vissza a főoldalra
 
ONLINE MÛVÉSZETI, KULTURÁLIS FOLYÓIRAT
 
Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK * * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
AKTUÁLIS ÍRÁSOK
 (szerkeszti: Varga Gabriella)
 
ESSZÉ, JEGYZET
Vágó Zsuzsanna:
 
Fogadás
    Fogadok, hogy nem tudják, milyen fogadásról lesz szó. 
    Azt elõzetesként elárulhatom, hogy milyenrõl nem lesz szó. Nem lesz szó lottó/totó fogadásról, lóversenyszerû fogadásról és a „fogadjunk, hogy” típusú fogadásról sem. 
    Ellenben elmesélem, milyen is egy pesti állófogadás akárhol, egy képzeletszülte étteremben. 
    Vegyünk kb. 120 elegánsan felöltözött embert, korra, nemre, éhségi fokra való tekintet nélkül. 
    Beleértve természetesen a sajtósokat, akiket kizárólag a táplálkozási mohóság hajtott oda. A tömeg az ajtófélfánál áll startlövésre illetve hívószóra várva. Nõk ridiküllel, férfiak öltönyben, rekkenõ a hõség. Izgatott feszültség a levegõben. És akkor hirtelen kigyullad a „zöld lámpa”, a tömeg betódul. 
    A leleményesebbek gyorsan beállnak a sorba, felmérve, hogy az étkezésnek is van kronológiája. A hölgyek ridiküljeikkel vívnak, hiszen elég nehéz rázuhanni gyorsan az ételekre, venni mindenbõl és még a ridikül is itt van. Nem beszélve a körömcipõ okozta hátráltatásról. A kardigánosokról és blézercipellõsökrõl nem is szólva. Nekik mennyi bajuk lehet? Hiszen nem lehet ezer keze az embernek. 
    A fürge sorbanállók, az élelmesebbek közül valók a terem szélén sorjázó kis asztalkákat is észreveszik, ahol bizony keveseknek adatik ülõhely. Ha 2 barátnõ áll a sorban, az egyik a másikat fürgén az asztalhoz tereli, kiverve esetleg a másik kezébõl a már hõsiesen megszerzett elsõ tál ételt. De sebaj, fõ a kényelem, nyomulás az asztalhoz, ahová már egymást felváltva, vagy egymás kezébõl kiverve hordhatják az ételt. 
    Az asztalhoz szállítás üdítõkidöntéssel is járhat, hisz az út nem rövid és sokszor kell fordulná. Igen ám, de evõeszközt is kellene venni, de sajnos a ridikül, kardigán és a két tányér ezt nem teszi lehetõvé. Az evõeszközhöz jutást az is akadályozhatja, hogy mire az illetõ asztalához verítékezve (ridikül, kardigán, evõeszköz) visszaér, és csak kétszer öntötték le kólával; esetleg a már odahordott ételeket más elveszi, mert gyûjtõhelynek véli a zsúfolt asztalt. 
    És még nem beszéltünk azokról, akik férjüknek, feleségüknek, lányuknak is szállítanak ide-oda, asztalhoz, kertbe. Fagylaltos, kólás leöltés, bocsánat/köszönöm övezte ételmentési akcióról lévén szó. Mekkora kockázat, energia és felelõsség. A nemcsak maguknak szállítók sorsa még nehezebb. Nem beszélve arról, ha netán férfi az illetõ és leönti a nyakkendõjét, mielõtt célba érne. S köszönõ szavak helyett fegyelmezõ mondatokkal fogadják. 
    A legádázabb küzdelem a sütemények frontján zajlik, hisz itt már vérre megy a játék. Ha elfogyna, mire sorrakerül valaki – vége, és nem ehet sütit. Itt már az asztalt megkerülve dolgoznak az ügyesebbek. Ki bánja, hogy a pult mögé nem illik menni? Az idõ most drágább. 
    Aki ügyes volt és mindenbõl tudott venni, és csak kétszer léptek a lábára és csak egyszer öntötték le valahol, 40 perc után már boldogan ehet, ha maradt még ereje és éhsége. 
    Az újságírók már rutinosabbak, õk könnyen öltöztek és rutinos ügyességgel, bárhol, állva tudják elfogyasztani, amit sikerült összeszedni. A sajtóanyagot majd postán bekérik, az kit érdekel most. 
    Summa summárum: senki nem lakott jól. De ahogy a komáromi bányászok mondják: mindegy a munka, csak fáradjunk el. 
    Hát ez sikerült!
A cikk 2003. február 1-jén került fel a világhálóra.
 
 A cikkekkel kapcsolatos véleményeket, illetve a közlésre szánt aktuális írásokat
e-mail címünkre valamint az 1399 Budapest, Pf. 701/578. postai címre várjuk!
 
Vissza a főoldalra
 
Vissza az
AKTUÁLIS ÍRÁSOK
rovathoz
 
céljainkat az NKÖM támogatja
 
 
 
Mûvészek és mûvészetek a világhálón