vissza a főoldalra
 
ONLINE MÛVÉSZETI, KULTURÁLIS FOLYÓIRAT
 
Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK * * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
AKTUÁLIS ÍRÁSOK
 (szerkeszti: Varga Gabriella)
 
ESSZÉ, JEGYZET
Nagy Sári Attila:
 
Alamizsna
Gyalázatosan indul az idei december. Csak esik és esik, napok óta. Az embernek már-már az az érzése, hogy lassan cseppfolyóssá válik odakünn az esti, sötétszürke massza. Az ablakból nézve formátlanná gömbölyödnek a házak. Mintha egy tócsa tintába süllyedt volna a világ, a lámpafényben csillogó aszfalt készségesen úsztatja hátán a fákat, az autókat, az embereket.
    Judit influenzás, egészen elesettnek látszik, bár igyekszik tartani magát. Bennem is ott keringõzik már ez a nyavalya, csak azt nem tudom, hol állapodik meg: a gyomromban, a bordáim közt vagy a fejemben? A végtagjaim sajognak, erõtlennek, gyámoltalannak érzem magam. És összetörtnek, mint akin átment egy úthenger.
    Délben a szerkesztõségben volt dolgom, és visszafelé jövet, az Alagút elõtti keresztezõdésben újra felfigyeltem azokra az esõben pácolódó szerencsétlenekre, akik egy szétázott újságot kínálva koldulnak alamizsnát az autósoktól. Próbálják elhitetni, hogy õk szervezetten „mûködõ” hajléktalanok, de hiábavaló a hevenyészett álca, a Fedéltelenül címû nyomtatvány, nem mások õk, mint igazi kéregetõk. Koldusok, akik nem az egyhangú kántálás mögé rejtik szégyenüket, hanem egy könyörületet ébresztõ újságcím mögé.
    Ezt az autósok is tudják, ám az ablakok közül egy sem mozdul. Az enyém sem. A lámpa zöldre vált, a kocsisor meglódul, és megint ott kucorgok az ülésen azzal a gyomorba bokszoló érzéssel, amellyel nem tudok mit kezdeni. Ha egyiknek adok, akkor milyen alapon tagadom meg a másiktól. Meg aztán, minden keresztezõdésnél nem adhatok – ámítgatom magam. Ha adnék is, csak a saját lelkiismeretem megnyugtatására tenném – folytatom tovább, és egyszerre minden világos lesz. Lelkifurdalásból nem táplálkozhat az együttérzés, a segíteni akarás. Éppen a lelkifurdalás az a béklyó, amely gúzsba köti a könyörületességet. Adni kell, mégpedig annyit, amennyi szívbõl jön, moralizálás nélkül. A jótéteménynek nincs mértékegysége, nem mérhetõ sem kilóra, sem darabra. Épp ezért számolni is felesleges.
A cikk 2003. március 24-én került fel a világhálóra.
 
 A cikkekkel kapcsolatos véleményeket, illetve a közlésre szánt aktuális írásokat
e-mail címünkre valamint az 1399 Budapest, Pf. 701/578. postai címre várjuk!
 
Vissza a főoldalra
 
Vissza az
AKTUÁLIS ÍRÁSOK
rovathoz
 
céljainkat az NKÖM támogatja
 
 
 
Mûvészek és mûvészetek a világhálón