vissza a főoldalra
 
ONLINE MŰVÉSZETI, KULTURÁLIS FOLYÓIRAT
 
Aktuális írások
Első közlés írások
* * * JÁTÉK * * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
AKTUÁLIS ÍRÁSOK
 (szerkeszti: Varga Gabriella)
 
ESSZÉ, JEGYZET
Rabtartó idő
Napjainkra rabtartóvá hatalmasult az idő, s rabszolgái mi vagyunk, földi halandók. Örökké szűkös, fullasztó térfogatában peregnek óráink, perceink, s hiába próbáljuk távolabbra tolni láthatatlan korlátait, fáradozásunk újra és újra kudarcba fúl. Megszámoltam: otthonomban tizenegy időmérő szerkezet járja fáradhatatlan körtáncát, karórák, asztali órák, faliórák nógatnak állandó készenlétre, vészjóslón ketyegve, hogy kifutok az időből. És akkor még meg sem említettem, hogy a konyhai rádió, a hi-fi torony, a videomagnó és a mobiltelefon kijelzőjén is ott világítanak az apró számjegyek, csakhogy tudjam, nem menekülhetek egy másodpercre sem, az idő a sarkamban jár, s ha elmélázok, máris a nyakam közé csördít ostorával. 
    Vegyünk egy átlagos napot: reggel az ébresztő óra rikoltása rándítja görcsbe agyunkat, hogy az álom dajkáló karjaiból a didergető valóságba ragadjon, s miközben még félig kómában kínlódunk a sebtében összedobált reggeli első falatjaival, már a faliórát lessük, hány percünk van még az indulásig. S ha túl vagyunk napi munkánkon, kezdődik újra a szakadatlan harc az órákkal, percekkel, mert hazafelé menet csigalassúsággal vánszorog a forgalom, a szupermarketben, a postán, a hivatalokban végeláthatatlan sorok kígyóznak, s közben ott dübörög a fejünkben, hogy újabb negyedórákat, félórákat fecséreltünk el, s ezért nem jut majd időnk erre meg arra, hogy pontosan mire, azt abban a pillanatban nem is sejtjük, de ott mocorog a gyomrunkban a nyugtalanító érzés, hogy lemaradunk valamiről. Ideje hát, hogy megálljt parancsoljunk. No nem az időnek, ahhoz nincs hatalmunk. Önmagunknak, hiszen mi magunk vagyunk az idő. Pontosabban az idő fogaskerekei. Létezésünk iramát magunk szelídíthetjük elviselhetővé, vagy pörgethetjük szédítővé, önpusztítóvá. Nincs okunk kétségbeesni. Az időben, ebben a végtelen kiterjedésű dobozban annyi szobát alakíthatunk ki magunknak, amennyi igényeinknek éppen megfelel, és úgy rendezhetjük be ezeket, ahogy ízlésünk megkívánja.
    Rabszolgából így lehetünk rabtartóvá, az idő uraivá. 
Nagy Sári Attila
A cikk 2003. április 29-én került fel a világhálóra.
 
 A cikkekkel kapcsolatos véleményeket, illetve a közlésre szánt aktuális írásokat
e-mail címünkre valamint az 1399 Budapest, Pf. 701/578. postai címre várjuk!
 
Vissza a főoldalra
 
Vissza az
AKTUÁLIS ÍRÁSOK
rovathoz
 
céljainkat az NKÖM támogatja
 
 
 
Művészek és művészetek a világhálón