vissza a főoldalra
 
ONLINE KULTURÁLIS ÉS MŰVÉSZETI MAGAZIN
(világhálón: 2001. március 1-jétől, nyomtatásban: 2002. tavasza óta)
 
Aktuális írások
Első közlés írások
* * * JÁTÉK * * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
AKTUÁLIS ÍRÁSOK
(szerkeszti: Varga Gabriella)
 
KÖNYVAJÁNLÓ
Winkler Gábor: Barangolás az operák világában
 
„A doktor úr operakönyve”
Március közepétől kapható a könyvesboltokban az operakedvelők népes táborának régen remélt, de eddig meg nem jelent „bibliája”, Winkler Gábor: Barangolás az operák világában című három kötetes könyvének első része. Eddig soha nem tárgyalt bőséggel, mélységig és részletességgel találhatók meg e műben mindazok az információk, amelyekre a műfaj kedvelőinek szüksége lehet. 
  
„Engedje meg, hogy nagy örömünket megosszuk Önnel! Hosszú, kitartó munka után napvilágot látott Winkler Gábor három kötetesre tervezett, operarajongók, kezdők, haladók és megszállottak számára készített munkájának első darabja Barangolás az operák világában címmel.” – ezekkel a szavakkal keltette fel az újságírók kíváncsiságát a Tudomány Kiadó Kft. sajtótájékoztatóra invitáló levele, majd azt ekképp fokozta: „Winkler Gábor, aki »egyébként« a Szent János Kórház belgyógyász főorvosa, a műfaj szerelmese, aki kutatásaihoz igyekezett személyes élményeit is hozzáadni, amellyel sikerült sokkal közelebb hoznia ezt a műfajt az olvasóhoz, mint ahogyan azt az eddig megjelent ismertető kötetek után várhattuk volna.” 
    „Aligha létezik nagyobb öröm sajtómunkás számára, mint amikor végre olyan értéket ajánlhat olvasói, hallgatói, nézői figyelmébe, amely nemcsak a mának, hanem egészen biztosan a holnapnak, sőt a holnaputánnak is szól” – fogalmaz a kötet megjelenése és bemutatója alkalmából kiadott sajtóközlemény, majd így folytatja: „Sokan már most úgy beszélnek Winkler Gábor Barangolás az operák világában című művéről, hogy »ja, a doktor úr operakönyve«. Van ebben valami különleges közvetlenség, a szerző személyes ismerete nélkül is valami összekacsintó barátságosság. Reménykedni kezdünk, hogy végre nem úgy fogunk hallani erről a műfajról, mint ahogyan szigorú énektanáraink követelték tőlünk, vagy ahogyan a még szigorúbb tekintetű muzikológusok és zenetörténészek igyekeznek kisajátítani e területet a maguk számára, hagyva, hogy egyre nagyobb szakadék tátongjon az egyszerű halandó, és a valamikor éppen az egyszerű halandók szórakoztatására és gyönyörűségére írt operák között. 
    Ennek a szakadéknak a feltöltésére esküdött fel a könyv szerzője, Winkler Gábor, és a Tudomány Kiadó ügyvezetője, Guti Péter, amikor három kötetes operakalauz kiadását határozták el. A hatalmas lelkesedés, amellyel munkához láttak, kivétel nélkül magával ragadta a kiadvány megjelentetésén fáradozó szakembereket, a képes és írásos dokumentumok összegyűjtőitől, rendelkezésre bocsátóitól kezdve a tördelőkön át a nyomdáig, sőt a könyvbemutatót előkészítő minden rendű és rangú munkatársat! 
    Már a könyvet kézbe véve látszik – folytatja a közlemény –, hogy a szerző és a kiadó számára kivételes és fontos volt ez a feladat, és mindent megtettek annak érdekében, hogy kezdőknek, haladóknak és megszállottaknak egyaránt nagy élményt nyújtson ez a barangolás.” 
  
Winkler Gábor: Barangolás az operák világában
  
    Hogy a kötetet kissé „vizuálisan” is bemutassuk olvasóinknak, a Tudomány Kiadó Kft.-t hívtuk segítségül. 
    – A szerző bár nem képzetlen a zenében (másfél évtizeden át tanult zongorázni, tanult zeneelméletet és -irodalmat, játszott kamarazenét, s három éven át foglalkozott klasszikus énekkel is), nem hivatásos zenész, ezt a műfajt hobbiból űzi. Ma főorvos az egyik budapesti kórházban, egyetemi magántanár. Több ezer operalemez tulajdonosaként elhatározta, hogy a felhalmozott ismereteit rendszerbe szedve leírja a műfaj kedvelőinek. Szubjektív válogatást tár elénk a XVIII. század végétől az 1950-es évek közepéig, tehát a preklasszikus és barokk operák még nem, a legmodernebb művek pedig már nem kerülnek tárgyalásra. Ízlése szerint elsősorban az olasz és francia operák tartoznak a kedvencek közé, de természetesen a mintegy 270 év német, orosz, cseh, spanyol és nem utolsósorban magyar operatermése is szerepel, így az első kötetben a szerzők neve szerinti alfabetikus sorrendben haladva Adam-tól Gounod-ig 43 szerző 153 operája található meg részletesen. A merítés mélységéhez csupán egy konkrét adat: Donizetti 38 operával szerepel a válogatásban! A szerző és a kiadó tervei szerint hasonló terjedelemben még két kötet várható, összesen mintegy 450-500 opera részletes ismertetésével. A második kötet 2004 végén, a harmadik 2005-ben jelenik meg. 
    A szakmai garanciát az Országos Széchenyi Könyvtár Zenei Osztálya tudományos kutatójának, Gurmai Évának nagyszerű és alapos munkája nyújtja, aki rengeteg hasznos információval egészítette ki a könyvet. Dobránszky Zsuzsa, az Operaház magánénekese pedig sok évtizedes operaénekesi tapasztalatának birtokában adott újabb és újabb impulzusokat. 
    Az illusztrációul szolgáló képanyagot felerészben az Állami Operaház gyűjteményéből, illetve az Országos Széchenyi Könyvtártól kaptuk, s összesen 163, javarészt színes kép teszi teljessé a könyv élvezetét: a magyar operajátszás közel 170 éves történetében repertoáron szerepelt művek elevenednek fel újra. A zeneszerzőkről korabeli ábrázolások alapján Gáspár Imre grafikus, a könyv művészeti szerkesztője készített képet az életrajzok mellé. 
    A könyv egységes szerkezetű: minden zeneszerző rövid életrajzát az operák felsorolása zárja, kiemelve azokat, amelyek részletes taglalása is következik. A részletesen is ismertetett operák időrendi sorrendben követik egymást. A leírás tartalmazza a lexikális adatokat: cím eredeti és magyar nyelven, bemutatás ideje, helye, magyarországi bemutató, szövegkönyv szerzője, forrásmunkák, műfaji megjelölés, változatok, időtartam, a történés helye, ideje, a szereplők neve és hangfekvése, a zenekar mérete, majd a cselekmény részletes ismertetése felvonásonként. Külön fejezetben szól a szerző az esetleges változatokról, valamint az operához kapcsolható érdekességekről. Végül, de nem utolsósorban egy lemezajánló következik. Több forgalomban lévő felvétel esetén néhány rövid ismertetésére is sor kerül. A kötet végén kislexikon található, valamint az előforduló nevek (közel 2600) és operák (mintegy 1000) listáját is közreadjuk.  
  
Ajánlás  
  
Az opera válságban van. 
Az opera haldoklik. 
Az opera elmúlt – ezt hallani gyakran már a múlt század közepe óta. És közben az opera él, virágzik, terjed, és soha nem látott tömegű nézőt hódít meg a zene és a színház számára. 
    Amikor ezeket a sorokat írom, előttem van az összegzés: 2003 novemberében a Magyar Állami Operaházban és az Erkel Színházban 48000 néző élvezte végig az operaelőadásokat. 
    Olvasom a nemzetközi operaújságokat. Csak Németország több mint 100 városában játszanak operát, Franciaországban megduplázódott az operát játszó színházak száma, és a világban is egyre jobban hódít ez a csodálatos műfaj. Újabb és újabb fiatal arcok tűnnek fel a színpadokon, újabb és újabb százezer fiatal ül a nézőtéren. Nő a kiadott lemezek száma, de a hanghordozókon kívül videón, DVD-n is hódít az opera és annyi már a nyári operafesztivál, hogy szinte lehetetlen számon tartani őket. 
    Van valami különleges, varázslatos tulajdonsága ennek a műfajnak, amit nehéz szóban megmagyarázni. Megérint az emberben valamit, ami legbelül van, és amit nem lehet néven nevezni. Mert ez a műfaj egyszerre mutatvány és gondolkodásra csábító feladvány, szinte cirkuszi attrakció, ami a sportarénák hangulatával párosul, de ugyanakkor a legintimebb megszólalás is, ami mindenkiből kihoz valami személyest, valami ősi emléket, valami szóban nehezen leírható lelki folyamatot. És ezért jelennek meg újabb és újabb könyvek a műfajról – mint például ez a meghökkentő mű. Igen, meghökkentő, mert az információk ilyen bősége ritkán árasztotta el az olvasót. Itt olyan sok adatot, érdekességet, körülményt, személyt, színházat ismerünk meg, amire eddig talán nem volt példa az operáról szóló ismertető könyvek tömegében. Olyan ember írta, aki a műfaj szerelmese, aki ezt a szerelmet egyesítette a szorgalmas kutatással és személyes reflexióival, így hozza közelebb olvasóihoz szeretete tárgyát. 
    Azok számára, akik most kezdik élvezni az opera varázsát, más élményt nyújt ez a könyv, mint azok számára, akik eddig azt hitték, hogy alaposan ismerik. Rengeteg újat tudtam meg ebből a könyvből, és biztos vagyok benne, hogy mindenki számára lesz benne felfedeznivaló. 
    Az opera alkotói és befogadói ajándékot kaptak – fogadják szeretettel. 
  
Szinetár Miklós
  
Köszöntő 
  
„Lecturis salutem!”, „Köszöntjük az olvasót!” – e megszólítással ajánlották egykor leendő közönségük figyelmébe munkáikat a szerzők, folyóiratok indulásakor a szerkesztők. Köszöntöm hát én is az operával még csak most, vagy ezután ismerkedőket, a leendő operabarátokat, a jelen operalátogatóit, a műfajt elmélyülten ismerőket, értőket, a hanglemezgyűjtőket, s mindazokat, akiket a zene e területe már megérintett, meghódított, vagy most készülnek e sajátos világ megismerésére. Ezt a könyvet egy operabarát írta (ha szabad ilyet mondani, a műfajt megszállottan szerető ember), aki bár nem képzetlen a zenében (másfél évtizeden át tanult zongorázni, tanult zeneelméletet és -irodalmat, játszott kamarazenét, s három éven át foglalkozott klasszikus énekkel is), nem hivatásos zenész, vagy zenetudománnyal foglalkozó szakember. Az élet egészen más területéhez köti választott hivatása. 
    A zenei világ e szeletét maga is operába járva, könyveket olvasva, hanglemezeket hallgatva és ismertetőiket áttanulmányozva, végső soron az élő zenén keresztül ismerte meg, éppen ezért személyes tapasztalatait és a művek megismerése kapcsán szerzett ismereteit, információit felhasználva tesz kísérletet arra, hogy áttekintést adjon az operairodalom egy részéről. (Ezért is választottuk a „Barangolás az operák világában” főcímet, jelezvén, hogy a munka nem szokásos operakalauz, több is, kevesebb is annál. Konkrét adatokra támaszkodó személyes hangú vezérfonal az operairodalom egy szeletének megismeréséhez.) A könyv azon műveket mutatja be, amelyek a ma operajátszásának, operafelvételeinek döntő részét teszik ki a XVIII. század utolsó éveitől kezdve a XX. század feléig, de korántsem teljességre törekvő lexikon. Igyekszik külön megszólítani a műfajjal csak most ismerkedőket (számukra alapinformációkat nyújt), a rendszeres operalátogatókat (elsősorban nekik, hozzájuk szólnak az érdekességeket felölelő, a művek keletkezéstörténetével, előadási hagyományaival foglalkozó fejezetek) és a hanglemezgyűjtőket, vagy a hallott-megismert műveket otthon is hallgatni szándékozókat (számukra a vásárlást segítő információkkal szolgál). 
    Hálás köszönettel tartozom az elsősorban szakmai, tudományos folyóiratokat és könyveket megjelentető Kiadónak és igazgatójának, Guti Péternek, hogy fölvállalta e bizonyos tekintetben úttörő munka kiadását. Lektoraimnak, Gurmai Évának, az Országos Széchenyi Könyvtár Zeneműtára tudományos kutatójának és Dobránszky Zsuzsának, a Magyar Állami Operaház nyugalmazott magánénekesének, a közelmúlt nagyszerű drámai szopránjának, fáradságos munkájukért, munkálkodásunkat előrevivő értékes tanácsaikért, kiegészítéseikért és kritikai megjegyzéseikért. Szőnyiné Szerző Katalinnak, az Országos Széchenyi Könyvtár Zeneműtár, és Belitska Scholtz Hedvignek, a Színháztörténeti Tár vezetőjének, hogy szakmai tekintélyükkel, útmutatásaikkal és a gazdag információanyag hozzáférésének biztosításával segítették erőfeszítéseinket, a Magyar Állami Operaház vezetésének, hogy lehetővé tette a ház emlékgyűjteményeinek, díszlet- és jelmeztárának áttekintését, s azok illusztráció céljára történő felhasználását, ezen túlmenően, hogy erkölcsi támogatást nyújtott kiadványunk megjelenéséhez. Köszönetet mondunk Wellmann Nórának a dokumentáció összeállításáért. 
    Azt remélve, hogy munkája egyszerre lesz a napi tájékozódást segítő kalauz, ismereteket nyújtó kézikönyv és olvasmányként forgatható, a kikapcsolódást segítő írás, ajánlja az olvasó figyelmébe munkáját a szerző, 
Winkler Gábor
  
Három kérdés arról, hogy miért íródott ez a könyv 
  
Hatéves koromban voltam először operában. Most, közel öt évtizednyi operalátogatás és operahallgatás után megütközve tapasztalom, sokan mennyire nem ismerik a zeneirodalom e szeletét, s még a rendszeres hangversenyjárók egy része is mennyire idegennek találja e zenei világot. Nem kell persze távoli példák után kutatnom, saját gyermekeim is derűs megbocsátással fogadják szerintük sajátos zenei érdeklődésemet, elsősorban azért, mert ők nem rendelkeznek e téren kellő szintű ismeretekkel. Akkor viszont segíteni kell, hogy aki szeretné, megismerhesse e műfaj szerzőit, műveit, sajátosságait, kapcsolatait a művészetek más ágaival, történelmi eseményekkel, személyekkel. Az operairodalom összekötő kapocs a zene-, a színház-, sőt, bizonyos vonatkozásokban a kultúrtörténet technikai ága között, mindenekfelett azonban zene, nagyszerű öröm- és kikapcsolódási forrás. 
    Kamaszkoromban egy kitűnő könyv jelent meg a ma méltatlanul keveset említett zeneesztéta, Abody Béla tollából, Gyere velem operába! címmel. Ebben saját példáján keresztül, sok kedves eseményt, mulatságos vagy tanulságos epizódot felelevenítve mutatta be, hogyan vált elkötelezett operabaráttá. A személyes útmutatás, a saját élmények kellően színes átadása alighanem az elfogadtatás, majd a megszerettetés egyik legjobb eszköze. Nem pótolhatja azonban azokat az ismereteket, amelyek a befogadáshoz, az élmények megértéséhez, feldolgozásához szükségesek. Az operairodalommal kapcsolatos tények, adatok legfőbb tárháza az operakalauz. Így jutottam el ahhoz az elhatározáshoz, hogy nekifogjak egy olyan zenei „bedekker” írásához, ami útmutatást jelent az operába készülőknek, kellő mélységű információt tartalmaz, de nem terheli meg a művel – vagy a műfajjal – először találkozókat, ugyanakkor érdekes; felidéz előadási hagyományokat, rámutat esetleges változatok létére, eligazít az azonos című vagy témájú, de más-más szerző által, esetenként más-más korban írt művek között. A könyv összeállításakor három kérdést tartottam szem előtt: szükség van-e ilyen új típusú operaismertetőre, avagy a fenti elvárásoknak a jelenleg hozzáférhető munkák is megfelelnek? Mit és milyen arányban tartalmazzon egy mindenki által hasznosan forgatható útmutató? Hogyan lehet egy ilyen kiadvány egyszerre napi műsorkalauz és általános műfaji iránytű? 
    Operakalauzok eddig is léteztek. A sikeres hazai példák között említhető a több kiadást megért Balassa–Gál: Operák könyve, Gál György Sándor: Új operakalauz, Till Géza: Opera, Kertész Iván: Operakalauz, Kroó György: Operakalauz, Tótfalusi István: Operamesék és Új operamesék, Németh Amadé: Operaritkaságok, Paul Henry Lang: Opera, John Lazarus: Operakézikönyv c. munkája, az itthon is hozzáférhető idegen nyelvű kiadványok közül a Batta András szerkesztette reprezentatív kiállítású Opera, Dieter Zöchling hasonlóan igényes megjelenésű Die Oper, ein Führer durch Oper, Operette und Musical, Bertelsmann: Opernführer, Peter Czerny: Opernbuch, Horst Seeger: Opern Lexikon, Rudolf Kloiber: Handbuch der Oper c. kétkötetes munkája. Tágabb értelemben ide sorolható Várnai Péter: Operalexikon, Németh Amadé: A magyar opera története c. könyve, valamint az operaházakkal (A Budapesti Operaház 100 éve, Die Wiener Staatsoper, The MET, Die Bayerische Staatsoper stb.) és az operajátszással (A kolozsvári magyar operajátszás története, Vigyázz, gördül a függöny! stb.) foglalkozó kiadványok. Ezek a munkák többségükben a napi tájékozódás szolgálatával íródtak, vagy a műfaj külsőségeit, illusztrálását állították a középpontba, ez utóbbi esetben a kiadványnak egyfajta album jelleget kölcsönözve. Nem kétséges, hogy – különösen a régebbi kiadású operaismertetőknek – igazodniuk kellett a rendszeresen műsoron tartott művekhez, a hazai operaházak repertoárszínház voltából adódó kényszerű keretekhez, a színházlátogató közönség alapismereteihez. (És akkor még nem említettük a politikai-ideológiai „tisztán tartásából”, a határok kulturálisan is lezárt voltából adódó korlátokat, elég, ha Kienzl Bibliás emberére, vagy Halévy Zsidónőjére utalunk. Mára ezek az akadályok elhárultak ugyan, de felnőtt két olyan generáció, amelynek közvetlen ismereteiből a zeneművek egy csoportja a felsorolt, vagy más hasonló okok folytán kimaradt!) 
    Napjainkra a világ e tekintetben is kitágult. Általánossá vált az operák eredeti nyelven történő színrevitele (jobb is, hiszen az énekelt szöveg sok esetben még anyanyelven sem érthető, prozódiai okok miatt ismétlésre kényszerülő – sokat idézett, vicces példája ennek „a gróf, a gróf a vízbe fúlt, a gróf a vízbe fúlt” szövegrészlet – vagy semmitmondó); mind jobban terjed a „staggione” rendszerű operajátszás, azaz egy-egy mű előadására szerződtetett művészek szerepeltetése, így egyre több régen nem játszott zenemű kerül színpadra; zenecsatornák váltak elérhetővé rádióban, kábeltelevíziós rendszereken és műholdas vevőkön keresztül; reneszánszát éljük a különböző korokban keletkezett operák (és változataik) újrafelfedezésének, amelyek egyik forrása a soha nem látott méretekben gyarapodó hanglemezpiac. E változásokkal a ma hozzáférhető operakalauzok döntő része nem tud lépést tartani. Elérkezett az idő a strukturált, minden eddiginél átfogóbb ismeretanyag közreadására. 
    Egy ilyen strukturált szerkesztésű munkának egyszerre kell utat találnia a kezdő, a gyakorlott és az elmélyült operalátogatóhoz. Meg kell felelnie azok igényének, akik csak az alapvető információkra kíváncsiak (ki írta, mikor keletkezett a mű, milyen történelmi korban játszódik, valós vagy kitalált esemény képezi-e alapját, miről énekelnek, mennyi ideig tart, hány szünet várható), akik már többször látták-hallották, de meglévő ismereteiket pontosítani szeretnék (ismertebb részletek, a zene jellegzetességei, a mű előadási hagyományai, az előadási és a hanglemezváltozatok eltérései), és azoknak is, akik lexikális ismereteket várnak, esetleg társaságban felmerülő kérdésre, rádióban, televízióban, vagy hangversenyen hallott részlettel kapcsolatban szeretnének választ találni. Az operahallgatás ma többnyire már nem csak előadási jelenlétet jelent, magába foglalja a mű CD-n, DVD-n, hanglemezen, videokazettán, esetleg magnószalagon való felidézését is. Nagy csalódás érheti azonban a – nem kellően tájékozott – vásárlót, ha a birtokába került kiadvány nem azt, nem úgy, vagy nem abban a formában közvetíti, ahogy az ő emlékezetében él. A jó operakalauz tehát vásárlási tanáccsal is segít. Ha valaki az alapművel szeretne tovább ismerkedni, melyik kiadást vegye, ha érdekes előadást, vagy a mű valamelyik változatát kívánja megismerni, hogyan juthat hozzá. Egy fontos további szempontnak tartom, hogy az érdeklődő a zeneszerző azon műveiről is információhoz jusson, amelyek nem tartoznak a rendszeresen műsoron tartott darabok közé, vagy a rádióban hallott, kevésbé ismert darabokról is megtalálhassa a legfontosabb tudnivalókat. Csak így derülhet ki pl., hogy a nálunk – sokszor még műsorfüzetben is olvasható „tájékoztatás” szerint – „egyoperás” szerzőként elkönyvelt Leoncavallo vagy Mascagni számos kitűnő operát komponált, amelyek a világ nagy operaházaiban időről időre előadásra kerülnek (elég most a Bohémekre, vagy a Fritz barátunkra utalni). 
    Az a munka, amelyik az előzőekben összefoglalt vállalásokat egyaránt teljesíti, egyszerre lehet a napi tájékozódásban segítő, szoros értelemben vett „kalauz”, és általánosabb ismereteket tartalmazó, elmélyült olvasásra és megismerésre lehetőséget nyújtó kézikönyv. Egy ilyen könyvnek azonban három tényező feltétlenül határt szab: az egyik a rendelkezésre álló terjedelem, a második az elkészítéséhez szükséges idő, a harmadik az operairodalom rohamosan növekvő tárháza: egyrészt új művek születése, másrészt elveszettnek hitt darabok felbukkanása. Szükséges hát, hogy maga a szerző jelölje ki munkája kereteit. A jelen esetben ez a XVIII. század második és a XX. század első fele közötti időszak, azaz napjaink operajátszásának legnagyobb hányada. Nem foglalkozik a preklasszikus és barokk operákkal, illetve az 1950 után íródott művekkel, s a választott időszakon belül is súlyoz, döntően a francia és az olasz opera világára fókuszál. Ha azután műve kedvező fogadtatásban részesül, s igény mutatkozik a könyv bővítésére, egy újabb kiadásban erre is sor kerülhet. 
Winkler Gábor
  
(Az összeállításért köszönetet mondunk a www.operakonyv.hu portálnak
és P. Horváth Gábor sajtófőnöknek.)
A cikk 2004. május 18-án került fel a világhálóra.
 
Visszatérés a
KÖNYVAJÁNLÓ
rovat további cikkeihez
Visszatérés az
AKTUÁLIS ÍRÁSOK
főoldalára
 
 A cikkekkel kapcsolatos véleményeket, illetve a közlésre szánt aktuális írásokat
e-mail címünkre valamint az 1399 Budapest, Pf. 701/578. postai címre várjuk!
ICQ-számunk: 254859031, szerkesztőség telefonszáma: 06-30/520-1428
 
Vissza a főoldalra
 
 A NapSziget folyóirat
évente négyszer
nyomtatott formában
is megjelenik.
 
Rendelje meg Ön is!
1399 Budapest, Pf. 701/578.
 
céljainkat az NKÖM támogatja
 
 
 
Művészek és művészetek a világhálón