vissza a főoldalra
 
ONLINE KULTURÁLIS ÉS MŰVÉSZETI MAGAZIN
(világhálón: 2001. március 1-jétől, nyomtatásban: 2002. tavasza óta)
 
Aktuális írások
Első közlés írások
* * * JÁTÉK * * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
AKTUÁLIS ÍRÁSOK
(szerkeszti: Varga Gabriella)
 
IRODALOM, KÖZÉLET
„Egy lángot adok, ápold, add tovább...”
 
Tanévzáráskor a jövőbe tekintve
A folytonosságot hangoztatták az ünnepi szónokok a Helikon Gimnázium idei  
évzáró ünnepségén, amelyet a Szent Erzsébet Templom halljában tartottak. Az  
iskola múlt esztendőben nyugdíjba vonult magyar szakos tanára, Kovácsné Papp Ildikó meghatottan hallgathatta azokat az elismerő szavakat, amelyeket mind a tanulók, mind a szülők és tanárok elmondtak többévi munkásságáról. 
Ünnepnap volt ez a vasárnap azért is, mert egybeesett az anyák napjával,  
valamint a végzős tanulók ballagásával. 
    Az ünnepséget Czabafi Csaba atya, a Szent Erzsébet Templom plébánosának imája nyitotta meg. 
    Miután Koós-Hutás György, a Helikon Gimnázium történelem szakos tanára és a műsorvezető Kerestély Emőke tanuló üdvözölte a vendégeket, Azadeh Amír végzős diák elszavalta Reményik Sándor Templom és iskola című versét. 
    A műsor a IX. osztályosok előadásával folytatódott, akik Lőrincz Mirtil tanár irányításával A bajusz című vígjátékot adták elő. A közönség jól szórakozott  
a tizedikesek Csicseri történet c. bohózatának a bemutatása alatt is. 
    Ezt a négy évfolyam közös műsora követte, a Görög Ilona c. témás tánc, amely A csudahalottként is ismert vidám népballadára épült. A tánc koreográfusa a torontói Kodály Tánccsoport tagja, iskolánk végzős tanulója, Nadj Lilly volt. 
    Az édesanyákat, nagymamákat Kiss Dániel egy verssel köszöntötte, majd a  
tanulók és a közönség együtt énekelte el a Mama kérlek? kezdetű dalt. Ezután  
minden tanuló megkereste saját szülőjét és egy szál piros szegfűt nyújtott át neki. A virágot a Helikon Társaság ajándékozta a tanulóknak, hogy meglephessék az édesanyákat. A megható jelenetet követő rövid szünet után a  
kilencedikes, tizedikes és tizenegyedikes tanulók vehették át a bizonyítványokat és a jutalmakat. A torontói magyar főkonzulátus és a kereskedelmi kirendeltség jutalomkönyveit Borbás István személyesen nyújtotta át a tanulóknak, az Egyesült Magyar Alap pénzbeli ajándékát Bessenyei István adta át édesanyja, Somorjai Ágnes képviseletében. 
    A „véndiákok” ballagása után Perlakyné Lovrics Andrea, Ashley Mulloy,  
Koós-Hutás György, Telchné Dancs Rózsa, Soltész Károly alapító szülő, Azadeh Amír és Nadj Lilly tanulók beszéde következett. Bojtos Edit szülő lírai  
fogantatású szónoklata Reményik Sándor Az ige c. költeményével zárult,  
kristálytisztán hirdetve, hogy „A nyelv ma néktek végső menedéktek”, 
Vigyázzatok: a nyelv ma szent kehely, Ki borát issza: Élet borát issza, Előre néz s csak néha-néha vissza – S a kelyhet többé nem engedi el!? Hári Piroska nevét lassan legenda lengi be. Ő évek óta gondoskodik a tarisznyákról, amelyben egy pennit és »madárlátta pogácsát« kapnak útravalóul az életbe kilépő fiatalok, hogy emlékeztesse őket: van egy otthon, az édes anyanyelv szavaival megalapozott, amely mindenkit visszavár, mégha tékozló fiúként térne is meg. Ezúttal Piroska levelet is küldött nekünk, amelyben sok sikert kívánva a tanulóknak, elbúcsúzott tőlünk, felajánlva önkéntes munkáját másoknak, mert, úgy mond, nyugdíjba vonult ezen a téren. Isten áldását kérjük eddigi munkájára, és kívánjuk, hogy jó egészségben érje meg unokáinak a ballagását is. A költő szavával üzenjük neki, hogy „nem hal meg az, ki milliókra költi dús élte kincsét...” 
    A vándorbotokat, azaz a kopjafákat Balatoni Ferenc tizenegyedikes  
tanulónk faragta meg. 
    A tizenkettedikeseknek a diplomákat és a jutalmakat Koós-Hutás György adta át, a Rákóczi Alapítvány könyvjutalmait Ayklerné Papp Zsuzsa. Mivel  
Emri István főkonzul úr egyéb elfoglaltsága miatt nem jelenhetett meg ezen  
az ünnepségen, a főkonzulátus ajándékát Borbás István úr nyújtotta át együtt a  
kereskedelmi kirendeltség jutalomkönyveivel. Az Egyesült Magyar Alapot  
továbbra is Bessenyei István képviselte. Pédery-Hunt Dóra szobrászművész egy emlékérmet készített a Magyar Helikon Társaság 25. évfordulójára, amelyet eddig évente személyesen ő nyújtott át a legjobb eredménnyel érettségiző, a Helikon Iskolát négy éven keresztül rendszeresen látogató tanulónak. A Helikon Érem idei nyertese a perzsa anyanyelvű, de a magyart tökéletesen elsajátított Azadeh Amír, aki Perlakyné Lovrics Andreától vehette át az értékes kitüntetést. 
    Tizenöt végzős tanulót bocsátottunk útjára ezen a napon. Tizenöt tehetséges, lelkes kis magyart, aki büszke arra, hogy magyarul ejti a szót, hogy a  
magyarsághoz tartozik. A ballagást követő ünnepi vacsorán, amelyet a Schnitzel House nevű magyar étteremben tartottunk, ismét meghallgathattuk  
mindannyiuk tervét, elképzelését a jövőről, az életben elképzelt helyéről.  
    Lafferthon Flóra, aki éveken át a legjobbak egyike volt, büszkén  
jelentette: sikerült bekerülnie az ottawai Parlamentbe apródnak (page-nek). Ez  
nem kis eredmény, ha arra gondolunk, hogy országosan csak negyven fiatalt ért ilyen szerencse a nagyszámú jelentkező közül. Ezen kívül Flóránk ösztöndíjasként döntheti el, hogy melyik egyetemen akarja folytatni a tanulmányait. Két-két egyetemtől kapott igenlő választ már Tausz Katalin és Kovács Mónika, és reménykedve lesi a napi postát Gabnai Viktória is, mert szép eredményekkel végezte nemcsak a magyar, hanem az angol nyelvű iskolát is. 
    Azadeh Amír még nem tudja, milyen pályára megy, de úgy érzi, minden kapu nyitva áll előtte. 
    Cseke Miklós olyan szakmát akar tanulni, amellyel majd Magyarországon is érvényesülhet, Fülöp Katalin, Farkas Ottó, Perger Róbert, Sutus Péter  
szintén konkrét tervekkel indul neki a holnapnak. Bálint Attila nemcsak a  
tanulásban jár az élen, hanem a sportban is, Csermely Pál pedig mint  
lelkiismeretes cserkész, népi táncos, ministráns és az élet technikai dolgai  
iránt érdeklődő fiatal szeretne magyarországi egyetemen is tanulni. 
    Nadj Lilly kijelentette: „Soha nem mondok le a magyar táncról”, és kincsnek érzi anyanyelvét Ric Klára ugyanúgy, mint Tomes Róbert. 
    Sikerüljön minden álmuk! Sikereikben a mi álmaink is továbbélnek. 
  
Dancs Rózsa, Torontó
A cikk 2004. július 18-án került fel a világhálóra.
 
Visszatérés az
IRODALOM, KÖZÉLET
rovat további cikkeihez
Visszatérés az
AKTUÁLIS ÍRÁSOK
főoldalára
 
 A cikkekkel kapcsolatos véleményeket, illetve a közlésre szánt aktuális írásokat
e-mail címünkre valamint az 1399 Budapest, Pf. 701/578. postai címre várjuk!
ICQ-számunk: 254859031, szerkesztőség telefonszáma: 06-30/520-1428
 
Vissza a főoldalra
 
 A NapSziget folyóirat
évente négyszer
nyomtatott formában
is megjelenik.
 
Rendelje meg Ön is!
1399 Budapest, Pf. 701/578.
 
céljainkat az NKÖM támogatja
 
 
 
Művészek és művészetek a világhálón