vissza a főoldalra
 
ONLINE MÛVÉSZETI, KULTURÁLIS FOLYÓIRAT
 
Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK * * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
AKTUÁLIS ÍRÁSOK
 (szerkeszti: Varga Gabriella)
 
ESSZÉ, JEGYZET
Nagy Sári Attila:
 
Valóságsokk
Ezt az írást vitaindítónak szánom,
mert nem hiszem, hogy nálam lenne a bölcsek köve.
Biztosan van más megközelítés, más kérdésfelvetés, más igazság is.
Éppen ezért érdeklõdve várom a válaszcikkeket.
  
Az idei esztendõ a valóságshow-k jegyében telik el – nyilatkozta büszkén  
a kereskedelmi csatorna programigazgatója. 
    Ez a magabiztosság, megmondom õszintén, szíven ütött. Hisz nem jelent  
egyebet, mint hogy továbbra is – még hosszú hónapokon át – tobzódni fog  
a képernyõn az alpáriasság, a szellemi restség, a gátlástalanság. Mert  
ne feledjük, a valóságshow-ba nem az jut be, aki érdekes, hanem az, aki  
hajlandó kivetkõzni emberi méltóságából, és – a kisember számára  
elérhetetlen vagyon reményében – mindenre képes, egyszóval: gátlástalan. 
Hogy mi a bajom a valóságshow-val? Csupán annyi, hogy nem épít, hanem  
rombol. Különösen azért kártékony, mert ezt a pusztítást az agymosás  
módszerével hajtja végre. Úgy csinál, mintha a valóságról szólna, pedig  
kizárólag a pénzrõl szól. Mint valami hatalmas kanálisból, zúdul a  
mocsok a képernyõrõl, s a tévé- és a telefontársaságok több milliárdos  
nyereséget könyvelhetnek el. A kereskedelmi tévé tulajdonképpen úgy  
mûködik, mint egy hatalmas pénznyerõ automata, melybe millió szám  
szórják a zsetont a nézõk, s aztán királyi jutalmakat is kapnak, egy-egy  
videót, magnót, mobiltelefont, és ráadásként az egyre unalmasabb,  
emészthetetlenebb mûsort. Ez azonban csak a kisebbik baj, hiszen  
mindenki úgy csinál üzletet, ahogy tud. A nagyobbik kártétel az ízlés-  
és értékrombolás. És itt álljunk meg egy szóra. A minap egyenesen egy  
esztéta szájából hallottam, hogy az értékek hangoztatásával azért  
bánjunk óvatosan, merthogy nem tudjuk definiálni azokat. Ez bizony  
kapitális ostobaság, sõt képmutatás. Mert értékeket nevükön nevezni  
azért nem annyira lehetetlen feladat. Íme, csak mutatóba néhány:  
igazmondás, becsületesség, együttérzés, szeretet, áldozatkészség, hûség,  
mûveltség, udvariasság. Nos ezekkel még nyomokban sem találkozunk a  
valóságshow-ban. Hogy miért? Mert ezek az erények csak hátráltatnák a  
játékosokat céljuk elérésében. Jól tudják, hamarább révbe érnek, ha  
alakoskodók, hazugok, modortalanok, érzéketlenek. Hisz a lét a tét!  
(Pontosabban: a lé). 
    S ha már idáig eljutottunk, ne álljunk meg félúton, hanem vonjuk le a  
végsõ tanulságot. Ha az igazmondás és a becsületesség, az együttérzés és  
a szeretet, az áldozatkészség és a hûség, az udvariasság és a mûveltség  
nem kifizetõdõ a ma embere számára, akkor nem marad más lehetõség, mint  
hogy a hazugság és a becstelenség, az önzés és a gyûlölködés, az  
érzéketlenség és a szószegés, a bárdolatlanság és a tahóság lesz – a ma  
még szemérmesen takargatott, de valójában egyre izmosodó érték. És kinek  
jó ez? Természetesen a kereskedelmi televíziónak. Mert valóságshow-i  
éppen ezekre az új „értékekre” építenek. 
    Tévedés ne essék, nem vagyok naiv. Nem gondolom, hogy a kereskedelmi  
televízió a fõgonosz, a megtestesült Sátán. De nem is ártatlan bûnbak,  
hiszen hozzájárult és ma is naponta hozzájárul az értékvesztéshez, majd  
széttárja kezeit, és busás hasznot húz a kialakult helyzetbõl. 
    Nem is olyan régen történt, hogy az egyik valóságshow-ban az anális szex  
szépségeit taglalták fõ mûsoridõben a villalakók. Mikor kérdõre vonták a  
programigazgatót, hogy ezt talán mégse kéne (mert például gyerekek is  
ülnek a képernyõk elõtt, meg egyébként is vacsoraidõben a téma kissé  
gyomorforgató), az illetõ nemes egyszerûséggel annyit válaszolt: a nézõk  
kezében van a távkapcsoló. Vagyis nem foglalt állást, nem védte meg a  
produkciót, hanem tovább dobta a labdát. Ha a sötét, sutyerák, bunkó  
nézõnek ez is jó, miért adnának mást?! 
    Adhatják ezt is, hiszen demokráciában, szabad országban élünk. És igazán  
nem szeretném, ha a diktatúrák szellemét megidézve mûködésbe lendülne  
valamiféle cenzúra, netán gondolatrendõrség. A betiltás, eltörlés,  
földbe döngölés gyakorlatához nem éppen kellemes emlékek fûzõdnek, ne is  
próbáljuk erõltetni ezeket a módszereket. 
    Az erõszakmentes, de hatékony megoldás: az önbecsülés. Ne hagyjuk  
letahózni magunkat! Legyen bennünk annyi méltóság, hogy nemet mondunk az  
ocsmányságra, a gátlástalanságra, az igénytelenségre. Ha a kereskedelmi  
televíziónál jeges rémület fut át a mûsorigazgatón, látván, hogy  
hónapról hónapra csökken a valóságshow nézettsége, két dolgot tehet.  
Vagy: folytatja tovább, s akkor felkopik az álla, és becsukhatja a  
boltot. Vagy: valami más mûsort kínál, amivel visszacsalogathatja a  
nézõket. Hogy ez az újabb produkció milyen lesz, nem tudhatjuk. De ha a  
valóságshow kiszenved, elmondhatjuk, hogy nyertünk. 
    S nemcsak mi, az utánunk következõk is.
A cikk 2003. február 16-án került fel a világhálóra.
 
 A cikkekkel kapcsolatos véleményeket, illetve a közlésre szánt aktuális írásokat
e-mail címünkre valamint az 1399 Budapest, Pf. 701/578. postai címre várjuk!
 
Vissza a főoldalra
 
Vissza az
AKTUÁLIS ÍRÁSOK
rovathoz
 
céljainkat az NKÖM támogatja
 
 
 
Mûvészek és mûvészetek a világhálón