozzá beszél, s közben mosolyog saját balgaságán:  
    – Nem ő a bolond, nem ő szorult sajnálatra, hanem én, ki őt bolondnak néztem. Én vagyok a bolond, ki észre sem veszem a mellettem lévő kincseket, nap mint nap megyek el mellette behunyt szemmel. Bolond vagyok és vak. Köszönöm Istenem, köszönöm, hogy a Te Szent Lelked bennem is lakozik már.  
    Ki dühös volt rá, kik dühösek voltak rá, egyre dühösebbek. Legszívesebben odamennének hozzá, belé rúgnának, ellökdösnék, elrángatnák onnan a Feszület elől. 
    – Ne ácsorogjon már ott, hagyja már abba - ordítanák. De nem teszik. Értelmüknek megálljt parancsol. 
    – Megállj! Nem bánthatod őt! Ő az én védelmem alatt áll! És téged is én védelek! 
    – Te engem? Ugyan már! Engem nem védelmez senki! Egy szál magamban vagyok! 
    – De igen! Én védelmezlek téged, és erőt is én adok neked. 
    – Erőt? Ugyan mire? 
    – Erőt, hogy kinyisd a szemed, hogy felkelj naponta. Erőt, hogy felemeld poharad, erőt, hogy megüsd a másikat, erőt, hogy csúnya szóra nyisd szádat.  
    – Micsoda? Ehhez Tőled kapom az erőt? Én azt hittem, a sátántól, azt hittem, ő cimborál velem. 
    – Nem. Az erőt mindenhez tőlem kapod.  
    – Tőled, de hát miért, mért kapok Tőled erőt a rosszhoz?  
    – Az erőt nem a rosszhoz, hanem az életedhez kapod. Az életedhez, hogy élj, és újra meg újra legyen lehetőséged más útra térni. Ezért kapod az életed. Ezért nyitod ki minden reggel a szemed, kelsz fel ágyadból. Minden napod, minden órád, minden perced egy-egy új lehetőség, hogy engem kövess és ne a sátánt. Az erőt ezért kapod. Életed minden perce újabb és újabb lehetőség, ehhez kapod az erőt. Én, aki a te Istened vagyok, nem adom fel soha. Csak te lehetsz, aki feladod, én soha. 
    Kik eddig észre sem vették őt, az idős hölgyet, amint oly kitartóan könyörög Krisztusához, most már észreveszik. Ha néha nincs ott, már hiányzik. Aggódnak érte. 
    – Csak nem történt valami baja szegénynek?  
    Ők még nem tudják, hogy soha, semmi baja nem történhet. Ő Krisztusé, és aki az Övé, azt soha semmi baj nem érheti.  
    Sugdolóznak már róla: 
    – Ki ő? Honnan jött? Nem is láttuk azelőtt. Nem is ismerjük. Most pedig itt van. Itt van közöttünk. Itt van a mindennapi életünkben. 
    – Mit csinál ott a kereszt előtt? 
    – Imádkozik. 
    – Imádkozik? Az meg mi? Én azt hittem, ma már nem imádkozik senki. Legfeljebb csak a templomokban. Én azt hittem, imádkozni ma már egy régen elfelejtett szokás. 
    – De még ma is imádkoznak, sokan. És nem csak a templomokban. Az ember soha nem felejt el imádkozni, mint ahogyan levegőt venni sem felejt el.  
    Kik tudták, tudják, ki Ő, és ki az idős hölgy, és mit tesz ott a feszület előtt, mi dolga e világon, egyre többen lesznek. Számuk napról napra szaporodik, sokasodik.  
    Egyre többen és többen tudják ki ő és boldogok. Boldogsággal, melegséggel telik meg szívük. Boldogsággal és melegséggel: értük is könyörög, mindannyiunkért. Mindenkiért könyörög. Azokért is, kik szeretettel gondolnak reá, de azokért is, kik bolondnak nézik, vagy dühösek rá, esetleg észre sem veszik. Mindenkiért. Sőt ez utóbbiakért könyörög csak igazán, hiszen ők még jobban rászorulnak Teremtő Istenünk Kegyelmére. 
    Ők, a boldogok, kik napról napra egyre többen lesznek. Ott él szívükben az idős hölgy. Egyre többen és többen könyörögnek érte. Adjon az Isten erőt neki, sokáig állhasson ott a feszület előtt, könyöröghessen Krisztusához, vihessen oda egyre több és több lelket, egyre több és több megtért lelket. 
Hardy F. Gábor
A cikk 2004. szeptember 5-én került fel a világhálóra.
 
Visszatérés az
ESSZÉ, JEGYZET
rovat további cikkeihez
Visszatérés az
AKTUÁLIS ÍRÁSOK
főoldalára
 
 A cikkekkel kapcsolatos véleményeket, illetve a közlésre szánt aktuális írásokat
e-mail címünkre valamint az 1399 Budapest, Pf. 701/578. postai címre várjuk!
ICQ-számunk: 254859031, szerkesztőség telefonszáma: 06-30/520-1428
 
Vissza a főoldalra
 
 A NapSziget folyóirat
évente négyszer
nyomtatott formában
is megjelenik.
 
Rendelje meg Ön is!
1399 Budapest, Pf. 701/578.
 
céljainkat az NKÖM támogatja
 
 
 
Művészek és művészetek a világhálón