vissza a főoldalra
 
ONLINE KULTURÁLIS ÉS MŰVÉSZETI MAGAZIN
(világhálón: 2001. március 1-jétől, nyomtatásban: 2002. tavasza óta)
 
Aktuális írások
Első közlés írások
* * * JÁTÉK * * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
AKTUÁLIS ÍRÁSOK
(szerkeszti: Varga Gabriella)
 
IRODALOM, KÖZÉLET
Advent üzenete a Hargitától a Mount Royal-ig
Montreal Kanada egyik legeurópaibb hangulatú városa. Az idelátogatót több élmény ejti rabul, ki-ki maga döntheti el, mi tetszett jobban: a sétálásra csábító utcák tarka forgataga, a szuper modern épületek monumentalitása, a táj pompája, a többnyelvűség, a híres-neves montreali füstölt marhahús, a „smoked beef” íze vagy a műemléképületek gazdagsága. Noha összességében is lenyűgöző a látvány, amely a városnéző túra különböző pontjain a látogatók elé tárul, a magam részéről mindenekelőtt az Oratory of Saint Joseph-nek nyújtanám a pálmát. A Mount Royal ékessége az Egyetemes Egyház védőszentjének, Szent Józsefnek a tiszteletére emelt Oratórium. Méreteiben is megbecsülést érdemel ez a 361 láb, azaz 109. 89 méter magasságú épület, tehát magasabb, mint a New York-i Saint Patrick’s Cathedral vagy a párizsi Notre Dame. A tetején tündöklő hatalmas kereszt messziről mutatja a követendő irányt a világ minden tájáról érkező, szenvedéseikre enyhülést remélő zarándokoknak. A kegyhely alapítója Brother André volt, a maga korának legismertebb és legmegbecsültebb Quebec-i polgára, helybeli jelző szerint, „Québécois”-ja. André Testvér eredeti neve Alfred Bessette volt. Egy tizenkét gyermekes, szegény család nyolcadik gyermekeként született 1845-ben a Montrealtól 40 kilométerre fekvő, Saint-Grégoire nevű faluban. Életrajzírói szerint annyira gyenge és beteges babaként jött a világra, hogy nem sok remény fűződött az életben maradásához. Hívő katolikus szülei azonnal keresztvíz alá tartották, hogy ne pogányként hunyjon ki a pislákoló élet, amely azonban kilencvenkét éves koráig lobogott benne hol erősebb, hol gyengébb lánggal. De mindig világítón és gyógyító melegséggel. Halála után ezért a lángolásért avatták boldoggá. Alig kilenc esztendős, amikor édesapja munkabaleset áldozata lesz, és az alig negyven éves édesanyára nehezedik tíz kisgyerek nevelésének a gondja. Rövid három év múlva azonban ő is meghal tüdőbajban, így a sok gyermek árván marad. Brother André (hadd használjuk a nevétől elválaszthatatlan jelzővel) hosszú élete során gyakran elmondta, hogy „Anyámért ritkán imádkoztam, de gyakran imádkoztam hozzá.”
    Az árva, támasz nélkül maradt Alfred, fizikai gyengesége ellenére, alkalmi munkákat vállal nemcsak Kanadában, hanem az Egyesült Államokban is, és mindig vigyáz arra, hogy erejét meghazudtolva teljesítse, amit rábíznak. Visszatérve Kanadába, a montreali Szent Kereszt Egyházközség – Congregation of Holy Cross – noviciátusa lesz, ahol felveszi a Brother André nevet. A Notre Dame Kollégium portása lesz élete végéig. „Amikor beléptem a közösségbe, a feletteseim az ajtót mutatták nekem, és én rendületlenül ott is maradtam negyven évig” – tréfálkozik élete végén a beosztásával kapcsolatban. Háziszolgai teendői mellett hamarosan felvállalta a bánatos és bajba jutott emberek vigasztalását is. Együtt imádkozott velük Szent Józsefhez kis szolgálati fülkéjében, naponta hat-nyolc órát is. Az orvosok hitetlenkedő tanácstalansággal figyelték az egyre több gyógyíthatatlan kórból felépült ember esetét, miközben Brother André csodatevő hírneve feltartóztathatatlanul terjedt a világban. A csodatevő jelző ellen maga tiltakozott a legjobban, mondván, hogy ő a Gondviselésnek csak egyszerű eszköze, a Szűzanya férjének alázatos követője. De a szenvedők hittek a csodában, amelynek erejéről a mai hatalmas templom belsejében ezernyi bot, mankó bizonykodik. Brother André évekig gyűjtögette barátaitól a pénzbeli adományokat és a kollégiumban végzett alkalmi hajvágásokért kapott fizetését, hogy megvalósítsa dédelgetett álmát: egy kis kápolnának a felépítését, ahol meghitt közelségben lehet Szent Józseffel, csendesen imádkozhat hozzá a zarándokokkal. A kápolna 1904-ben épült fel, de rövid idő alatt kicsinek bizonyult, ezért kibővítették 1908-ban, majd 1910-ben, míg végül 1917-ben egy altemplomot építettek hozzá, az ú.n. kriptát. Később, 1924-ben megkezdődött a bazilika építése, amelynek végleges befejezésére 1967-ben került sor. A hegyre épített Oratórium a hit, a remény és a szeretet szimbólumává vált, amelynek belsejében a világ minden tájáról idesereglett, különböző nyelvű és hitbéli, de jó szándékú ember lelki testvérére talál. A centenárium előestéjén már ünnepi hangulat lengi be a Szent József Oratórium környékét. 2004. október 17-én lesz századik évfordulója a templom hivatalos felszentelésének, amelyre nagy érdeklődéssel tekint a világ. A bazilika egyik érdekessége a Múzeum. Így advent táján nagy tömeg látogatja az ott létrehozott, állandó, nemzetközi kiállítást is, amelyet a Szent családnak, a Megváltó születésének szentelt az egyházközség. A világ legrangosabb képzőművészei munkáinak társaságában az ösztönös, naiv alkotók százai sorakoztatják fel műveiket, hirdetvén Jézus születésének az örömünnepét. A több teremnyi festmény, szobor, kézimunka, fotó látványa lenyűgözi, karácsonyos hangulatba ringatja a látogatót. Boldogan fedeztem fel a montreali fotóművész, Szilasi Gábor nevét, örülve, hogy ennek a gazdag seregszemlének magyar résztvevője is van.
 
Imets László alkotása
 
    Néhány kanyarral odébb azonban hirtelen a hargitai fagörcsökből felfejtett betlehemi jelenet köszöntött rám. Az impozánsan elhelyezett, hatalmas üvegkockában védett szoborcsoport felirata szűkszavúan adta hírül, hogy a szerző ismeretlen és Magyarországon él. A múzeumi személyzet azt azonnal megértette, és köszönettel nyugtázta a felvilágosítást, miszerint a szerző nem ismeretlen: Imets Lászlónak hívják – erről a szobrocskák alján látható, mással össze nem téveszthető monogramja a bizonyosság –, a magyarázat további részét azonban nehezebben, de szerencsére mégis felfogta. Hogy tudniillik valójában tekinthetnők Magyarország részének is Erdélyt a Hargitával, Csíkszeredával, Székelyfölddel, a Kárpátokon innen minden szegletével e földnek, ha a történelem ördögi módon meg nem csúfolta volna Istentől eredő jussunkat. A politikai hitelesség kedvéért viszont az alkotó a Romániához csatolt egykori tündérkert romjairól üzeni a nagyvilágba, hogy „Mennyből az angyal eljött hozzátok!”
Dancs Rózsa, Torontó
A cikk 2003. december 2-án került fel a világhálóra.
 
Visszatérés az
IRODALOM, KÖZÉLET
rovat további cikkeihez
Visszatérés az
AKTUÁLIS ÍRÁSOK
főoldalára
 
 A cikkekkel kapcsolatos véleményeket, illetve a közlésre szánt aktuális írásokat
e-mail címünkre valamint az 1399 Budapest, Pf. 701/578. postai címre várjuk!
Szerkesztőségi forródrót és SMS-küldési lehetőség: 06-30/520-1428
 
Vissza a főoldalra
 
 A NapSziget folyóirat
évente négyszer
nyomtatott formában
is megjelenik.
 
Rendelje meg Ön is!
1399 Budapest, Pf. 701/578.
 
céljainkat az NKÖM támogatja
 
 
 
Művészek és művészetek a világhálón