Vissza a főoldalra
ONLINE MÛVÉSZETI, KULTURÁLIS FOLYÓIRAT
 
Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK * * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
AKTUÁLIS ÍRÁSOK
 (szerkeszti: Varga Gabriella)
 
IRODALOM, KÖZÉLET
Ha hétfõ, akkor Kolibri
A szépirodalom kedvelõi az elmúlt idõszakban már hozzászokhattak ahhoz, hogy hétfõ esténként a Kolibri pincében találkozhatnak kedvenceikkel. A hétfõi beszélgetések során Zalán Tibor két olyan alkotót mutat be, akiket valamilyen közös kapocs fûz egybe. A bemutatkozást a mûvekbõl felolvasó színészek segítik. A rövidesen beköszöntõ nyári szünet elõtt faggattam az indítékokról, szándékokról és eredményekrõl az estek ötletgazdáját és szervezõjét, Zalán Tibort.
 
    – Honnan származik az ötlet, hogy randevúra hívja a mûvészvilág jeles képviselõit?
    – Az eredeti ok jóval egyszerûbb, mint gondolnánk. Mivel én eléggé elfoglalt ember vagyok, már három évvel ezelõtt gondoltam arra: a barátaimmal való találkozásra rendszeres idõpontban kellene sort keríteni. Ezt csak úgy tudtam megoldani, hogy közös fellépésre hívtam mindenkit, akivel egyébként is szerettem volna találkozni. A tavalyi évadig alkoholmentes teázó volt a Kolibriben és itt zajlottak a beszélgetések, többek között olyan mûvészekkel, mint Spiró György, Bella István, Fodor András, Lázár Ervin.
 
    – Milyen változások történtek ebben az évadban?
    – A Kolibriben zajló átalakítások miatt sajnos a vendéglátás elmaradt. A rendezõ elv az lett, hogy azokat az embereket mutatjuk be, akiket valamilyen közös szál fûz össze. Sok esetben ezt a mester és tanítvány viszonyban találtam meg. Ilyen volt például Temesi Ferenc és Haklik Norbert közös estje. De a legutóbbi elõadás is más elven mûködött. Hász Erzsébet drámakötetét Tarján Tamás ajánlotta figyelmembe, és én mindkét felet meghívtam, hiszen úgy láttam, jó, ha egy kritikus is kifejti a véleményét az adott mûrõl. Egressy Zoltán drámaíró Bán János színésszel, Balogh Róbert performanszmûvész és író Ambrus Lajossal került egy színpadra. Horváth Orsolya pedig egyedül szerepelt, mivel Nagy Gáspár költõ akkor éppen külföldön tartózkodott.
 
    – Hogyan fogalmazná meg az estek mottóját?
    – Ezek baráti hangulatú beszélgetések, amelyekben a legfontosabb, hogy a szerzõ mit árul el magáról. Itt olyan dolgok is elhangozhatnak, amik egy rádióinterjúban vagy másutt nem hangozhatnának el. Kötetlen, néha kötekedõ hangú társalgásra számíthat az idelátogató. A Kolibri Színház színmûvészei pedig a szerzõk mûveibõl olvasnak fel.
 
    – Idõnként heves vitákat is kiváltanak az itt hallottak…
    – Igen, de errõl sem én, sem a meghívottak nem tehetnek. Elõfordul, hogy a politika is bele-beleszól az irodalmi közéletbe. Temesi Ferenc és Haklik Norbert fellépésén ugyanis szóba került, hogy mindketten a Magyar Nemzetnél dolgoznak. Ez szemet szúrt Pál Katának, aki a terasz címû internetes újságban pikírt hangú tudósításban figurázta ki az elõadást. Haklik Norbert és Temesi Ferenc is életkorának megfelelõen reagált. Norbert „felszántotta az internetet”, több levélben kifejtette, mennyire tiltakozik a megkülönböztetés ellen, Temesi Feri csak legyintett az esetre.
 
    – Van- e közéleti töltete a hétfõi találkozásoknak?
    – Nem jó, ha a napi politika összekeveredik az irodalmi megítéléssel. Nálunk csak mûvekrõl van szó, és ezek értékelése csakis független esztétikai szempontok szerint történhet. Mûvészeti kérdésekrõl szeretnék eszmecserét folytatni, nem politikai hovatartozásról.
 
    – Nagyszabású rendezvényt tartottak a költészet napjának tiszteletére. Hogyan értékeli a rendezvényt?
    – Szerintem nagyon sikeres volt. Harminc költõt hívtunk meg, csak néhány nevet említek meg: Kemenes Géfin László, Tóth László, András Sándor, Acsay Roland. Reprezentatív körképet nyújtottunk a mai kortárs magyar költészetrõl.
 
    – Milyen nézõközönségre számít?
    – Azt szoktam mondani, hogy a költészet a mandarinok játéka. Azokat várjuk hétfõn hat órára a Kolibri pincébe, akik olyanok, mint a mandarinok, vagyis a legfinomabb érzékekkel rendelkeznek. Kevesen vannak az ilyenek, de õk legalább nem szorulnak magyarázkodásra. Õk azok, akik anélkül is értik a költõk szándékait. A költészetet az értõ kevesek csekély száma ugyan korlátozott szerepre kényszeríti, de ez nem minõsítheti a kortársakat. A költõt nem az minõsíti, hányan olvassák, hanem a kifejezõereje és pontossága.
 
    – A rendszeresség eddig meghatározó alapelve volt az esteknek. Mit gondol, sikerül-e ezt folytatni további évadokon keresztül is?
    – Állandó nézõközönség kialakítására törekszünk. Negyven-ötven érdeklõdõnél többet nem vonzanak az ehhez hasonló programok. Arra a negyven-ötven emberre viszont számítunk. Az a jó, ha õk megszokják: ha hétfõ, akkor Kolibri.
 
Paládi Zsolt
A cikk 2002. június 2-án került fel a világhálóra.
 
 A cikkekkel kapcsolatos véleményeket, illetve a közlésre szánt aktuális írásokat
e-mail címünkre valamint az 1399 Budapest, Pf. 701/578. postai címre várjuk!
 
Vissza a főoldalra
 
Vissza az
AKTUÁLIS ÍRÁSOK
rovathoz
 
céljainkat az NKÖM támogatja
 
 
 
Mûvészek és mûvészetek a világhálón