vissza a főoldalra
 
ONLINE MŰVÉSZETI, KULTURÁLIS FOLYÓIRAT
 
Aktuális írások
Első közlés írások
* * * JÁTÉK * * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
AKTUÁLIS ÍRÁSOK
 (szerkeszti: Varga Gabriella)
 
IRODALOM, KÖZÉLET
In memoriam Ebeczky Lőrinc
(1914–2003)
Ebeczky Lőrinc
 
Az alkotó ember halála a pályatársak számára mindig kettős veszteséget jelent. A test eltávozásánál nyomasztóbban érzékelődik a lélek kiröppenése s a maga mögött hagyott, állandósult hiányérzet. A gyász tragikumát igen érzékletesen fogalmazta meg a fiatal Babits Mihály: – „bús zene volt a lelkem, éltem ütemét: / ha meghalok, az Isten / behunyja egy szemét.” A költő Ebeczky Lőrinctől április 22-én vettünk végső búcsút a Farkasréti temetőben, s a szertartás közben fölidéződött a sztereotip kérdés: miért kell a költőknek többet szenvedniük az átlagembernél? Mert Ebeczky Lőrinc is többszörösen megszenvedte a magáét. 1945 május kilencedikén, másfél órával a fegyverszünet életbelépte után esik szovjet hadifogságba, a Gulágra hurcolják, ahonnan öt esztendővel később szabadul, s mint önéletrajzában írja: „Marhavagonokba raktak és hazahoztak. 1950. december 1-én léptük át a magyar határt. Elénekeltük a Himnuszt. Boldog várakozásban éltünk. Mert akkor még nem tudtuk, hogy sokunkra Kazincbarcika vár.”
    Ebeczky Lőrinc élete a Gulág után is determinált maradt. Visszaemlékezéseiben szívszorítóan fogalmaz: – „A háború után az érvényesített osztályharc alapján kineveztek háborús bűnösnek. Pedig az osztályharc a kommunista apartheid. Mert ahogy az a néger sem tehet róla, hogy nem fehér embernek született, úgy én sem tehetek róla, hogy nem munkásnak vagy parasztnak születtem. De nem engedtek szóhoz jutni, így az íróasztalomnak írtam. Verseket, színdarabokat, elbeszéléseket. Most, hogy kiderült, hogy mégsem vagyok háborús bűnös, újból próbálkoztam az írásaimmal, de újból hiába. Közben ugyanis egy új, még megbocsáthatatlanabb hibát követtem el. Megöregedtem.”
    Más lehetőségek híján, a költő kárpótlási pénzén jelenteti meg köteteit: Szögesdrótok árnyékában, 1992.; Bibliás szonettek, 1993.; Versek ritmussal, rímmel, 1995.; Patkányszimfónia, 1997.; De profundis, 1998. Köteteinek ismeretében nem kétséges szerzőjük talentuma. Eltűnődésre késztetnek: – vajon hány, kevésbé szerencsés alkotó tűnhetett el a „létező szocializmus” idején véglegesen a semmiben? Manapság, amikor a sokakat megtévesztő manír s a posztmodern szélhámoskodások ideig-óráig a minőség csalóka látszatával hatnak, ritka öröm olyan írástudókkal találkozni, akik még ismerik anyanyelvük csodálatos költői lehetőségeit, s akik rendelkeznek azzal a technikai tudással is, ami minden maradandó igényű alkotás megteremtésének egyik, nem mellőzhető feltétele. Ebeczky Lőrinc ilyen elhivatott tollforgató, poeta doctus volt. „Szépségvadász voltam” – vallja önjellemzésül egyik írásában. Tegyük mindjárt hozzá: nemcsak vadásza, de alkotója és adományozója is volt a szépségnek.
Zászlós Levente
A cikk 2003. április 29-én került fel a világhálóra.
 
 A cikkekkel kapcsolatos véleményeket, illetve a közlésre szánt aktuális írásokat
e-mail címünkre valamint az 1399 Budapest, Pf. 701/578. postai címre várjuk!
 
Vissza a főoldalra
 
Vissza az
AKTUÁLIS ÍRÁSOK
rovathoz
 
céljainkat az NKÖM támogatja
 
 
 
Művészek és művészetek a világhálón