vissza a főoldalra
 
ONLINE KULTURÁLIS ÉS MŰVÉSZETI MAGAZIN
(világhálón: 2001. március 1-jétől, nyomtatásban: 2002. tavasza óta)
 
Aktuális írások
Első közlés írások
* * * JÁTÉK * * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
AKTUÁLIS ÍRÁSOK
(szerkeszti: Varga Gabriella)
 
ESSZÉ, JEGYZET
A magyar hagyományok
életben tartása fél évszázadon keresztül: 
a 47. Helikon Bál Torontóban
A kanadai társadalom az itt élő magyarokat, szokásaikat és az óhazából magukkal hozott hagyományaikat leginkább a minden évben megrendezett Helikon Bálon ismerhette meg. Az immár társadalmi eseményünkké emelkedett évenkénti Helikon Bálok sorát az 1958-as esztendő nyitotta meg. Dr. Téglássy Tamás, az első bál elnöke a kezdeteket idézi, amikor még csak néhány lelkes fiatal próbált valamit beleálmodni az új világ prózai mindennapjaiba. Az alábbi visszaemlékezés tulajdonképpen egy részlete a nyomtatás küszöbén álló Helikon Társaság félévszázados története című könyvnek, amelyet máris megrendelhetnek a kedves olvasók.
    Amikor a bál gondolata az ötvenes évek közepén felmerült, mi, az akkori tizenévesek, a bálokról csak annyit tudtunk, amennyit szüleinktől hallottunk, esetleg családi fényképeken, filmekben láthattunk. De határozottan izgalmas fiú-leány dolognak tűnt, tetszett a hagyomány felelevenítésének a gondolata és az is, hogy kanadai ismerőseinknek is mutathatunk valamit magyar kultúránk társadalmi arculatából. Mint szülő most már azt is tudom, milyen jó érzés gyermeket felléptetni a közösségi színpadra, és érett ésszel azt is jobban átérzem, hogy hazát, otthont, pozíciót vesztve, baráti körből kiszakítottan, fontos lehetőséget adott a bál a menekültnek emberi tartását is megerősíteni. Az első, szakszervezeti helységben megtartott bál még aránylag szerény körülmények között valósult meg. De sikere elég volt nemcsak ahhoz, hogy folytatásra bátorítson, hanem, hogy már a rákövetkező évben kilépjünk az első próbálkozás tapogatózó keretei közül, és szinte meg se álljunk az akkori „csúcs”-ig, a Royal York Hotel valódi bálterméig. Itt már minden célkitűzésünknek eleget tettünk, mert Kanada Kormányzója védnöksége és jelenléte a Helikon Bált komoly országos szintű eseménnyé emelte. Mádl Ferenc, a Magyar Köztársaság elnöke írta, hogy: – Az első „magyar bál” az Újvilágban valószínűleg nem sokban hasonlított a maira. Akik rendezték, a kivándorlók, az ismétlődő történelmi sorscsapások következtében kényszerültek elhagyni hazájukat. Szűkös úti batyuval keltek útra. Talán nem is voltak tudatában annak, hogy még valamit visznek magukkal, mindennél nagyobbat: őseik kincsét. Láthatatlan, megfoghatatlan kincseket a gondolkodásukban, a szívükben. Vitték élni akarásukat, függetlenség és szabadság iránti vágyukat, munkakedvüket, szorgalmukat, ügyességüket – és vitték anyanyelvüket, hitüket, emlékeiket, szokásaikat. Ezek a kincsek segítették őket, hogy új életet kezdjenek, egzisztenciát teremtsenek, és abban is, hogy örömeiket, ünnepeiket őseik kultúrájában éljék meg. Emlékezzünk rájuk most, ebben az ünnepi pillanatban is tisztelettel és elismeréssel. A belső kincsek nem az anyagi törvények szerint fogynak. A magyar kivándorlók és leszármazottaik szétosztották és továbbadták, ugyanakkor megtartották, sőt, még ma is őrzik kincseiket. Úgy őrzik, hogy közben befogadó hazájuknak hű és hasznos polgáraivá váltak. Bár a magyar nyelv köztudottan nehéz, könnyű utat találni hozzánk a művészetek nyelvén, a zenében, a táncban. Legyen hát rendezvényük ismét kiemelkedő eseménye a magyarságtudat ébrentartásának, életben maradásának, a kultúrák és emberek egymásra találásának.” 
    Az elegáns, fennkölt hangulatú Helikon Bál szigorú protokoll szerint zajlik. Mint mindig, most is pezsgős fogadással kezdődött. Ezután a műsorvezető, Magyaródy Nóra és édesapja, Magyaródy Tamás bemutatta a kanadai kormány képviselőit és a diplomáciai testület tagjait, akiket a Helikon báli hagyománynak megfelelően a Botosok vezettek be a terembe. Ebben az esztendőben Csermely Pál, Andrew Evans, Komáromy Andrew, Kovács Barnabás, Pomper Adam és Rudmik Adam botosok a következő tiszteletbeli vendégeket kísérték az asztalukhoz: The Honourable Associate Chief Justice Donald G. Bowman-t és feleségét, Emri István torontói magyar főkonzult és feleségét, Dr. Kulip Kular-t, aki Parliamentary Assistant to the Minister of  Citizenship and Immigration for the Province of Ontario, Mr. Todd Ross-t, Special Assistant, Community Liaison, Office of George Smitherman, Minister of Health and Long Term Care for the Province of Ontario, Borbás István magyar kereskedelmi konzult és feleségét, Mr. Clyde Smith Councillor-t, Witchurch-Stouffville, és feleségét, Dr. Rékai Pétert, aki a Drs. Paul and John Rekai Centre Chairman-je, és feleségét. Miután mindenki elfoglalta a helyét, a bálelnök Perlaky Tamás engedélyt kért a Helikon Társaság elnökétől, Perlakyné Lovrics Andreától és a Helikon Alapítvány elnökétől, Dr. Czeglédy Kálmántól a bál megnyitására. Az idén a magyar és a kanadai himnuszt Zadubán Emese énekelte el a zenekar kíséretével. A hagyományos ünnepség a palotás tánccal folytatódott, amelyet díszmagyarba, illetve bocskaiba öltözött hét fiatal pár adott elő. Monica D’Eclesis és Gauder Tamás voltak a koreográfusok. A bál fénypontja ezúttal is az első bálozó lányok bemutatása volt. A kísérő apa – vagy alkalmakként valaki más, erre a szerepre felkért férfi – tisztelettel bemutatja az elsőbálozót a bál fővendégének, meghajolva előtte, majd körbevezeti az ünnepeltet a teremben, hogy a bálozó nagyközönség is megismerhesse. A tiszteletbeli fővendég szerepét éveken át Ontario tartományi kormányzója töltötte be, az utóbbi években azonban a Magyar Köztársaság nagykövete, legutóbb pedig Emri István torontói magyar főkonzul vette át. A mostani, azaz 47. Helikon Bál három fiatal debütánsa Horchler Ilona Dóra, Pomper Julia Alexandra Erzsébet és Rékai Natalie voltak, akiket Emri István úr üdvözölt, hangsúlyozva a pillanat fontosságát. Nemcsak hivatali minőségben, hanem az élményt megélt édesapa szerepében is beszélt, hiszen két évvel ezelőtt ő is bevezette fiatal kislányát a társasági életbe. „Higgyék el, felejthetetlen élmény volt nemcsak a lányomnak, hanem nekem, szülőnek is.” Ezután felhangzott a Kék Duna keringő, amelynek dallamára az elsőbálozók édesapjukkal/kísérőjükkel körbetáncolták a termet, majd a műsorvezető felkérésére a bál vendégei is csatlakoztak hozzájuk. A négyfogásos vacsora alatt az Attila Glatz Concert Productions and Entertainment Inc. zenekara kellemes szalonzenét játszott. Mindig nagy figyelem és érdeklődés kíséri az üdvözlőbeszédek és üzenetek felolvasását. Elsőként Paul Martin Miniszterelnök levelét hallhattuk, aki a 47. Helikon Bál minden résztvevőjét melegen üdvözölte. Üzenetében kiemelte az itteni magyar közösségek hozzájárulását Kanada kulturális mozaikjának gazdagításához, a magyar nemzeti sajátosságok megőrzésének fontosságát az új, fogadott hazában. Hasonlóan kedves sorokat küldött Dalton McGuinty, Ontario premierje is. Toronto város új polgármesterének, David Miller mayor-nak a levelét Dr. Peter Li Preti városi képviselő, a Katona Gizella Könyvtár alapítója olvasta fel. Perlakyné Lovrics Andrea, a Helikon Társaság elnöke, köszöntőjében először azokhoz fordult, akik fáradtságot nem ismerő munkával előkészítették ezt a sikeres estet. A bálelnökök, Gauder Tamás és Perlaky Tamás mellett köszönetet mondott a bálbizottság névtelen katonáinak is. „Alig két éve ünnepeltük a Magyar Helikon Társaság félévszázados évfordulóját”, mondta az elnökasszony. „Az ünnepségen elhangzott javaslat nyomán hozzákezdtünk a Társaság történetének a megírásához, amellyel most már elkészültünk, és a könyv rövidesen elhagyja a nyomdát. Ez a kétnyelvű alkotás nemcsak az ötven év eseményeit eleveníti fel kronológiai sorrendben, hanem külön fejezetet szentel a Helikon Bálnak, és mellékletekben tünteti fel a Bál díszvendégeinek, az elsőbálozóknak, a palotás táncosoknak, a koreográfusoknak, a botosoknak, valamint a bálbizottság tagjainak a névjegyzékét. Amint tudjuk – és ez a könyvünkből is kiderül –, a Helikon Társaság mindig támogatott különböző egyesületeket, amelyek nem kizárólag a magyar közösségek gondjaival foglalkoztak. Az idén a Wellesley Central Place fenntartására ajánlottuk fel segítségünket, amely rendkívül fontos, magyar szempontból is kiemelkedő, sőt páratlan vállalkozás. Ez a létesítmény a Dr. Rékai Pál és János által létesített Rékai Centre-nek egy bővített osztálya lesz, amelynek célja és rendeltetése, hogy az idős rászorulókat anyanyelvükön gondozzák. Az épületszárny az Észak-Wellesley és Sherbourne utca sarkán, Toronto szívében épül, és a tervek szerint, 2005-ben nyílik meg.”
    A Helikon Társaság egyik alappillérének is tekinthető Pédery-Hunt Dóra szobrászművész nem jelenhetett meg a Bálon – negyvenhét év alatt ez az első hiányzása! –, de levélben üdvözölte az ünneplőket. Üzenetéből idézünk néhány gondolatot: „Noha fizikailag nem vagyok veletek, a legnagyobb szeretettel gondolok rátok mint a Helikon Társaság egykori elnöke. Azzal a megállapítással kezdem a levelemet, hogy a Helikon Bál nem egy mindennapi táncmulatság, hanem egy fogalom. Már a kezdetekkor különbözött a többi rendezvénytől, és ez a különbség az évek során még jobban kijegecesedett. A Helikon Bál egy csodálatos fogalom, amely életben tart egy régi magyar nemzeti hagyományt, beleértve a zenénket, a táncainkat, a tiszteletbeli vendégeket és az elsőbálozókat kísérő botosokat. Olyan magyar nemzeti szokásoknak a fenntartója a Helikon Bál, amely az évtizedek során egyre több hivatalos személyiséget és más nemzetiségű vendéget babonázott meg. Ennek köszönhetjük, hogy évről évre egyre több kanadai hivatalos személyiség csatlakozik a bálon a magyar diplomáciai testület tagjaihoz. A Helikon Bál mindig vállalta valamilyen nemes ügynek a támogatását, amilyen most a Wellesley Central Place felkarolása. Mert, ahogy már mondtam, ez a bál nem egy akármilyen rendezvény – ez egy fogalom, és az is marad.”
Dancs Rózsa, Torontó
A cikk 2004. február 17-én került fel a világhálóra.
 
Visszatérés az
ESSZÉ, JEGYZET
rovat további cikkeihez
Visszatérés az
AKTUÁLIS ÍRÁSOK
főoldalára
 
 A cikkekkel kapcsolatos véleményeket, illetve a közlésre szánt aktuális írásokat
e-mail címünkre valamint az 1399 Budapest, Pf. 701/578. postai címre várjuk!
ICQ-számunk: 254859031, szerkesztőség telefonszáma: 06-30/520-1428
 
Vissza a főoldalra
 
 A NapSziget folyóirat
évente négyszer
nyomtatott formában
is megjelenik.
 
Rendelje meg Ön is!
1399 Budapest, Pf. 701/578.
 
céljainkat az NKÖM támogatja
 
 
 
Művészek és művészetek a világhálón