vissza a főoldalra
 
ONLINE MÛVÉSZETI, KULTURÁLIS FOLYÓIRAT
 
Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK * * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
AKTUÁLIS ÍRÁSOK
 (szerkeszti: Varga Gabriella)
 
IRODALOM, KÖZÉLET
Áldott kikötõk
Kanadai magyar szerzõk antológiája
 
Dancs Rózsa, Toronto
Nagy várakozás elõzte meg a torontói Bar Italia-ban rendezett könyvbemutatót, amelyen a kanadai magyar szerzõk angol nyelvû antológiáját, az Áldott kikötõk-et is megismerhették az érdeklõdõk. Antonio D' Alfonso, a Guernica Editions tulajdonosa nyitotta meg az eseményt, elsõnek a magyar szerzõk munkáját mutatva be. Az est esztétikai színvonalát Jennifer Dale
színmûvésznõ felolvasásai emelték. Az õ tolmácsolásában részletek hangzottak el többek között Faludy György, Tihanyi Éva és Green Maria írásaiból. A Blessed Harbours elõszavában Miska János szerkesztõ kiemeli a jelenkori modern kanadai magyar irodalom sokszínûségét, mûfaji, stílusbeli, tartalmi változatosságát, gazdagságát. Bár nem teljes a gyûjtemény, ugyanis helyszûke miatt nagyon sokan kimaradtak a válogatásból, elmondhatjuk, hogy a harmincöt szerzõ írásaiból az angol nyelvû olvasóközönség képet alkothat a kanadai
kulturális mozaik egy sajátos darabjáról: az alkotó, õsi gyökerekhez ragaszkodó, a magyar nemzeti hagyományokat az újhazában is ápoló irodalmi valóságról, amelyrõl eddig vagy nem volt fogalma, vagy amit nem akart tudomásul venni.
    A már említett változatosság ellenére – vagy talán éppen ezáltal – a kötet anyaga egységes egészet alkot, értékes és hézagpótló, ugyanakkor továbblépésre sarkalló. Ez elsõsorban a szerkesztõnek, a tervet megálmodó és sikerre vivõ Miska János tudós filológusnak köszönhetõ, aki szerint a kötet szerzõi „nagyon érzékenyen viszonyulnak a környezetükhöz; az elbeszélések és versek tematikailag átfogják egészében Kanadát, az Atlanti-óceán partjaitól a British Columbia-i õserdõkig”. Bisztray György a Bevezetõben szintén a kutató tárgyilagosságával állapítja meg, hogy „a kanadai magyar irodalom fogalma viszonylag új keletû, noha a magyarság Kanadába való emigrálása több, mint száz éves régiségre tekint vissza..., a legújabb kor bevándorlóinak köszönhetõ a kanadai magyar irodalom kifejezés mint esztétikai fogalom. A második világháború után, fõleg az 1956-os szabadságharc elfojtását követõen a Kanadába kivándorolt tehetséges és tanult többezer értelmiségi rakta le annak az emigrációs magyar irodalomnak az alapjait, amely az új hazában tekintélyt szerzett nemzeti szépprózánknak és költészetünknek”.
    Nemcsak kellemes küllemû, de olvasmánynak is maradandó élményt nyújtó a gyûjtemény. Nem életrajzokat mutat be, hanem tipikus életélményeket, azok lelki reflekcióit, megharcolt küzdelmek, meghányódott utak lecsapódásait – mindenek fölött egy minõségi létezésforma igényét. Ezért lehet címadó verse az idõközben elhunyt Béky-Halász Iván alkotása, akinek az áldott kikötõk metaforája a kemény sorsú tengerész, az ide-oda vettetett vándor teljességigényét, az emberi boldogság utáni vágyát sûríti a szinte naturalisztikus, nyers tengerparti képbe. A „szégyenfoltos láncokat” csörgetõ sötét, régi világ elleni tiltakozás jajong Csinger József Kolumbiád-jában, aki egy egész nép nevében mondja ki: nem foszthatnak meg többé a reménytõl, az ismeretlen felfedezésének, végtelen meghódításának a lehetõségétõl, ami egyet jelent számunkra a szabadsággal. Icarus izmaival rugaszkodik neki a nagy kalandnak az erdélyi származású fiatal Dósa Csaba – a könyvben szereplõ Magasugó verseny valamikor 1970-ben c. versére utalunk –, és mintha a közel évszázados életkorú Faludy György is csak vándorútján lelte volna meg a „kis független nyugalmat”, a cenzúra nélküli olvasás, tanulás, létezés szabadságát: ezt halljuk ki a 62 Birbeck Road, London, N. soraiból. És minthogy az elhagyott haza képe, hangja azonban nem kopik meg a lélekben, amelyik a felsajgó sebre mindig honvággyal válaszol. „Vannak percek / szüntelenül / mikor úgy tûnik / mintha magunkba emigráltunk volna” – fogalmazza meg ezt Farkas Endre, akinek a mottója ugyanakkor a szabadságot visszhangozza: azért ír, hogy ezzel a legalapvetõbb emberi jogot gyakorolja: a szabadszólás jogát. Az egyetemes magyar irodalomban is rangos helyet elfoglalt Fáy Ferenc költeményei a sötét, lehúzó erõk fölötti végsõ gyõzelem reményét éltetik. Az itt olvasható Árvíz címû versének záró szimbóluma a fizikai és lelki poklok mélységeit megjárt költõ messze mutató üzenete. „Ott, ahol már nincs levegõ, csak pusztító sötétség, ... kint a parton egy fûzfa szaladni kezd. / És mielõtt még minden szürkébe fullad, / utánam nyúl és megment megragadva a kezem.” (Szabad fordítás. D. R.). Hajós Tamás versei a helyét keresõ, filozófiai töprengéstõl sem mentes fiatalabb nemzedék tapasztalatait tolmácsolják. A kanadai angol nyelvû irodalmi világban is méltán tekintélyes Jónás György ismerõs helyek és az idõ idõtlen tanúival való találkozásainak konkrét képei mögé rejtve mondja el a maga rejtett érzéseit. A környezõ világ értetlen közönyével viaskodó értelmiségi belsõ énje tárul elénk a Duna hídjai vagy a Hat stanza a honvágyról c. költeményeiben. „Tíz évszázada áll itt ez a torony, / Igazán érdekes, jó öreg bajtárs, / Iskolába naponta elkísért, / Tán tud valami fontosat mondani”, ám a magány mélységei áttörhetetlenek. Könyves Tamásnak avantgard, fõleg utazási élmények inspirálta verseibõl kap ízelítõt az olvasó; Sajgó Szabolcs a világmindenséget faggatja a lét, az emberi cselekvés értelmérõl – gondjainak egyetemességét, a napi egyszeriségen túlmutató szélességét bibliai képekkel érzékelteti. Mert tudja, hogy Isten kegyelmére van szüksége a vakok falán lógó Van Gogh-képnek, a süket fülbe fújt Beethoven-zenének éppúgy, mint az elhagyott templomban mondott könyörgésnek. Seres József strófáiból megtudjuk, hogy tõlünk függ az örök tavasz minden szépsége és az életünket meghatározó jó, Simándi Ágnes pedig azt igyekszik megfejteni, hogy miként jelenthet sokat a kevés, és miért jelenthet a magyarul ejtett szó biztonságot a csókunknak is. Tallosi Jim a Duna-parti csendes gesztenyehullásba lopja bele csendes nosztalgiáját a múlt letûnt pillanatait idézve, Tamási Miklós az élet szerves tartozékának – mert így megfejthetõ – és elviselhetõnek tartja a honvágyat. Tihanyi Éva intellektuális lírájának a kötetben szereplõ három darabja is jól szemlélteti a szerzõnek a mindennapok problémáira való érzékeny ráhangoltságát, aki a múlt értékeinek megtartásával gazdagítja a jelent. A Nagyanyám kesztyûje c. költeményében írja, hogy „Az emléke puha kesztyõbe bújt, / nem feketébe, sem szigorú barnába, / hanem az õsz ragyogó rõt, meleg aranyába nyugalmasan... / Örökség: egy pár kesztyû / nem válhatok meg tõle / Hiszen biztonságom zálogát simítja kezemre”. Az albertai Edmonton-ban élõ Tóth Nancy versének ritmusa szinte csak dallam kíséretében skandálható, képeinek természetes egyszerûségét az élet szépsége, gazdagsága ihleti. Az egyetemes magyar irodalom mércéjével mérhetõ Tûz Tamás költészete, amelynek sokszínûségét ebben a könyvben olvasható versek is érzékeltetik. Vitéz György srtófáiban zene lüktet, a szerelem ugyanúgy muzsikát fakaszt lelkébõl, mint ahogy sokáig benne visszhangzanak a templomi hangverseny akkordjai is.
    Zend Róbert hosszú lélekzetû versében az elmúlás gondolatával viaskodik.
A prózairodalmunkat a szerkesztõ, Miska János a Bevezetõben így mutatja be: „...a magyar kanadai regény- és novellaírók általában – a fiatalabb nemzedék kivételével – témáikat a múltból veszik, a szülõföldhöz és a gyermekkorhoz kötõdõ emlékekrõl írnak...” A sajtónak adott interjújában pedig ezt mondja: „...a magyar írókat általában érdekli környezetük alakulása, élettapasztalataik rögzítése. Fontos témát jelent számukra a magyar hagyományok, emlékek ápolása, az otthonból való kiszakadás, a kivándorlással járó bizonytalanság, az új fészekrakás, beilleszkedés, a gyökéreresztés. Érdekes, hogy az angol közegben megalapozott írók, mint Jónás György, Porter (Szigethy) Anna, vagy azok, akik Kanadában nevelkedtek... vonzódnak legnagyobb nosztalgiával a magyar haza eszméje iránt. Az angol nyelvû regényíróink is, John Marlyn, Robert Marika, Vizinczey István, Szohner Gábor, szinte kivétel nélkül magyar témákat dolgoznak fel, s éppen ez teszi õket oly megbecsültté az angol nyelvvilágban.”
    A múltidézés megkapó történeteit olvashatjuk Dobozy Tamás, Domokos Sándor, Dancs Rózsa, Green Mária, Kalman Judith, McDougall Mezey Marina, Porter Anna tollából. A nemzedékek, életsorsok „tükörcserepeibõl” – a rövid elbeszéléseket, illetõleg könyvrészleteket elolvasva – a történelmi Magyarország történelmi-társadalmi keresztmetszete körvonalazódik ki. Az emigrációs tapasztalatok egy-egy megélt helyzetét rögzíti Gottlieb Pál, Kemenes Géfin László, John Marlyn, Miska János, Páyerle György, Sándor Károly, Sárvári Éva, Szohner Gábor, Várhey György. A könyv a szerzõk tömör bemutatásával, valamint a kanadai magyar irodalom angol nyelvû bibliográfiájának a jegyzékével fejezõdik be, ennélfogva bárki hasznosan forgathatja mint referencia munkát is.
 
Megrendelhetõ a kiadónál: www.guernicaeditions.com;
ISBN 1-55071-171-7;
Guernica Editions, Box 117, Station P.,
Toronto, ON, Canada M5S 2S6
A cikk 2003. március 4-én került fel a világhálóra.
 
 A cikkekkel kapcsolatos véleményeket, illetve a közlésre szánt aktuális írásokat
e-mail címünkre valamint az 1399 Budapest, Pf. 701/578. postai címre várjuk!
 
Vissza a főoldalra
 
Vissza az
AKTUÁLIS ÍRÁSOK
rovathoz
 
céljainkat az NKÖM támogatja
 
 
 
Mûvészek és mûvészetek a világhálón