vissza a főoldalra
 
ONLINE KULTURÁLIS ÉS MŰVÉSZETI MAGAZIN
(világhálón: 2001. március 1-jétől, nyomtatásban: 2002. tavasza óta)
 
Aktuális írások
Első közlés írások
* * * JÁTÉK * * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
AKTUÁLIS ÍRÁSOK
(szerkeszti: Varga Gabriella)
 
ESSZÉ, JEGYZET
A csapóajtó
Szüleim szeptembertől városi iskolába írattak. Már a jegyzék is megvolt arról, amit feltétlenül vinni kell. Beleolvastam, és arra gondoltam, nekünk ennyi pénzünk úgysincs: szépen itthon maradok. 
    Nem így történt. 
    A nyár a készülődés jegyében telt. Mama gyakran mondogatta: „anyagokat vásárolunk, így olcsóbb lesz a kelengyéd, ha mi magunk készítjük”. 
    Reggel már a Zinger varrógép zajára ébredtem. Mama varrta a szükséges paplan- és párnahuzatokat. Nővérem meg a rakott szoknyás Bocskai ruhát, egy fehér és egy matróz blúzt. Három iskolaköpenyt, hozzá hat darab fehér gallért. 
    Elfutott a nyár, elérkezett az indulás ideje. 
    A városba két lovas kocsi vitt bennünket. Az iskola előtt gyülekeztek a diáklányok, fiúk. 
    Honvágyam már az induláskor leírhatatlan volt! Sírni nem mertem: mit szólnak a fiúk, ha meglátják? Így aztán becsukott szemmel ültem és arra gondoltam: megyünk hazafelé. Ez egy kicsit megnyugtatott. 
    Már az erdő szélén járunk, gondoltam, de miért nem hallom a madarak énekét? Egyszer csak a mögöttem ülő fiú megbökte a vállamat: „Mondd, te egész úton magadban beszélgetsz?” „Bocsánat” – mondtam hebegve és kinyitottam a szememet. Már a külvárosban jártunk. Tovatűnt a varázslat?! 
    A beilleszkedés nem volt zökkenőmentes. Szigorú szabályok, fegyelem minden vonalon. A nehezén túljutottam. 
    Amikor ebédelni mentünk, Géza bácsit mindig ott láttuk a folyósón, kezében egy ütött-kopott éthordóval. 
    Már hetesnek is beosztottak. Délben fehér kötényt kötöttem és a tálalásnál segítkeztem.  
    Nekem a csapóajtóval voltak problémáim. Meséltem is Anninak, a barátnőmnek. „Ez nekem nem gond, megrúgom az ajtót és kész. Így kell ezt csinálni.” 
   Amikor a konyhában kezembe adták a zománcos tálat tizenhat szelet hússal, Annira gondoltam. A csapóajtóhoz érve jól belerúgtam. A tál megperdült a kezemben és a folyosó kövén landolt. Úristen, mi lesz most?! Fejemet veszik, bezárnak vagy hazazavarnak? Ez utóbbi lenne a legjobb. Jöjjön a Mária értem azonnal! De addig is, cselekednem kell.  
    Gyorsan a tálba szedtem a húsokat és remegő lábakkal elindultam az ebédlő felé. A hátam mögött Géza bácsi hangját hallottam: „A kisasszony okos, mint a tavalyi kos!” – mondta, s nagyot nevetett. 
    Azóta is sokszor álmodom a csapóajtóval. 
Borai Teri
A cikk 2003. december 6-án került fel a világhálóra.
 
Visszatérés az
ESSZÉ, JEGYZET
rovat további cikkeihez
Visszatérés az
AKTUÁLIS ÍRÁSOK
főoldalára
 
 A cikkekkel kapcsolatos véleményeket, illetve a közlésre szánt aktuális írásokat
e-mail címünkre valamint az 1399 Budapest, Pf. 701/578. postai címre várjuk!
Szerkesztőségi forródrót és SMS-küldési lehetőség: 06-30/520-1428
 
Vissza a főoldalra
 
 A NapSziget folyóirat
évente négyszer
nyomtatott formában
is megjelenik.
 
Rendelje meg Ön is!
1399 Budapest, Pf. 701/578.
 
céljainkat az NKÖM támogatja
 
 
 
Művészek és művészetek a világhálón