vissza a főoldalra
 
ONLINE KULTURÁLIS ÉS MŰVÉSZETI MAGAZIN
(világhálón: 2001. március 1-jétől, nyomtatásban: 2002. tavasza óta)
 
Aktuális írások
Első közlés írások
* * * JÁTÉK * * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
AKTUÁLIS ÍRÁSOK
 (szerkeszti: Varga Gabriella)
 
KÉPZŐMŰVÉSZET – IRODALOM, KÖZÉLET
Harminc éves a Művészetbarátok Egyesülete
Lassan kicsúszik kezünk közül, lábunk alól a 2003-as esztendő, s a postaládánkban időről időre megjelenő meghívók, programajánlatok több tucatja között nem, vagy alig marad időnk az ünneplésre, pedig erre jó okunk lenne most is. Talán maga a Művészetbarátok Egyesülete sem ünnepelt úgy igazán – ha csak nem tekintjük ünnepnek az április 5-én megtartott díszközgyűlést, vagy azt a számtalan nagyszabású kulturális rendezvényt, képzőművészeti kiállítást, amely az 1973–2003 évszámok megjelölése mellett szerveződött.  
    S ebben az évben valamennyi program így szerveződött, mert másként nem is szerveződhetett.  
    Hihetetlenül magas szám, a mai viszonyok között különösen: harminc éves idén a Művészetbarátok Egyesülete. Ma, amikor a legkisebbektől a legnagyobb közösségekig egyre kevésbé jellemző a megmaradás, az összefogás, amikor minden széthullik, megváltozik, elsodródik, elsorvad, amikor az emberi kapcsolatok olyan gyorsan és könnyen kifakulnak, mert a tolerancia, a kompromisszumkészség ritkul és fogy, van egy közösség, amely rácáfol minderre. Van egy közösség, amely nemcsak hétről hétre, de szinte napról napra újabb és újabb művészeti-kulturális programokra invitál, amely a nehézségek ellenére soha sem akadt meg vállalásának teljesítésében, munkája végzésének folyamatában.  
    De vajon nem inkább küldetés-e az, amit a Művészetbarátok Egyesülete teljesít?  
    Teljes képet adni róla, mely ezt a kérdést az olvasó számára eldönthetné, lehetetlen. Aki azonban tagja az egyesületnek, vagy látogatja rendezvényeit, tudja: küldetés ez, nemes és magasztos. Küldetés, amely csak ilyen elszánt, áldozatos munkával teljesíthető.  
    Nehéz lenne felsorolni mindazokat, akik az elmúlt három évtizedben áldozatos munkájukkal hozzájárultak ahhoz, hogy most jubileumot ünnepelhessünk. Közülük most a vezetőség tagjaira vessünk egy pillantást: az Egyesület elnöke 1973-tól 1981-ig Búza Barna volt (ő azóta is az egyesület örökös tiszteletbeli elnöke), 1981-től 1983-ig Pogány Ö. Gábor, 1983-tól 1985-ig Xantus Gyula, 1985-től 1999-ig Gergely Mihály, 1999-től pedig Geröly Tibor. Az Egyesület főtitkárai: 1985-ig Szíj Rezső, 1985-től 1999-ig Geröly Tibor, 1999-től 2001-től Czmarkó Frigyesné, 2001-től pedig Baranyi Ferenc. A Művészeti Tanács vezetője Kürthy Sándor. 
    De mi is az a tevékenység, amelyről ilyen elfogultsággal szólok immár hosszú sorok óta? A Művészetbarátok Egyesületét Geröly Tibor elnök úr segítségével próbáltuk közelebbről megismerni. 
  
Mi a célja és mekkora tagsága van az Egyesületnek? 
  
A Művészetbarátok Egyesületének az a célja, hogy a művészet minden ágát ismertesse és népszerűsítse, ezt a programjaink is jól tükrözik. A tagság fele maga is műveli a művészet valamelyik ágát, ír, fest, rajzol vagy zenél, tanul vagy tanít; itt sokszor együtt ül tanár és tanítvány. Budapesten harminc éve minden szerdán tematikus egyesületi programokat szervezünk, rendszerint az 
I. ker. Bem rakpart 6. szám alatti Várlak Klubban. Ezek az összejövetelek nagyon családiasak, barátiak. Némely tagunk számára a szerda azért ünnep, mert egyesületi összejövetel van, nem is nézik, hogy mi lesz a téma. A megjelentek másik része kifejezetten a mondanivaló, a cím vagy az előadó személye szerint jön el. Büszke vagyok, amikor azt mondják – és mondják gyakran: olyan összejövetelen még nem voltak, hogy valami tanulnivaló ne ragadt volna rájuk.  
A Művészetbarátok Egyesülete jelenleg ezret is meghaladó tagot számlál, ebből hatszázan a fővárosban, négyszázan Magyarország más településein, és mintegy százan a határon túl élnek. Egy lipcsei, egy berlini és egy madridi tagtársunk is van, akik szinte egy szót se tudnak magyarul, mégis kapcsolatot tartunk fenn egymással. A művészetben a levelezés egyszerűbb: egy rajz, egy motívum és egy aláírás sokat kifejez. A Berlinben élő tagtársunk azzal dicsekszik, hogy néhány nap alatt lefordíttatja az újságot. Korábban egy bécsi tagtársunk ugyancsak arra volt büszke, hogy magyar barátaival néhány nap alatt lefordíttatta az újságot. Számunkra ez nagyon hízelgő… Szoros kapcsolatot ápolunk a Mödingi Művészeti Szövetséggel, amelyik lassan százéves kulturális egyesület, a különböző délvidéki, kárpátaljai és erdélyi és persze hazai rokonszervezetekkel.  
  
Hogyan jellemezné a tagságot nézeteiket, világlátásukat tekintve? 
  
Az egyesület tagságában, mint ahogyan a legtöbb magyar emberben a hazafias szellem, a becsületesség, az igazságérzet mindig is benne élt. S bár távol tartja magát mindenfajta politikai kilengéstől, politikai és ideológiai túlzástól, de fontosnak tartja a magyarságtudatot, a Kárpát-medencei összetartozást – kifejezetten ez a fő ereje ennek az egyesületnek. Boldog vagyok, amikor látom, hogy bizonyos részkérdésekben különböző nézetet valló emberek nemcsak egymás mellett ülnek, egymás mellett hallgatják a különböző előadásokat, hanem utána is őszintén és barátian tudnak beszélgetni. És barátsággal tudnak hazamenni. És az úton nem fordul egyikük az egyik irányba, másikuk a másik irányba.  
  
Az Egyesület kéthavonta egy folyóiratot is megjelentet, a Művészet és barátai című lapot.  
  
Az újság most írja a tizenharmadik évfolyamát. Tizenhárom évvel ezelőtt úgy éreztük, egyre nagyobb gondot okoz az egyesületi programok és egyéb információk eljuttatása a tagsághoz. A már említett taglétszám is tükrözi, hogy a gyakori találkozásra nincs lehetőségünk. A szerdai programok általában ötven-hetven, nagyobb rendezvények esetén száz-száztíz résztvevőt jelentenek, tehát az egyesületi tagság legfeljebb tíz-húsz százalékát. De ha még figyelembe vesszük azt is, hogy az egyesület holdudvarába tartozik körülbelül három-négyszáz ember, akkor nekünk ezerötszáz személlyel kell számolnunk. Ezért az újság az első pillanattól kezdve ezerötszáz példányban jelenik meg, és postai úton juttatjuk el a címzettjeinknek. Így az ország legkisebb településén élő tagtársaink is értesülnek mindarról, ami itt történik. Sokan eszerint is szervezik fővárosbeli utazásukat, szabadságukat. Nagy meglepetésünkre sokszor még külföldről is megjelennek, mert éppen az a téma érdekli őket vagy szeretnének találkozni a tagtársakkal. Az újságra visszatérve, amikor a gondolata felvetődött, a Lakitelek Alapítvány éppen kiírt egy pályázatot sajtótermék megjelentetésére. Ezen a pályázaton három szám megjelentetését megnyertük. Látva, hogy egy tizenkét oldalas újság előállításának költsége és postázása nem sokkal magasabb, mint azoké a hírleveleké, amelyeket korábban kiküldtünk, úgy döntöttünk, hogy bármilyen nehézségek árán is, de tovább folytatjuk az újságszerkesztést. Így jutottunk el a tizenharmadik évfolyamunkhoz, immár nyolc éve harminckét oldalon, de nem tagadva, hogy kínkeservesen, hiszen az egyesület olyan szegény, hogy arról nem is merek beszélni. Gyakran vagyunk tele adóssággal, de mindig sikerül valahogy kikeveredni ebből, és a lapszámokat a tagdíj fejében a megjelenés után eddig még mindenki azonnal megkapta. 
  
Az Egyesületen belül különböző Emlékbizottságok is működnek. Melyek ezek?  
  
A Vidovszky Béla Emlékbizottság, amelynek vezetője Láng Miklós, a Németh Kálmán Emlékbizottság, amelyet Dr. Kollmann J. György vezet, a Béres Ferenc Emlékbizottság Baranyi Ferenc vezetésével, valamint az Obersovszky Gyula Emlékbizottság Bartis Ferenc vezetésével.  
  
Milyen jelentősebb programokat emelne ki az utóbbi napok, hónapok eseményeiből? 
  
Szeptember 26-tól október 26-ig tartott a Lakiteleki Népfőiskola Kölcsey-házában a Lakitelek Alapítvánnyal közösen rendezett Tanyavilág 2003 című kiállításunk, amelyen közel száz képzőművész vett részt. Október 20-án a Pataky Művelődési Központban (X. kerület, Szent László tér 7–14.) nyílt és november 15-ig látható a Művészetbarátok 2003 című kiállítás, amelyen ezúttal több mint száz képzőművész alkotása látható. Október 21-én a Szabó Ervin Könyvtár XIII. kerületi könyvtárában (Dagály u. 9.) Obersovszky Gyula az irodalomban címmel dokumentumkiállítás nyílt. A kiadványok, könyvek, dokumentumok a könyvtár nyitvatartási idejében november 28-ig tekinthetők meg. Ugyancsak október 21-én nyílt meg a Magyarok Házában (V. Semmelweis u. 1–3.) Andrássy Kurta János szobrászművész kiállítása, ez a tárlat november 28-ig látogatható. Október 23-án délelőtt Budapesten a XIII. kerületi Keszkenő u. 35. szám alatti házon emléktáblát avattunk a XIII. kerületi Önkormányzat támogatásával. 1969-től 2001-ig itt lakott Obersovszky Gyula. Október 23-án délután pedig Őrbottyánban a Rákóczi út 148. szám alatt, Obersovszky Gyula hajdani alkotóházán megkoszorúztuk az író, főszerkesztő, a forradalom és szabadságharc hőse emléktábláját. 
  
A kerek évfordulóhoz szívből gratulálunk és még sok szép jubileumi ünnepet kívánunk a Művészetbarátok Egyesületének! 
Varga Gabriella
A cikk 2003. október 27-én került fel a világhálóra.
 
Visszatérés az
IRODALOM, KÖZÉLET
rovat további cikkeihez
Visszatérés a
KÉPZŐMŰVÉSZET
rovat további cikkeihez
Visszatérés az
AKTUÁLIS ÍRÁSOK
főoldalára
 
 A cikkekkel kapcsolatos véleményeket, illetve a közlésre szánt aktuális írásokat
e-mail címünkre valamint az 1399 Budapest, Pf. 701/578. postai címre várjuk!
Szerkesztőségi forródrót és SMS-küldési lehetőség: 06-30/520-1428
 
Vissza a főoldalra
 
 A NapSziget folyóirat
évente négyszer
nyomtatott formában
is megjelenik.
 
Rendelje meg Ön is!
1399 Budapest, Pf. 701/578.
 
céljainkat az NKÖM támogatja
 
 
 
Művészek és művészetek a világhálón