vissza a főoldalra
 
ONLINE KULTURÁLIS ÉS MŰVÉSZETI MAGAZIN
(világhálón: 2001. március 1-jétől, nyomtatásban: 2002. tavasza óta)
 
Aktuális írások
Első közlés írások
* * * JÁTÉK * * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
AKTUÁLIS ÍRÁSOK
(szerkeszti: Varga Gabriella)
 
ESSZÉ, JEGYZET
Az állatokról
Nagy az Isten állatkertje! – kiáltunk (mordulunk), ha emberkülsejű társainkról lesújtó a véleményünk. S ilyenkor nem is gondolunk arra, hogy vérig sértjük derék „alattvalóinkat”. Azaz: kis és nagy kedvenceink (barátaink) ha értenék a szavunk, bizonyára megorrolnának ránk.
    Aztán csak tetézzük meggondolatlanságainkat, amikor címkéket aggatunk a különböző, erről a címkézésről mit sem sejtő-tudó állatnépségre, akarom mondani: seregletre. Azt mondjuk a gyakran beiddogálóra, hogy részeg disznó, pedig jól tudott, hogy az ól és a kifutó nem is korcsma, s ezért a sertések e sértések kapcsán méltán panaszkodhatnának az ő ombudsmanuknak. (Erkölcsi hátrányt okozó kirekesztés és megkülönböztetés miatt. Miért csak őket illeti diszkrimináció, amikor nem csak részeg disznók, de gödényként vedelők is vannak!) Ekkor viszont a gödények csapkodhatnák eszeveszettül a szárnyaikat méltó mérgükben.
    Aztán szegény görény is hátrányos helyzetű a bűzmirigy okán, pedig bizonyos embereknek legalább ilyen büdös a munka.
    Szerencsére akad néhány pozitív példa is, ilyen a méh- és a hangyaszorgalom.
    Az állatokat sok-sok fajba, törzsbe, családba, rendbe (rend a lelke mindennek!), osztályba lehet sorolni. (Biológus barátaim, elnézést!) Ám alapjában véve két nagy csoport alakítható, az ember által felfalhatók és el nem (vagy csak undorral) fogyaszthatók. (Vagy fordítva: az embert szívesen vagy csak undorral megevők.)
    A rókalelkű kifejezés okán szegény Arany Jánost perelhetnék a sompolygók, ügyészük Fekete István lehetne a Vuk miatt, ülnökük pedig Csí, Kele, Bogáncs, Hú…, hú!
    Éva anyánkat kígyó rontotta meg, macskajaj a másnaposság megnevezése. De rengetegen interpellálhatnának még egy ember-állat rendszerváltás után. Íme: féreg, csúszómászó a talpnyaló, rászed, aki lóvá tesz, kilóg a lóláb, ha valami negatív módon bizonyos. Pillangó a kétes hírű hölgy, pocsékul él, aki hal a szatyorban, tyúkeszű a mínusz-tudású. Ostoba liba, felfuvalkodott pulyka, szamár (udvariasabban: csacsi) mindaz, aki agyatlan és gőgös. Lajhár a here, csiga a mértéktelen gyorsasággal nem vádolható. Kutyául van, aki pocsékul él, kutyálkodik, mert kutya baja, s a kutyagumi nem a kutyaszaporulat meggátlója…
    Állati! – rikkantunk elképedve, rácsodálkozva, megbotránkozottan, ha például azt halljuk, hogy a vegetáriánus szúnál éppen fordítva van, mert ő faevő szegényke…
    Emberi! Kiáltsunk fel inkább így, ha valóban emberi valami, és ha valóban van rá okunk!
Balogh József
költő-tanár
A cikk 2004. március 23-án került fel a világhálóra.
 
Visszatérés az
ESSZÉ, JEGYZET
rovat további cikkeihez
Visszatérés az
AKTUÁLIS ÍRÁSOK
főoldalára
 
 A cikkekkel kapcsolatos véleményeket, illetve a közlésre szánt aktuális írásokat
e-mail címünkre valamint az 1399 Budapest, Pf. 701/578. postai címre várjuk!
ICQ-számunk: 254859031, szerkesztőség telefonszáma: 06-30/520-1428
 
Vissza a főoldalra
 
 A NapSziget folyóirat
évente négyszer
nyomtatott formában
is megjelenik.
 
Rendelje meg Ön is!
1399 Budapest, Pf. 701/578.
 
céljainkat az NKÖM támogatja
 
 
 
Művészek és művészetek a világhálón