vissza a főoldalra
 
ONLINE KULTURÁLIS ÉS MŰVÉSZETI MAGAZIN
(világhálón: 2001. március 1-jétől, nyomtatásban: 2002. tavasza óta)
 
Aktuális írások
Első közlés írások
* * * JÁTÉK * * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
AKTUÁLIS ÍRÁSOK
(szerkeszti: Varga Gabriella)
 
IRODALOM, KÖZÉLET
Március 15-e aktualitása
 
Elhangzott a temerini Első Helyi Közösség ünnepségén
Március 15-e nekünk, magyaroknak olyan, mint egy megelőlegezett húsvét a szürke, szomorú zord télvégi napok után. Szent és általános, szárnyát mindenkire, minden igaz magyarra egyformán kiterjesztő ünnep. Hogy miért van ez így, tudjuk. Március 15-ében jelképszerűen összesűrűsödnek a magyarság évszázados függetlenségi törekvései azokkal a modern szabadságeszményekkel, amelyek szerte Európában és a világban megteremtették a polgári nemzeti közösségek alapjait. 
    Hogy március 15-e számunkra mégis több egyszerű rekvizitumnál, önmagunkat ünneplő évente visszatérő ürügynél, annak okát nemzetté válásunk történelmi traumáiban kell keresnünk. Március 15-e ugyanis azért aktuális mind a mai napig, mert céljai nem valósultak, nem valósulhattak meg hiánytalanul, az 1848–49-ben megfogalmazott eszmék – gondoljunk csak a mindenki által ismert Tizenkét pontra – a későbbiek során nemegyszer visszavétettek. Legelőször az önkényuralom és a Bach-rendszer, majd a trianoni diktátum által, ugyanis 1918-ban Magyarország úgy lett független, hogy nemcsak területének kétharmadát, de a magyar ajkú lakosság 30 százalékát is elveszítette.  Később, 1944 őszén, amikor a németek lerohanták Magyarországot, még ez a részleges függetlenség is semmivé vált. Az oroszok megjelenése ezen a tájon a nemzet függetlensége szempontjából mit sem változtatott, csak elnyomóink cserélődtek. De nemcsak a függetlenség ügye került vakvágányra, hanem a szabadságé is. Az emberi, nemzeti, vallási és kisebbségi jogok megsértése példátlan méreteket öltött a kommunista illetve szocialista világban. Nálunk sem történt ez másként, ezreket végeztek ki 1944-ben, később pedig kifinomultabb eszközökkel nyomtak el bennünket, éppúgy mint erdélyi, kárpátaljai, felvidéki, vagy éppen anyaországi testvéreinket.
    A magyar nemzeti közösség tehát sem 1918 után, sem a második világháborút követően nem tudta igazából, hiánytalanul megélni nemzeti önazonosságát és az egymáshoz tartozás máshol, nagyobb nemzeteknél oly magától értetődő, büszke öntudatát. Ebben megakadályozta az, hogy a magyarság nemzetként nem vált igazán sem függetlenné, sem szabaddá.
    1990 ebben is fordulatot hozott ugyan, de a kezdeti lelkesedés mindenütt a határok mentén, a kisebbségi magyarok körében mára már apátiává, reménytelenséggé fásult. Pedig a kisebbségi helyzetbe került magyar közösségek nem kergettek és nem kergetnek ma sem illúziókat. Amit kívánunk, azt politikai eszközökkel akarjuk elérni, és kívánságaink listája valójában igen rövid: mindössze azt akarjuk, hogy a magyar kisebbségek is élhessenek a minden őshonos népcsoportot megillető önrendelkezés jogával, és létrehozhassuk a magyar autonómia intézményrendszerét, valamint, hogy megvalósuljon az 1848-as forradalom nemzetegyesítő célja, és a mai kor követelményeihez és lehetőségeihez igazodva létrejöjjön a határokon átnyúló nemzeti integráció. Ehhez az kell, hogy a határon túli magyarok végre magyar állampolgársághoz juthassanak úgy, hogy ezért cserébe ne kényszerüljenek elhagyni szülőföldjüket.  Aki ezt akadályozza, az 1848 üzenetéből vagy nem értett meg semmit, vagy azt szándékosan elárulja!
    Mi következik mindebből a számunkra? Mindenekelőtt az, hogy ne engedjünk a követeléseinkből, ne engedjünk a negyvennyolcból sem itthon, sem otthon: sem Belgrádban sem Budapesten. És persze a legszűkebb környezetünkben, Temerinben sem. 
    Épp ez utóbbi kicsiny példa bizonyítja, hogy ha szívós kitartással küzdünk, az eredmény nem maradhat el. Még másfél éve sincs, hogy ostoba és irigy emberek elárulták és megbuktatták a magyar többségű községi önkormányzatot, abban bízva, hogy ezzel Temerinben a következetes magyar érdek- és jogvédelemnek befellegzik. Mint látjuk, nem így történt. Ehelyett talpra állítottuk a korábbi években tönkrement és kifosztott helyi közösséget, és visszahelyeztük az itt élő magyar és szerb lakosság közszolgálatába. Akik viszont annak idején bennünket buktattak meg, mára a csőd szélére juttatták a községet. 
    Csupán ennyi a különbség!
    De – ünnep lévén –, most felejtsük el, ami rossz, és csak arra gondoljunk, ami jó, szép és felemelő, és őrizzük meg a reményt a szívünkben!
Csorba Béla
a kulturális bizottság elnöke
A cikk 2004. március 19-én került fel a világhálóra.
 
Visszatérés az
IRODALOM, KÖZÉLET
rovat további cikkeihez
Visszatérés az
AKTUÁLIS ÍRÁSOK
főoldalára
 
 A cikkekkel kapcsolatos véleményeket, illetve a közlésre szánt aktuális írásokat
e-mail címünkre valamint az 1399 Budapest, Pf. 701/578. postai címre várjuk!
ICQ-számunk: 254859031, szerkesztőség telefonszáma: 06-30/520-1428
 
Vissza a főoldalra
 
 A NapSziget folyóirat
évente négyszer
nyomtatott formában
is megjelenik.
 
Rendelje meg Ön is!
1399 Budapest, Pf. 701/578.
 
céljainkat az NKÖM támogatja
 
 
 
Művészek és művészetek a világhálón