Vissza a főoldalra
ONLINE MÛVÉSZETI, KULTURÁLIS FOLYÓIRAT
 
Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK * * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
AKTUÁLIS ÍRÁSOK
 (szerkeszti: Varga Gabriella)
 
IRODALOM, KÖZÉLET
„Nem öröm nekem egyáltalán, de nem nagyon van versenytársunk 
a piacon. (Igazából piacról se nagyon lehet beszélni.) Ez viszont 
azt jelenti, hogy a felelõsségünk is hatalmas mértékben megnõtt...” 
 
Társalgó, Irodalmi Újság, Szellemjárás
 
a Kossuth Rádió élõ irodalmi-kulturális
mûsorairól Kõrösi Zoltán íróval,
az Irodalmi Szerkesztõség fõszerkesztõjével beszélgettünk
 
A magyar kulturális élet képviselõi és érdeklõdõi számára nem szükséges elmondanunk, hogy másfél évvel ezelõtt újraindult a nagymúltú Társalgó címû mûsor, hiszen keddenként és csütörtökönként délután 2 és 3 óra között, aki csak teheti, alkotó és alkotást befogadó, határon innen és túl, a Kossuth Rádió hullámhosszára állítja rádióját. Azzal sem mondunk újat, hogy a naprakész tájékozódás másik fõ forrása a szombat délután jelentkezõ Irodalmi Újság, valamint a szerda éjszakai Szellemjáró. A NapSziget elérkezettnek látta a pillanatot, hogy bekopogjon Kõrösi Zoltán prózaíró és irodalmi fõszerkesztõ irodájába, s a Kossuth Rádió Irodalmi Szerkesztõségének munkájába kicsit mélyebb betekintést kérjen. S hogy ezt éppen most tettük meg, arra több okunk, magyarázatunk is van. Legkézenfekvõbb ok, hogy Olvasás Éve van, és ebben az évben – az elmúlt esztendõkre jellemzõ hanyatláshoz képest – mindennapi életünkben talán valamelyest több és fõbb szerepet kap a könyv. (Talán!) Ugyanakkor küszöbön a Könyvhét, az a néhány nap, amikor a könyv valóban az érdeklõdés és a figyelem középpontjába kerül, sokkal erõteljesebben, mint az év legtöbb másik hetében. Nem utolsó sorban pedig Kõrösi Zoltán prózaírónak éppen a Könyvhétre jelenik meg legújabb, nyolcadik kötete. De mindezen okoktól függetlenül, ha ezek közül egy sem állna fenn, akkor is bekopogtunk volna hozzá, mert legfõbb célunk az volt, hogy bemutassuk olvasóinknak a Kossuth Rádió azt a három mûsorát, amely egyenként és együtt is egyedülálló a magyar médiában, és amelybõl sokkal többre volna szükség – a közszolgálati rádióban éppúgy, mint a kereskedelmi adókon. 
  
    – Mióta hallható a Kossuthon a Társalgó címû mûsor? 
    – A rádió legutóbbi átalakulása során, 2001-ben, amikor a Kossuth adó struktúrája újfent átalakult, akkor fogalmazódott meg az az igény, hogy hosszabb, élõ típusú mûsor szóljon a kortárs irodalomról és határterületeirõl. Sok morfondírozás után úgy tûnt, hogy a legcélszerûbb újraéleszteni a Társalgó címû mûsort. Több okból. Egyrészt sokakban ez a cím még elõ és létezõ dolog volt. Érdekes és komoly tapasztalatunk a különbözõ közönségfelmérésekkel kapcsolatban, hogy a címek sokkal tovább élnek, mint a mûsorok. Nem egyszer fordult elõ, hogy hallgatottsági adatokat tekintve olyan mûsoroknak volt nagyon komoly hallgatottsága, amik már megszûntek. A Társalgó is ilyen volt, és ez arra utalt, hogy érdemes újraéleszteni, ez történt meg másfél évvel ezelõtt. 
  
    – Milyen napokon és milyen gyakorisággal jelentkezik a Társalgó? 
    – A Társalgót a Magyar Rádió Irodalmi Szerkesztõsége készíti, és egy úgynevezett kulturális mûsorsávba illeszkedik bele. Hetente kétszer hallható, kedden és csütörtökön délután 2-tõl 3-ig. A rádióhallgató azt érzékeli, hogy minden hétköznap 2-tõl 3-ig kulturális élõ mûsor van, számunkra viszont inkább úgy kapcsolódik, hogy kedden és csütörtökön Társalgót, szombaton pedig Irodalmi Újság címû mûsort készítünk, és ez a három tartozik egybe nálunk. A Társalgó egy kicsit élõbb, lazább, a határterületeket kicsit könnyedebben járja körül, több zene, könnyedebb hangfekvés, az Irodalmi Újság feszesebb, újságszerûbb és rövidebben, tömörebben szól egy-egy dologról, aktuálisabb is ilyen értelemben.  
    A Társalgóhoz még egy dolog tartozik: szerdán éjszakánként megy az úgynevezett Szellemjárás címû mûsorunk. Ez az, ami még ehhez a bizonyos élõ megjelenésünkhöz kapcsolódik, ahol afféle igazi irodalmi szalonként cseverészünk irodalomról, kultúráról az éjszakában, ahogy éjszaka, lazán, barátságosan lehet errõl beszélgetni. Ezeknek a mûsoroknak, tehát a Társalgónak, Szellemjárásnak és az Irodalmi Újságoknak nagy erényük az, hogy nagyon naprakészen, nagyon élõen tudnak beszélni a magyar kultúráról, ami sajnos egyedi Magyarországon. De hogy szükség van rá, azt nem csak a rengeteg meghívó és pozitív visszajelzés, hanem a hallgatottsági adatok is mutatják, szerencsére ma már ezeknek a mûsoroknak nagyon komoly hallgatótábora van és ez számunkra mindenképpen jó érzés. 
  
    – Kik a mûsor(ok) készítõi, milyen szerkesztõségi csapat vesz részt ebben a munkában? 
    – Az Irodalmi Szerkesztõség egy furcsa konglomerátum a Magyar Rádión belül, mert két nagy része van – természetesen átjárhatók a határterületek, de azért nagyjából két pólus alakult ki –. Egyik a dramaturg szóval írható körül, mert rádiójátékokat, adaptációkat, regényfeldolgozásokat, novellafelvételeket és hasonló irodalmi feldolgozásokat készítenek, a másik csoport pedig az, akik élõ vagy élõ típusú mûsorokat készítenek, híreket, aktualitásokat dolgoznak föl, a kortárs irodalmi élet eseményeivel foglalkoznak elsõsorban, de szerencsére most már nem csak azzal, hanem általában a magyar mûvészeti élet eseményeivel is. Ez a Társalgónak is határozott célkitûzése és az Irodalmi Újságnak is, és ennek örvendetes fejleménye az, hogy ha minden igaz, nemsokára már nem is úgy hívnak bennünket, hogy Irodalmi Szerkesztõség, hanem Mûvészeti Fõszerkesztõség. Nekem alapelvem volt mindig is, hogy biztos nagyon fontos dolog az én ízlésem, csak hát az az én korlátaimon belül marad. Ebben a Mûvészeti Fõszerkesztõségben körülbelül 15–20 olyan szerkesztõ dolgozik, aki ilyen típusú mûsorokra alkalmas és ambiciózus. Nyilván ez 15 különbözõ ízlés és 15 különbözõ megközelítése ezeknek a jelenségeknek és eseményeknek, és megítélésem szerint, ami a közszolgálati rádió feladata, hogy leképezni nagyjából a magyar kulturális élet teljességét, az ugyan nem valósítható meg teljesen, de leginkább megközelíthetõ azon a módon, hogy mindenki hozza a maga ízlését és az ehhez kapcsolódó kulturális ismeretét. Jelen pillanatban stábok, párok vannak, ez egy meglehetõsen mûködõképes szisztéma. A mûsorvezetõ és a szerkesztõ kettõse az, aki meghatározza a mûsort, hozzájuk kapcsolódik a zenei szerkesztõ, illetve a hangmérnök és a technikus, ez tehát egy négytagú stáb. A szerkesztõ az, aki lényegében meghatározza a mûsor tartalmát, de egy kontrollt jelent a mûsorvezetõ, aki az egész hangfekvést és hangvételt adja a maga élõ voltával, illetve joga van természetesen a mûsor összetételébe is beleszólni, ily módon azt is mondhatjuk, hogy ketten állítják össze. Amint említettem, nekünk nem elválasztott ez az Irodalmi Újságtól, tehát ezt a három aktuálisnak mondott mûsort együtt kezeljük. Szerkesztõként Bán Magda, Báron György, Jósvai Lídia, Antall István, Zelki János, Palotás Ágnes, Filippinyi Éva és Kövesdi Zsuzsa, akik készítik ezeket a mûsorokat, s mûsorvezetõként kapcsolódik Varga Lajos Márton, Németh Gábor, Liptay Katalin, Kulcsár Katalin, Balázs Attila és Sári László. Ez elég széles kör, és ha lehet arról beszélni, hogy kiegyensúlyozottság, ha egyáltalán mûvészetnél van ennek értelme, akkor ez az egyik kulcsa szerintem, hogy sokan férjenek hozzá. 
  
    – Az eddigiekbõl kiderült, hogy magyar és hogy kortárs mûvészettel foglalkoznak ezek a mûsorok. Milyen más irányelvek alapján történik a szerkesztés, a témaválasztás? 
    – Természetesen nálunk domináns az irodalom, de nemcsak irodalommal foglalkozunk, két okból. Egyrészt azért, mert – mint ahogyan nyilván egy olvasó, kultúraszeretõ ember sem úgy olvas, hogy szerdán, vagy kedd- és csütörtökön csak szépirodalmat fog olvasni – nem elválaszthatóak a kultúra területei egymástól, és átjárás van a kultúra bizonyos szintjei között föl és le, s ahogy vertikálisan, úgy horizontálisan is egymáshoz kapcsolódnak a kulturális jelenségek. Másrészt azt is látni kell, hogy sajnálatos módon a magyar elektronikus média elmúlt 10–12 évbeli története arról szólt, hogy kivesznek a kulturális mûsorok, ezt értem elsõsorban a kereskedelmi elektromos médiumokra, de nem kis részben sajnos a közszolgálatra is el kell mondanom. Nem öröm nekem egyáltalán, de nem nagyon van versenytársunk a piacon. Igazából piacról se nagyon lehet beszélni. Ez viszont azt jelenti, hogy a felelõsségünk is hatalmas mértékben megnõtt. Elképesztõ mennyiségõ meghívó, értesítés, hír, információ érkezik be hozzánk, amibõl egyrészt nem könnyû válogatni, másrészt nagyon-nagyon nehéz, nem is lehet értékítéleteket hozni, hiszen ki mondhatja meg, hogy mondjuk egy 16 órakor kezdõdõ Írók Boltja-beli bemutató vagy egy 16 órakor kezdõdõ debreceni vagy békéscsabai könyvbemutató a fontosabb. Természetesen nem is lehet így fölvetni a kérdést, rossz a feltevés, de hát nagyon véges 50–55 perc, és mindmáig nem tudtunk jobbat kitalálni, minthogy mindenki igyekezzen az õt érdeklõ dolgokról beszélni, tekintve, hogy sokan vagyunk, és akkor sok minden összeadódik. De ami biztos, hogy elsõsorban irodalmi dominanciával a kortárs magyar kultúráról szeretnénk beszélni, lehetõleg úgy, hogy kedvet csináljunk a hallgatóknak, informáljuk õket és érdekesek legyünk. 
  
    – A témaválasztásnál maradva: kötik-e a meghívott vendéget valamilyen õt érintõ aktualitáshoz? 
    – A Magyar Rádió az elmúlt évtizedek során inkább értékszabója és ítéletmondója volt a kortárs irodalmi életnek, de teszem hozzá, szerencsére ez elmúlt. Én úgy gondolom, hogy mi szolgáltatók vagyunk, akik követni próbálják a magyar kultúra, a magyar kulturális élet eseményeit, ilyen értelemben hozott anyagból dolgozunk. A mi értékítéletünk maximum annyiban jelenik meg, amennyiben válogatunk a részben örvendetes, részben sajnálatos túlkínálatból, de természetesen igyekszünk rádiószerûek is lenni, hiszen azon túl, hogy szeretjük mûhelynek tekinteni magunkat, mégiscsak egyfajta gyártás az, ami jellemez bennünket, tehát folyamatosan tápláljuk azt a gépet, ami pörög és pörög tovább, ilyen értelemben teljesen egyértelmûen az aktualitás az, ami ezeket a mûsorainkat vezeti. Más kérdés, hogy ezek az aktuális típusú mûsoraink, tehát a Társalgó és az Irodalmi Újság, szorosan kapcsolódnak a nem aktuális típusú mûsorainkhoz, például regényfeldolgozásokhoz, rádiójátékokhoz, hiszen összességében szeretnénk, hogyha egy olyan értékdominancia jellemezné a Magyar Rádió irodalmi és kulturális kínálatát, ami hosszú távon is helytálló. 
    Visszatérve a rádiójátékokhoz, éppen nemrég írtunk ki egy hangjáték pályázatot, aminek június 15-én jár le a beadási határideje, úgyhogy ezúton is lelkesen felszólítok mindenkit, aki olvassa ezt a beszélgetést, és úgy érzi, hogy valamilyenfajta dramaturgiai formában megmunkált szövege vagy gondolata volna, hogy küldje be. Nagyon fontos, hogy ez egy jeligés pályázat, pontosan azért, mert nem a nevekre vagyunk kíváncsiak, hanem a mûvekre. Tehát aki beküld nekünk a Magyar Rádió, Irodalmi szerkesztõség, Hangjáték pályázat, Bródy Sándor utca 5–7. címre egy munkát – sem mennyiségi, sem terjedelmi korlát nincs –, az legyen olyan kedves jeligével küldeni, és egy zárt borítékban (amin kívül csak a jelige szerepel) helyezze el a jelige feloldását, tehát nevét, címét, elérhetõségét. 
  
    – Most beszélgessünk egy kicsit arról is, hogy hogyan lesz egy fiatal író a Kossuth Rádió Irodalmi Szerkesztõségének fõszerkesztõje?  
    – Tizenegy éve dolgozom a Magyar Rádióban, és 1995 óta vagyok a szerkesztõség vezetõje. Ebbe nyilván az én egyéni akaratom, ambícióim is belejátszottak, meg a körülmények is. Megvallom, nem voltam soha különösebb rádióhallgató, meg rádiószeretõ, de hívtak ide bizonyos munkákra, és tetszett a hangulata, a légköre, így könnyen itt ragadtam. Azt sem tagadom, hogy ez egy tudatos választás volt részemrõl. Másfajta képességeket és szellemi energiákat használ fel egy szerkesztõségvezetõi, mint mondjuk egy mûsorkészítõi munka. Amikor arról gondolkodtam, hogy melyik számomra a kedvezõbb, akkor határozottan úgy tûnt, hogy nemesebb és szebb feladat szerintem mûsort készíteni, de azok a szellemi energiák, amik a mûsorkészítéshez szükségesek, azok számomra inkább az íróasztalnál tûnnek célszerûnek és felhasználandónak, azokat az adminisztratív és egyéb feladatokat pedig, amelyek egy szerkesztõségvezetéshez tartoznak, én az íróasztal mellett boldogan el tudom látni, azt hiszem. 
  
    – Írói pályáján min dolgozik jelenleg? 
    – A Könyvhétre jelenik meg a nyolcadik könyvem, Télidõ címmel. ’92-ben jelent meg az elsõ, ebbõl ki lehet számolni a viszonylagos gyakoriságát… Prózaíróként próbálkozom. Három regényt írtam, a többi novellás kötet, errõl az újról pedig nem tudom megmondani, hogy milyen mûfajú. Az biztos, hogy próza van benne, én azt a mûfaji meghatározást írtam a címe alá, hogy párhuzamos történetek, mert ez a fikció és a valóság keverékébõl összeálló, remélem, érdekes prózakötet. Grencsó István barátom, aki a mai magyar jazz élet egyik kitûnõsége, az õ fotói egészítik ki a könyvet, vagy inkább tesznek hozzá még, azt hiszem.  
 
Kõrösi Zoltán Télidõ címû új kötetét a Könyvhéten  
június 7-én, pénteken 17.00 órakor,  
8-án, szombaton 11.00 órakor és  
9-én, vasárnap 14.00 órakor   
dedikálja a Palatinus Kiadó standján. 
Varga Gabriella
A cikk 2002. június 5-én került fel a világhálóra.
 
 A cikkekkel kapcsolatos véleményeket, illetve a közlésre szánt aktuális írásokat
e-mail címünkre valamint az 1399 Budapest, Pf. 701/578. postai címre várjuk!
 
Vissza a főoldalra
 
Vissza az
AKTUÁLIS ÍRÁSOK
rovathoz
 
céljainkat az NKÖM támogatja
 
 
 
Mûvészek és mûvészetek a világhálón