vissza a főoldalra
 
ONLINE KULTURÁLIS ÉS MŰVÉSZETI MAGAZIN
(világhálón: 2001. március 1-jétől, nyomtatásban: 2002. tavasza óta)
 
Aktuális írások
Első közlés írások
* * * JÁTÉK * * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
AKTUÁLIS ÍRÁSOK
(szerkeszti: Varga Gabriella)
 
IRODALOM, KÖZÉLET
Tíz év alatt a médiavilág körül
 
Interjú Világi Péterrel
Nem lepődtem meg, amikor az interjú helyszínének egy kis kávéházat jelölt meg nem messze a Danubius Rádiótól. Még akkor sem csodálkoztam, amikor percre pontosan a megbeszélt időpontban érkezett, és közvetlenségével, kedvességével rögtön elnyerte a bizalmam. Végül is egy rádiós műsorvezetőnek, aki tíz éve dolgozik a szakmában, mindez természetes. Ami Világi Péterrel kapcsolatban újdonság volt, az a rendkívüli szakmai felkészültség és a tudatosság, amivel jövőjét tervezi, és aminek köszönhetően a leghallgatottabb rádióadó mellett a legnépszerűbb televíziós csatorna képernyőjéről mosolyog a nézőkre.
 
– A pályafutásodat figyelve, ellentmondásos életet élsz. Ha csak az első állomást nézem, hogyan lesz a miskolci joghallgatóból rádiós műsorvezető?
 
– Semmiképpen sem úgy, hogy gyerekkora óta a média világáról álmodozik. Bár már az általános iskolában sokat szerepeltem, és egyszer a Magyar Rádió körzeti stúdiójában riportot készítettem Mihályi Győző színésszel, egyértelmű volt hogy a jogi karra felvételizem, és ügyvéd leszek. Aztán harmadéves voltam, amikor egy sítáborban találkoztam egy lánnyal, Bazsa Krisztinával, akiről tudtam, alapítója volt az első miskolci kereskedelmi rádiónak. Engem nagyon izgatott a rádió története, s több órán keresztül kérdezgettem Krisztát a részletekről.
 
– Ekkor jöttél rá, hogy a rádiózás téged is komolyabban érdekelne?
 
– A tábor után csörgött a telefonom, és Bazsa Krisztina volt a vonal másik végén. Elmondta, hogy újraindítják a miskolci City Rádiót, és ha van kedvem, kezdjek hírolvasóként dolgozni. 
 
– Rögtön igent mondtál?
 
– Természetesen, jó bulinak tűnt az egyetem mellett. A reggeli műsorban kezdtem dolgozni, félóránként kellett híreket mondanom, miközben egy DJ keverte a zenét. Tetszett, ahogyan keverte a dalokat, de egy idő után úgy éreztem, hogy a zene mellett mondani is kellene valamit az embereknek, hasznos tudnivalókat, információkat, szórakoztató történeteket vagy bármit, ami felkelti az érdeklődésüket.
 
– Mások is osztották a véleményedet?
 
– A rádió vezetői örültek neki, beleegyezetek. Akkor nem volt még Internetünk, MTI előfizetésünk, sőt teletextes tévét is csak később szerzett a rádió, így aztán édesanyám női magazinjaiból ollóztam ki az érdekesebb híreket, pletykákat, és azokat olvastam be adásban. A zenék is érdekelni kezdtek, és szép lassan műsorvezető lett belőlem. Később elindítottam egy csajozós-társkereső műsort, és különböző ötleteim voltak az éjszakai műsorsávban.
 
– Miskolcon jól érezted magad, egyre komolyabb feladatokat kaptál. Hogyan jutott eszedbe, hogy jelentkezz a NAP TV Sportriporter kerestetik című vetélkedőjébe?
 
– Volt a sportújságban egy jelentkezési lap, amit egyszerűen beküldtem. A sport mindig érdekelt, futballoztam, atletizáltam, az összes meccset megnéztem a tévében, középiskolában még sportnapot is szerveztem, és gondoltam, értek annyira hozzá, hogy megpróbáljam.
 
– Méghozzá olyan jól értettél hozzá, hogy a zsűri neked ítélte a második helyet, és a közönségdíjat is megkaptad. Ez, gondolom, saját magadnak hatalmas elismerés volt, de szakmai szempontból jelentett-e előrelépést?
 
– Persze, hiszen a nyereményhez tartozott, hogy ajánlatot kaptunk a NAP TV-től. Szerződés ugyan nem volt, csak munka, de ennek ellenére nagyon jól éreztem magam, és rengeteget tanultam. Az első időszakban sporttal kapcsolatos műsorokat készítettem, de vezettem fogyasztóvédelmi magazint, olvastam híreket és riportokat készítettem. Ráadásul mindez ’96-ban, az olimpia évében történt, így még egy naponta jelentkező olimpiai magazinnak is én lettem a műsorvezető-szerkesztője, ami miatt egy évet halasztottam az egyetemen.
 
– Közben pedig elmentél a Rádió Bridge-be műsort vezetni. Nem érezted jól magad Miskolcon?
 
– Nem, erről szó sincs, sőt, egyre több feladatot kaptam. Amikor pedig Bazsa Krisztáék kaptak egy új, állandó frekvenciát, felajánlották, hogy legyek én az új rádió programigazgatója, és fő műsorvezetője, de az állandó ingázás Budapest és Miskolc között nagyon fárasztó volt.
 
– Programigazgatói állás, ez hatalmas kihívásnak tűnik, de te mégis eljöttél.
 
– Azt gondoltam, hogy az igazi előrelépést egy pesti kereskedelmi rádió jelentené. Egy egyetemi bulin találkoztam Dittman Andrással, aki amellett, hogy a konkurens miskolci rádió műsorvezetője volt, műsort vezetett a budapesti Rádió Bridge-nél. Felajánlotta, hogy látogassam meg a pesti stúdióban, amit már másnap megtettem, és vittem magammal egy kazettát, amit odaadtam Gundel Takács Gábornak, aki akkor programigazgató volt. Nem sokkal később szóltak, hogy lenne számomra egy lehetőség.
 
– Te pedig éltél vele.
 
– Ez volt az, amire vágytam, bár Miskolcon nem örültek a távozásomnak, mert számítottak rám. Pesten viszont sikerült előrelépnem, mert egy idő után nappali műsorvezető lettem, heti öt alkalommal napi négy órát dolgoztam.
 
– Párhuzamosan dolgoztál a rádiónál és a tévénél?
 
– Igen, mert ahogy eljöttem a NAP TV-től, elvállaltam a Magyar Televízió Szerencsepercek című műsorának vezetését.
 
– Miért hagytad ott a NAP TV-t?
 
– Nem úgy működtek a dolgok, ahogyan én azt elképzeltem. Nagyon sokat dolgoztunk, nagyon rossz körülmények között, bár tény, hogy rengeteget tanultam ebben az időszakban. Mégis, amikor elhívtak az MTV-be, elfogadtam az ajánlatot, mert bíztam a szakmai előrelépésben. Később az induló Főtér című produkció egyik műsorvezetője lettem.
 
– Az MTV közszolgálati adó, a budapesti Rádió Bridge pedig kereskedelmi. Ez nem okozott problémát?
 
– Nem, úgy gondolom, műsorvezetőként ugyanaz a feladatom mindkét helyen: szórakoztatni, informálni a nézőket, a hallgatókat. Maximum az eszközök különböznek.
 
– Ezek szerint nem a kereskedelmi tartalom volt az, ami miatt otthagytad a Rádió Bridge-t, és a Petőfi Rádióhoz szerződtél?
 
– Tulajdonosváltás történt a Bridge-nél, a management azon tagjai is távoztak, akik engem szerződtettek, és bár kínáltak új szerződést, úgy éreztem, jót tenne a váltás.
 
– Átmentél a Petőfi Rádióba, aminek – javíts ki, ha tévedek –, elég behatárolt a hallgatói köre. Nem érezted visszalépésnek az ottani munkát?
 
– Nem igazán. Azt persze nem mondom, hogy amikor felhívtak, hogy vegyek részt meghallgatáson, azonnal rohantam a stúdióba. De amikor kiderült, hogy a Kívánságreggelhez kerestek új arcot, hangot, ami egy a fiatalokhoz szóló reggeli műsor volt, azzal a céllal, hogy visszacsábítsa a rádióhoz a 20–40 éves korosztályt, örömmel vállaltam.
 
– Kihívásnak érezted a feladatot?
 
– Valami jónak. A rádiózás nekem egyébként is a szívem csücske, nem sokáig bírtam volna nélküle, és a Petőfi mégiscsak egy országos adó. Sok olyan műsora van, amit tanult, igényes emberek is hallgatnak, de az utóbbi évtizedben nagyon leesett a rádió hallgatottsága, és különösen a fiatal hallgatók tűntek el. Kihívásnak tartottam a hallgatók visszacsábítását, bíztam benne, hogy valódi alternatívát tudunk kínálni azoknak, akik unják a kereskedelmi rádiók reggeli műsorát. 
 
– Elismert a szakma, megszeretett a közönség. Miért jöttél el mégis?
 
– Az alatt a négy év alatt, amit a Petőfi Rádióban töltöttem, nem történt meg az a változás, amelyben oly sokan reménykednek, a Petőfi Rádió képtelen alternatívát kínálni a kereskedelmi rádióktól megcsömörlött hallgatóknak. Véleményem szerint az egész Magyar Rádió mély emberi és szakmai válságban van. Ráadásul az elmúlt egy évben a Petőfi Rádió olyan irányba indult, amerre én nem akartam menni, még inkább előtérbe kerültek azok a műsorok, amelyeket konzervatív gondolkodású rádiósok készítenek idősebb hallgatói rétegnek.  Van egy álmom egy olyan Petőfi Rádióról, amely névadójához hűen lendületes, fiatalos, forradalmi műsorokat készít. Azt hiszem, párat még aludnom kell, hogy ez az álmom valóra váljon.
 
– A Danubius Rádiónál vezeted a szombat-, vasárnap reggeli műsort. Lehet arról beszélni, hogy itt megtaláltad a helyed?
 
– Az utolsó egy évet leszámítva a Petőfi Rádiónál is jól éreztem magam, sok kollegával a mai napig is tartom a kapcsolatot. A Danubius Rádióban kedvesen fogadtak, és segítettek a beilleszkedésben, igaz egy profi csapatba könnyű beilleszkedni. Olyan rádió, amit az igazi rádiósok elképzelnek, valószínűleg nem működtethető, mert nem egyezne a tulajdonosok elképzeléseivel. A Danubius Rádióban mondhatni könnyű a műsorvezetők helyzete, mert egy profi kereskedelmi rádió, amelyik tudja milyen üzeneteket, milyen zenét, milyen tartalmat akar eljuttatni a hallgatókhoz. A reggeli sávban dolgozni különösen hálás – a korai keléseket leszámítva –, ilyenkor jobban igénylik az emberek, hogy szóljanak hozzájuk, és így többet beszélhetek, mint ha napközben vezetnék műsort.
 
– Az RTL Klubon is feltűntél az elmúlt időszakban.
 
– Februárban indult a csatorna új, interaktív játékműsora, amelynek egyik műsorvezetője vagyok. Nagy kihívás naponta két alkalommal, két és fél órás műsoridőben játékot vezetni. Persze remélem, hogy más műsorokban is feltűnhetek majd az RTL Klubon.
 
– Sok szerencsét kívánok hozzá.
 
– Köszönöm.
Serdült Viktória
A cikk 2004. április 8-án került fel a világhálóra.
 
Visszatérés az
IRODALOM, KÖZÉLET
rovat további cikkeihez
Visszatérés az
AKTUÁLIS ÍRÁSOK
főoldalára
 
 A cikkekkel kapcsolatos véleményeket, illetve a közlésre szánt aktuális írásokat
e-mail címünkre valamint az 1399 Budapest, Pf. 701/578. postai címre várjuk!
ICQ-számunk: 254859031, szerkesztőség telefonszáma: 06-30/520-1428
 
Vissza a főoldalra
 
 A NapSziget folyóirat
évente négyszer
nyomtatott formában
is megjelenik.
 
Rendelje meg Ön is!
1399 Budapest, Pf. 701/578.
 
céljainkat az NKÖM támogatja
 
 
 
Művészek és művészetek a világhálón