vissza a főoldalra
 
ONLINE MÛVÉSZETI, KULTURÁLIS FOLYÓIRAT
 
Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK * * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
AKTUÁLIS ÍRÁSOK
 (szerkeszti: Varga Gabriella)
 
ESSZÉ, JEGYZET
Nagy Sári Attila:
 
Röpül a, röpül a…
Ó, az Udvar! Írhatom bátran nagybetûvel, mert gyermekkorom nagyobbik hányadát ebben a tündérkertben töltöttem el. Tündérkertnek pedig azért nevezhetem, mert az idegen szem számára láthatatlan volt, s talán még ma is az, ha egy pénzsóvár építési vállalkozó rá nem bukkan a dísztelen, tört sárga, háromszintes lakóház mögött. Nekem – és a velem egykorú lurkóknak – maga volt a Paradicsom. Kora délután induló ámokfutásaink kezdete és vége, hosszan sorjázó kalandok színpada, maga az élet. Ahogy most emlékeim közt kutatok, szinte megrohannak a képek, hogy ízekre szedjenek, mint a veszett kutyák. Megálljt kell parancsolnom zaklatott érzékeimnek, hogy a kavargó emlék-forgatagból lassan kirajzolódjanak egy vasárnap délelõtt mozaikképei.
    A két Nikiser-gyerek, Béla és Rezsõ már javában rúgta a port az udvar közepén kialakított egyérintõ pályán. Zoli, aki az utca végi grundról pártolt át hozzánk, a sorára várt, hogy majd a gyõztessel megmérkõzhessen. Már a lépcsõházban hallottam a bõszült csatakiáltást: – Röpül a, röpül a zsíros kenyér! A Nikiser-testvérek ráunhattak az egyérintõzésre, s most teljes erõbedobással Zoli féltve szorongatott zsíros kenyerét vették célba. Csak úgy záporoztak a jobblábas bombák. Zoli kapkodta a lábait, mintha karikás ostorral nógatnák a rókatáncra, ijedt szemekkel szökkent hol jobbra, hol balra, de nem kerülhette el a sorsát. Egy jól irányzott lövés éppen a kézfején érte, és a vágódeszkányi zsíros kenyér megkezdte önálló életét a Táltos utca 20. hátsó udvarának légterében. Röpül a, röpül a zsíros kenyér! – bömbölte teli torokból a két összeesküvõ, egymás hátát csapkodva, hétrét görnyedve a röhögéstõl.
    A zsíros deszka pedig azóta is repül, gyönyörû, széles ívben, akár a bumeráng, és csak akkor ér földet, ha már emlékeimet is elborítják a felejtés gyengéd áramlatai. Ha választani lehetne, ettõl a vasárnap délelõttõl az utolsók közt búcsúznék.
A cikk 2003. március 24-én került fel a világhálóra.
 
 A cikkekkel kapcsolatos véleményeket, illetve a közlésre szánt aktuális írásokat
e-mail címünkre valamint az 1399 Budapest, Pf. 701/578. postai címre várjuk!
 
Vissza a főoldalra
 
Vissza az
AKTUÁLIS ÍRÁSOK
rovathoz
 
céljainkat az NKÖM támogatja
 
 
 
Mûvészek és mûvészetek a világhálón