vissza a főoldalra
 
ONLINE MŰVÉSZETI, KULTURÁLIS FOLYÓIRAT
 
Aktuális írások
Első közlés írások
* * * JÁTÉK * * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
AKTUÁLIS ÍRÁSOK
 (szerkeszti: Varga Gabriella)
 
ESSZÉ, JEGYZET
Nagy Sári Attila
Kendermagot a magyarnak?
Igazuk van a spontán népharagtól begyulladt, s most a bíróságnál jajveszékelő kendermagos aktivistáknak, a lágy drogok ellen nem tojásdobálással kell tiltakozni. Hanem tűzzel-vassal. Vagyis: kérlelhetetlen törvényi szigorral. Itt nincs helye az elnézésnek, a gáláns megbocsátásnak. Megmagyarázom. 
    Tartsanak bár kétszáztíz városban – vagy akár tízszer ennyiben – ugyanazon a napon világszerte demonstrációt a lágy drogok legalizálásáért, a lényeg ugyanaz marad: aki bármiféle kábítószerhez nyúl, annak tudnia kell, hogy a felelősség oszthatatlanul és kizárólagosan az övé. És ezt a felelősséget nem ruházhatja át sem családtagjaira, sem barátaira, sem ismerőseire és főképp nem a társadalomra, amely esetleg mostohán bánt vele. Mert kérdem én: micsoda felelőtlen, képmutató és kényelmes politika azt hirdetni, szívjatok csak fiaim, aztán utánunk a vízözön. Vagy valóban megtehető, hogy egyenlőségjelet teszünk rossz és jó, bűn és erény közé? Megtehető, de ezzel alapvető emberi értékeinket számoljuk fel. Mikor lesznek hajlandók a gátlástalan értékromboláshoz a liberalizmus jegyében segéderőket toborzók végiggondolni, hogy ha átvágjuk a gátakat, akkor elpusztul a vetés. Ha nem tudjuk megkülönböztetni az ocsút a búzától, akkor kihúzzuk a saját lábunk alól a talajt, mert attól a pillanattól mindent szabad. Mielőtt bárki a droggal élők elhamarkodott megbélyegzésével vádolna meg, sietek leszögezni, az ítéletalkotás nem az én dolgom, s nem is az ember dolga. Elfogadom, hogy vannak emberek, akik lelki gyengeségből, vagy sorsuk szerencsétlen alakulása okán, vagy a kívülálló számára megismerhetetlen okból a drogokban keresnek enyhülést. És azokkal is egyetértek, akik azt mondják, nem lehet célunk, hogy ezeket a megbicsaklott életű embereket börtönbe juttassuk. Igen, segítő kezet kell nyújtani nekik, és nem szabad droghasználatot! Pontosabban: a kábítószerfüggőknek ezt a lehetőséget is meg kell teremteni, de szigorúan ellenőrzött, törvényileg szabályozott, orvosok által felügyelt körülmények között. Szigorúan azzal a céllal, hogy ezek az emberek megszabadulhassanak szenvedélybetegségüktől, és folytathassák normális életvitelüket. Nem kell feltalálnunk a spanyolviaszt, hisz erre már van példa a világ fejlettebb részén. 
Ám népszerűsíteni a tudatosan vállalt elbódulást, a szellemi és az erkölcsi kontroll önkéntes feladását, ez több mint politikai felelőtlenség, ez egyenesen jövőpusztítás. Ezen az alapon az alkoholizmust, a lopást, a csalást, a hazudozást is népszerűsíthetnénk. Sőt, szabadjára engedhetnénk azt az ösztönlényt, akit minden értelmes és érző ember tudatosan és vállaltan korlátok közé szorít, hogy megőrizhesse emberi mivoltát. Talán nem árt néhány példát említeni: Magyarországon tilos közterületen pucérra vetkőzni, tilos a villamoson köpködni, tilos a másik ember lakásába bemenni és elhozni onnan értéktárgyait, tilos a velünk szemben jövő embert felpofozni az utcán, és még hosszasan sorolhatnám, mi mindent tilos, egyszerűen azért, mert csak indulataink, vágyaink, ösztöncselekedeteink kordában tartásával tartható fenn a társadalom zavartalan működése és békéje. És tilos Magyarországon kábítószert fogyasztani, ugyanezen okból! 
    Megismétlem: nem tudok elfogadni olyan politikát, mely nem tesz különbséget jó és rossz között. Továbbá hangsúlyozom: senkit sem kényszerítenek arra, hogy kábítószerélvező legyen. Ebben a kérdésben ki-ki saját belátása szerint dönt. S ha úgy döntött, hogy eladja magát az ördögnek, ne akarjon egyszersmind angyalnak is látszani. Mert ez az angyal először csak eladja személyes értékeit, majd koldulni kezd, később már lop is, aztán árulni kezdi magát, és legvégül már mindenre kapható, hogy hozzájusson a napi adagjához. Ha ez a cél, csak hajrá, szórjuk bátran a kendermagot!
A cikk 2003. május 29-én került fel a világhálóra.
 
 A cikkekkel kapcsolatos véleményeket, illetve a közlésre szánt aktuális írásokat
e-mail címünkre valamint az 1399 Budapest, Pf. 701/578. postai címre várjuk!
 
Vissza a főoldalra
 
Vissza az
AKTUÁLIS ÍRÁSOK
rovathoz
 
céljainkat az NKÖM támogatja
 
 
 
Művészek és művészetek a világhálón