vissza a főoldalra
 
ONLINE KULTURÁLIS ÉS MŰVÉSZETI MAGAZIN
(világhálón: 2001. március 1-jétől, nyomtatásban: 2002. tavasza óta)
 
Aktuális írások
Első közlés írások
* * * JÁTÉK * * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
AKTUÁLIS ÍRÁSOK
(szerkeszti: Varga Gabriella)
 
ZENE
Márk Attila
Erdélyi daltulajdonos
Márk Attila
  
Zenészpályafutásomat, mint népzenét játszó muzsikus kezdtem a középiskola néptánc zenekarában a nyolcvanas évek elején. Később autodidakta módon megtanultam gitározni. A középiskola után basszusgitáros- és szólistaként két diák rock-zenekarban játszottam, az utóbbi a brassói Kultúrház rock-együttese volt, az Electton. Dire Straits, Pink Floyd, Led Zeppelin számokat játszottunk. Évente részt vettünk egy-egy országos turnén, elég szép sikerekkel. 1990-ben a zenekar felbomlott és hirtelen egyedül maradtam a gitárommal. Ekkor érlelődött meg bennem az az érzés, hogy magyar nyelven és egyedül fogok énekelni. Természetesen nagyon keveset tudtam a magyar verséneklőkről. Azért választottam ösztönösen verseket dalszövegnek, mert a Pink Floyd együttes dalszövegeit ismerve kissé mélyebb, elvontabb szövegeket akartam, mint az egyszerű, könnyen énekelhető, dúdolható dalszövegek. Így írtam meg az első verses dalaimat, amelyek nagy része vallásos töltetű volt. Verseket zenésítek azóta is. Mindig arra törekedtem és arra törekszem ma is, hogy a saját érzésvilágomat és gondolataimat költők verseivel és saját zenémmel vigyem a hallgatóközönség elé. Számomra mérvadó volt Dinnyés Józsefnek már a ’90-es évek elején kimondott vezérgondolata: „Eljött a versek ideje”. 
    1991 óta szinte évente megjelent egy-egy albumom. Ezeken főleg erdélyi magyar költők versei hallhatók, de zenésítettem az egyetemes magyar líra jeles képviselőitől is, mint József Attila, Ady Endre, Nagy László. Csíksomlyón 1991-ben találkoztam a magyar katolikus ifjúsági beat-zene élő legendájával, Sillye Jenővel. A közös szereplés után egy hónappal meghívott Budapestre egy találkozóra. A dalaim nagyon jó fogadtatásban részesültek és – szerencsémre – a munkatársak között ott volt a Pepita stúdiók egyik hangmérnöke, Keppinger Károly, akinek nagyon megtetszettek a dalaim és behívott a pesti stúdióba. Két részben történt a felvétel és még abban az évben (1991) megjelent az első kazettám, itthon Erdélyben. Címe: „Tövisek és rózsák”. Tudtommal ez volt az első erdélyi magyar kazetta, amely a forradalom után megjelent. Karcsival való együttműködésem még két albumot eredményezett. 1996-ban megjelent az „Innen és túl” című kazetta, amely a saját életem történetét énekelte meg. Közben elvégeztem a gyulafehérvári római katolikus teológia hittantanár szakát, és hittantanár képesítést kaptam. Harmadik kazettám címe „Ez olyan idő”. 1997-ben jelent meg. Erdélyi költők versei hallhatók rajta, Reményik Sándor, Dsida Jenő, Bartalis János és mások. A jugoszláviai háború idején jelent meg, és a háborút, mint örök alapélményt dolgozza fel. 1998-ban megjelent a negyedik albumom, címe „Két kiáltás között”. Kissé filozofikus, elmélyült lemez, amelyen a születés és a halál közötti élet fordulatait, nehézségeit, örömeit dalolom. Időrendben az ötödik „A második kérdés” című album, ami egy év múlva, 1999-ben jelent meg. Ez volt az első hazai (erdélyi) felvétel. Barcasági és főleg brassói költők verseit tartalmazza. Érdekes gyűjtemény, hisz’ Brassó szórványvidék, és kevésbé, vagy egyáltalán nem ismert költők verseit is tartalmazza. Életem második „kérdését”, a szerelmet énekli meg. Én mindig szerelmes voltam és gondolom, az is maradok. A következő kazetta anyaga egy teljesen elütő munka volt, úgy a versek válogatásában, mint a megzenésítésben. Romhányi József költő állatmese-verseire születtek ezek a dalok, és hangzásvilága is meglepő volt sokak számára. Az album címe, akárcsak a könyvé, „Szamárfül”. Főleg az egyetemisták körében volt népszerű. A kazettáimat gyártó cég 2000-ben kiadott egy válogatás CD-t, amelyre az addig megjelent kazetták anyagából válogattunk. Címe: „Reflexiók”. Ez csak CD formájában jelent meg és igen jó fogadtatásban részesült. Következő zeneanyagom – a „Most” című – a világirodalom gyöngyszemeiből válogat, a legjobb magyar fordításokban. Íme néhány név: Goethe, Longfelow, Garcia Lorca, Jeszenyin, Eminescu, Szilágyi Domokos, Nagy László, Apollinaire és mások. Talán eddigi legjobban sikerült lemezem. Megpróbáltam szűkebb hazám – Brassó és környéke – költőinek a verseit is megszólaltatni, közéjük tartozik Lendvay Éva, Szemlér Ferenc, Áprily Lajos, Bartalis János, Zajzoni Rab István, Bencze Mihály és Tomos Hajnal. Az ezt követő lemezem anyaga kimondottan az erdélyi kortárs magyar költők verseiből válogat: Kányádi Sándor, Kovács András Ferenc, Lendvay Éva, Páll Lajos, Ambrus Lajos, Egyed Emese, Markó Béla, Orbán János Dénes, Lászlóffy Csaba és Magyari Lajos. Mivel életemnek delére értem (remélem) – hisz negyven évet töltöttem tavaly júniusban –, úgy éreztem, hogy helyénvaló egy kis visszapillantás az elmúlt évekre. Mivel a világ körülöttem teljesen a feje tetejére állt, úgy éreztem, vissza kell térnem gyermekkorom tiszta emlékeihez. Olyan érdekes és különleges emlékek jutnak zenés kifejezésre, mint például a falusi tyúkketrec hosszú időn keresztül való megfigyelése, az árnyékban megcsillanó kispatak megnyugtató csobogása, a lenyugvó falu gázolaj lámpás csendje és misztériuma stb. Ezekhez az élményekhez kortárs magyar költők verseit kapcsoltam és zenésítettem meg. A „Felnőtt-játékaim” album kicsengése ez a gyermekkori harmónia, felfedezési vágy és öröm, de ugyanakkor szorongás hangja.  
    Évente 50–60 előadást tartok a Kárpát-medence magyarlakta vidékein. Mivel hétköznap dolgozom, ezért inkább hétvégeken koncertezem. Szívesen énekelek nagyvárosokban, de vissza-visszatérek eldugott kisfalvakba is. Egész Erdélyt végigjártam számtalanszor. Énekeltem templomokban, művelődési házakban, nagyobb szabadtéri koncerteken. Magyarországon is nagyon sok helyen felléptem. Csak néhányat kiragadva: Szegedi Szabadtéri Játékok (többször is), Gyulai Várszínház Napok, Székesfehérvári Dalostalálkozó, diósgyőri Kaláka Fesztivál, nagymarosi katolikus ifjúsági találkozó, szombathelyi Énekmondó Találkozó, sárvári Tinódi Napok, soproni és kanizsai Európa napok. Többször turnéztam Felvidéken, Érsekújvárott és környékén, játszottam Délvidéken, a Zentai Énekelt Versek Fesztiválján zsűritag is voltam. Megfordultam Ausztriában is, Salzburgban egy Európai Ifjúsági Találkozón, valamint énekeltem Bécsben. A szalontai Arany János Napokon is jelen voltam. Részt vettem több vallásos ifjúsági találkozón, énekeltem börtönben, öregek házában és árvaházakban is (például Déván). A közös előadások, fesztiválok alkalmával találkozhattam személyesen a magyar zene kiemelkedő alakjaival, mint Vikidál Gyula, Szörényi Levente, Bródy János, a Tolcsvay testvérek: Béla és László, Som Lajos, Cseh Tamás (aki még a gitárját is nekem ajándékozta), a Kaláka együttessel és másokkal. De talán a legtöbbet Dinnyés Józsefnek köszönhetek, aki felkarolt és segített. Tőle kaptam azt a megtisztelő címet, hogy „erdélyi daltulajdonos”. Nagyon sokat segített, elsősorban, mint zenész, de mint ember is mellettem állt és áll. Örvendek a Magyar Verséneklő Egyesületi társaimnak is, akikkel Szombathelyen évről évre újra és újra találkozhatom. 
    Az esztendők során szinte minden magyar erdélyi tévé és rádió műsorában szerepeltem, de a Duna TV is adott néha hírt rólam. Több díjban is részesültem, ezek közül kettőt említenék: a Nagyenyedi Talentum Fesztivál többszörös díjazottja vagyok, és 2000-ben a kolozsvári „Reményik Sándor Társulat” az azévi Reményik Sándor díjat ítélte nekem a költő verseinek népszerűsítéséért. Tagja vagyok a Magyar Verséneklők Egyesületének és itthon az Apáczai Csere János Közművelődési Egyesületnek, ahol vezetőségi szerepet is betöltök.  Hétvégenként rendszeresen gitáriskolákat működtetek, Brassóban a Reménység Házában, Négyfaluban a csernátoni evangélikus templomban és a sepsiszentgyörgyi unitárius templomban. Boldog vagyok, hogy ilyen sok verset sikerült megzenésítenem, és ezek éneklésével az emberek szívét kissé megörvendeztethetem. Mindezt Istentől kaptam, a segítsége nélkül semmire se mennék! 
    Örülök, hogy a NapSziget hasábjain is bemutatkozhatom. Elismerem és nagyra értékelem az Internet előnyeit. A XXI. században élünk és ez az alternatív hírforma olyan lehetőségeket nyit a művésznek, amit néhány évvel ezelőtt csak álmodtunk. Nem ment fel a mindennapi zenéléstől, de óriásit segít a menedzselésben, hiszen lehetőség nyílik koncertek, előadások megszervezésére, barátok szerzésére, egyáltalán, nagyon sok emberrel való kapcsolatra. Nagy elődünk, Tinódi Lantos Sebestyén még csak álmodni sem mert volna ilyesmit. Bízom abban, hogy a világháló számomra is új utak és fellépések lehetőségét hordozza magában…  
  
Márk Attila címe: Str. Minerva nr. 3 Bl.42, Sc. B., Ap. 1, 2200 Braşov 
Telefon: 00-40/268-526197 
Lejegyezte: Varga Gabriella
A cikk 2004. január 16-án került fel a világhálóra.
 
Visszatérés a
ZENE
rovat további cikkeihez
Visszatérés az
AKTUÁLIS ÍRÁSOK
főoldalára
 
 A cikkekkel kapcsolatos véleményeket, illetve a közlésre szánt aktuális írásokat
e-mail címünkre valamint az 1399 Budapest, Pf. 701/578. postai címre várjuk!
ICQ-számunk: 254859031, szerkesztőség telefonszáma: 06-30/520-1428
 
Vissza a főoldalra
 
 A NapSziget folyóirat
évente négyszer
nyomtatott formában
is megjelenik.
 
Rendelje meg Ön is!
1399 Budapest, Pf. 701/578.
 
céljainkat az NKÖM támogatja
 
 
 
Művészek és művészetek a világhálón