vissza a főoldalra
 
ONLINE MŰVÉSZETI, KULTURÁLIS FOLYÓIRAT
 
Aktuális írások
Első közlés írások
* * * JÁTÉK * * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
AKTUÁLIS ÍRÁSOK
 (szerkeszti: Varga Gabriella)
 
IRODALOM, KÖZÉLET
A Rákóczi-év Torontóban
 
Dancs Rózsa
A kanadai magyarok az idei Rákóczi-évfordulót egy kiadvánnyal köszöntötték, amelyet a torontói Rákóczi Alapítvány 50. és az Alapítvány támogatásával szervezett Magyarságismereti Mozgótábor 10. évfordulójára állítottak össze. A magyar-angol nyelvű, képekkel díszített emlékalbumot lapozva, az olvasó hű keresztmetszet kap a nagyfejedelem eszméit őrző és továbbvivő kanadai magyarok áldozatos munkájáról, amelyet nemcsak az
Újvilágban, hanem a trianoni ország- és nemzetcsonkítás áldozataivá süllyedt lecsatolt területeken is folytatnak az ifjúság neveléséért. 
    Miklósházy Attila, S. J., a külföldi római katolikus magyarok püspöke, az alábbi sorokkal üdvözölte a félévszázad, illetőleg az elmúlt évtized munkáját: „Ezeréves múltunk nagyjairól nem szabad elfeledkeznünk, még akkor sem, ha távol élünk az édes anyaföldtől, és ha gyermekeink már nem is beszélik egyedülálló, szép magyar nyelvünket. Nekünk kötelességünk van idekint, mert nem hiába vezetett ide minket az isteni Gondviselés kifürkészhetetlen terve. Nem engedhetjük meg, hogy akár mi, akár gyermekeink, vagy akik becsülnek minket, elfeledkezzenek arról, amit a magyar nép tett az egész emberiség érdekében. Ezért jelentős ez az alkalom, amikor a külföldön élő Rákóczi Alapítvány 50 éves jubileumát ünnepli, mert ez az alapítvány pontosan a fenti célok előmozdítására alakult és igyekszik továbbra is azokat támogatni. Nagy jelentősége van annak a kezdeményezésnek, ami már tíz éve működik odahaza, a Magyarságismereti Mozgótábor, mely a határon túli magyar-ajkú fiatalokat akarja megismertetni gyökereikkel, elmélyíteni nyelvük és történelmük ismeretét, hogy ezzel is elősegítse azt a  hazaszeretetet, mely nélkül nagyon hiányos az emberi szív. Ennek a kezdeményezésnek az apostolait minden dicséret megérdemli, mert sokszor elismerés nélkül, sőt, gyakran rágalmazások közepette végzik áldozatos munkájukat. Illő tehát, hogy a kettős jubileum alkalmából megköszönjük nekik nemzetmentő munkájukat és elismerjük törekvésük fontosságát.
    Az Alapítvány tulajdonképpeni előfutára az 1954-ben létrejött Rákóczi Szövetség volt. N. F. Dreisziger professzor Struggle and Hope – The Hungarian-Canadian Experience (Toronto, 1982.) c. munkájában hangsúlyozta, hogy a Rákóczi Szövetség egy katonai tömörülésből nőtt ki, és a helyi és nemzetközi politikát tekintette fő tevékenységi területének. Egy későbbi ismertető szerint „A Rákóczi Szövetség a magyar származású torontói szabadfoglalkozású értelmiségiek és üzletemberek közössége”. Célja az volt, hogy elősegítse a megértést és az együttműködést a különböző magyar vallási felekezetek, társaságok, korosztályok között, egyszersmind támogassa az újonnan érkezett magyarok beilleszkedését a kanadai életmódba. Nem üzleti szervezetként jött létre, hanem teljességgel tagdíjakból, jótékony adományokból tartotta fenn magát. Jövedelmét a magyar iskolák és az ifjúsági csoportok segítésére, társasági összejövetelekre és magyar vonatkozású publikációkra fordította. Ezzel egyidejűleg biztosította az anyagi hátteret két fiókszervezete, a Rákóczi Történelmi Társaság és a Rákóczi Emléktársaság számára is. A szövetség vezetői tudták már a kezdetekkor, hogy a fiatalokat össze kell fogniuk, ha azt akarják, hogy a második, harmadik vagy negyedik nemzedék
magyarságtudata ne pusztuljon ki. Ezzel a feladattal néztek szembe, amikor elhatározták a Rákóczi Alapítvány létrehozását. 1976. október 20-án a torontói Magyar Kultúrközpontban a Rákóczi Szövetség meghívására 19 egyházközség és egyesület 21 képviselője előtt ismertette Korponay Miklós a Rákóczi Alapítvány célkitűzéseit, „határozványát” és a Manifesztum szövegét. Ez utóbbit az október 23-i emlékünnepélyen Seress Ödön református lelkész olvasta fel. Ez a mozzanat jelentette tulajdonképpen a Rákóczi Alapítvány ünnepélyes bemutatkozását is. 
    Az alapítvány célkitűzése: méltóképpen és maradandóan megörökíteni külföldön Rákóczi emlékét születésének 300. évfordulóján, Rákóczinak, „Hazánk szentjének és a szabadság vezérének” példát mutató hazaszeretetét átmenteni az utánunk következő korosztályoknak, buzdítani és elismerésünket látható formában is kifejezni azon fiataljainknak, akik megbecsülést szereznek a magyar névnek. Az alapító tagok névsora: Aykler A. Béla, Diósady L. Levente, Hamvas J. József, Kerényi T. Károly, Korponay Miklós, Kovrig Bence, Rev. Máthé József, Pédery-Hunt Dóra, Rédly Gyula, Nt. Seress Ödön, Szendrovits László, Vass Ferenc. A Manifesztum archaikus nyelvezete mintegy szimbolizálta a nemzeti megmaradás időtlen erkölcsi parancsát. Érdemes szó szerint idéznünk. „Mi, az ősi házból kibujdosott, hazát szerető és annak régi dicsőségét óhajtó akárminémű állapotú, becsületű, méltóságú és felelősségű rendek, a velünk lévő és otthon lakós igaz magyaroknak minden jókat kívánunk. Miután pedig nem lehet olyan magyar, akinek a hazában törvénytelenül igazság ellen hatalmaskodó, minden rendet egyformán sanyargató és nemzetünk szabadságát láb alá vető idegen megszállás ne fájna. Mert nincsen közöttünk olyan magyar, aki ne érezné, hogy veszedelmesen kiújulnak ismét a dicsőséges magyar nemzet régi sebei. Mi a torontói magyar egyházi és világi szervezetek és személyek úgy éreztük, hogy hazánk mai állapotában csupán lángolni, vagy sírva fakadni már nem elégséges. Mindezek utána elhatároztuk tehát: 
    – Hogy Munkács örökös ura, a Felvidék ispánja, a kuruc néplélek „nagyságos”, Erdélyország „utolsó”, a magyarság „vezérlő” és a száműzöttek „bujdosó” fejedelmének emlékét II. Rákóczi Ferenc születésének 300. évfordulóján méltóképpen megörökítjük, a magyar Szabadság vezérének emberi nagyságát, áldozatkész hazaszeretetét követendő példaként ifjúságunk számára átmentjük.
    – Mindezek bizonyságául „Emlék Alapítványt” létesítünk, melynek mindenkori évi jövedelme „Emlék-díj” formájában annak az ifjúnak ítéltessék oda, aki a magyarok ügyének vagy jó hírnevének kimagasló szolgálatot tett. 
    – A magyarságnak ezen újabb példát mutató összefogását „Emlékérem”,
    – Az alapítók, áldozatos támogatók és a díjjal kitüntetettek neveit maradandóan „Emlékalbum” örökítse meg.
    – A Manifesztum-ot pedig az 56-os Szabadságharc 20-ik évfordulóján tartott kegyeletes megemlékezésen hirdetik ki.  A dolgok örök emlékezetire!”
A cikk 2003. július 5-én került fel a világhálóra.
 
 A cikkekkel kapcsolatos véleményeket, illetve a közlésre szánt aktuális írásokat
e-mail címünkre valamint az 1399 Budapest, Pf. 701/578. postai címre várjuk!
 
Vissza a főoldalra
 
Vissza az
AKTUÁLIS ÍRÁSOK
rovathoz
 
céljainkat az NKÖM támogatja
 
 
 
Művészek és művészetek a világhálón