Vissza a főoldalra
ONLINE MÛVÉSZETI, KULTURÁLIS FOLYÓIRAT
 
Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK * * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
AKTUÁLIS ÍRÁSOK
 (szerkeszti: Varga Gabriella)
 
IRODALOM, KÖZÉLET
Magyar rádiózás a határon túl 
Kicsoda is Varga József,
azaz Temerin „KultúrJóskája”?
Varga József
 
Varga József
  
Folyóiratunk AKTUÁLIS rovatának olvasói gyakran találkozhattak a vajdasági Temerin település, azon belül a Temerini Újság és a Temerini Rádió, nem kevésbé Varga József újságíró kollégánk nevével. Eljött a pillanat, hogy mélyebb betekintést nyerjünk abba a határon túli rádióstúdióba, ahol naponta több órás magyar nyelvû mûsort sugároznak, s ahol – miként minálunk Temerin neve – oly gyakran elhangzik a NapSziget neve. Múltról és jelenrõl, megvalósult álmokról és további törekvésekrõl beszélgettünk a Temerini Rádió szerkesztõjével, Varga Jóskával, akit Temerinben nemes egyszerûséggel „KultúrJóska”-ként emlegetnek a helybéliek. 
  
    – Mióta mûködik a TEMERINI RÁDIÓ, mekkora kiterjedésû körzetben fogható, mióta van magyar nyelvû mûsora és mióta vagy Te a Temerini Rádió munkatársa? 
  
    – A Temerini Rádió egyhetes kísérleti adást követõen 1971. május elseje óta sugározza magyar és szerb nyelvû mûsorát. Néhány éven keresztül csak középhullámon, több mint két évtizede azonban már két hullámon is hallgathatnak bennünket a rádióhallgatók: az 1044-es kiloherzen középhullámon és URH sávon a 93,5 megaherzen. 
Örömömre szolgál, de úgy is mondhatom, büszke vagyok arra, hogy az alapításnál is ott voltam. A községi honvédelmi ügyosztály vezetõi és a temerini rádióamatõrök, valamint Glumicic Stevo, Jánosi Nándor és Mazán János fejében született meg elõször a gondolat, hogy legyen Temerinnek RÁDIÓja. Szinte senki nem akadt, akinek az ötlet nem tetszett volna. A polgárok mellett a község társadalmi-politikai szervezetei és vállalatai is szinte egyként a rádióalapítás mellett voltak. Hogy az ötletbõl valóság lett, nagy szerepe volt Ökrész Károly akkori községi elnöknek és Nagy Józsefnek, a Jávor bútorgyár igazgatójának, akik a finanszírozás oroszlánrészét is igyekeztek biztosítani. Akkor már volt egy kis rádiós tapasztalatom, hisz elõtte már 1960 óta az Újvidéki Rádió magyar nyelvû gyermek, majd ifjúsági mûsorának bemondója, riportere, 1969-tõl a Népegyetem kultúrfelelõse voltam. Az ott szerzett tapasztalatokkal mûködtem közre, egyengettem a Temerini Rádió létezését, mûködését. Volt idõszak, amikor egy idõben újságíró, szerkesztõ-mûsorvezetõ, mûszakis és vezetõ is voltam egy személyben. És akkor szerencsémre sikerült több Újvidéken tanuló gimnazistát „megfertõznöm”, akik bedolgoztak, és akik közül többen ma is újságírók, szerkesztõk, rádiósok. Így Jakubecz József is az indulás óta a Temerini Rádió nagyrabecsült újságírója, a magyar nyelvû mûsor sikeres és elismert, megbecsült szerkesztõje.
Temerini Rádió
    – Milyen napokon, hány órától hány óráig hallható a magyar nyelvû adás és mi a címe? Kik a legfõbb segítõi, támogatói, és milyen a hallgatottsága? 
  
    – A kezdeti napi 2–2 órás magyar és szerb mûsor után hamarosan 4–4 órás, az utóbbi idõben pedig a hét minden napján 5–6 órás magyar és 11 órás szerb nyelvû mûsor hallható a Temerini Rádió két hullámhosszán:  mint említettem, az URH sávon a 93,5 MHz és középhullámon az 1044 méteren. Ma a napi mûsort négy újságíró-szerkesztõ Jakubecz József, Milakovic Teréz, Sétáló Ildikó és jómagam, Varga József, továbbá 3–4 tiszteletdíjas bedolgozó szakmunkatárs készítjük. A zenei szerkesztésbe a mûszaki kivitelezõk, Góbor László, Varga Somogyi Zoltán, Vrestyák Attila és Bekvalac Deján segítenek be a szerkesztõnek. A magyar nyelvû mûsor mottója „Itt a Temerini rádió a Tegnap, a Ma és a Holnap slágereivel és eseményeivel”. És ehhez igyekszünk is tartani magunkat. Vajdaságban, ahol napjainkban több mint száz helyi rádióállomás mûködik, szinte az indulás óta a leghallgatottabbak között vagyunk. Nem csak a szûkebb körzetben vannak állandó hallgatóink, hanem 80–90 kilométeres körzetben Csantavéren, és más magyarlakta észak-bácskai, bánáti falvakban, városkákban, városokban is. Ezt a hallgatói visszajelzésekbõl tudjuk. Meg azt is, hogy legtöbben a magyar mûsorunk sugárzása idején másik rádiót nem hallgatnak.  
  
    – Megkapod-e a munkádhoz szükséges segítséget az anyaországtól?  
  
    – A magyar zene, a szórakoztató, a klasszikus és a népzene, valamint a magyar nóták legaktívabb népszerûsítõi vagyunk. Ez azért nem nehéz számunkra, mert a magyarországi zenei kiadókkal kiépített rendkívül sikeres együttmûködésünknek köszönhetõen a vajdasági rádióállomások között mi rendelkezünk a leggazdagabb magyar zenét tartalmazó lemeztárral. Erre, a kiadók irántunk tanúsított megértésére, segítõkészségére igyekszünk is rászolgálni. Bizonyára ezt õk is érzik és nem csupán csak a régi, több évtizedes személyes ismeretség, barátság miatt bocsátanak rendelkezésünkre zenei kiadványokat. Ezen kívül sajnos, más segítséget nem kaptunk. Talán egyszer ránk is felfigyelnek, gondolnak majd, mert érzésem szerint rászolgáltunk. 
  
    – Melyek a szerkesztési koncepciók a mûsor összeállításánál? Vannak-e rendszeres rovatok, mely témák dominanciája a jellemzõ, mennyire kapcsolódik bele az adásba a hallgató? 
  
    – Úgy érezzük, elértük azt, hogy hallgatóink „mindent fogyasztók” lettek. Reggel, indulásnál bekapcsolják a rádiót, vagy ráállnak a Temerini Rádió hullámhosszára, és mûsorzárásig ott is maradnak. Mindent a Temerini Rádiótól várnak és fogadnak: információt, népzenét, szórakoztató zenét, nyereményjátékot, komolyzenét, irodalmi gyöngyszemeket, kommentárt, jó tanácsot, humort, vigaszt, mindent, amire éppen szükségük van. Mindez természetesen nagyobb felelõsséget, nagyobb odafigyelést követel meg tõlünk is. De úgy tûnik, bírjuk... A tájékoztatás terén sem ismerünk lehetetlent, híreink, információink pontosak, igazak és idõben hangzanak el. Ennek köszönhetõen hallgatóink hisznek is nekünk. Sokéves tapasztalataink alapján tudunk semlegesen, igazan, de építõjellegûen tájékoztatni. Ami, úgy hisszük lényeges dolog munkánkban. Nagyon sokszor az események elé is megyünk: rendezvények, játékok, vetélkedõk indítványozói is vagyunk sokszor az élet szinte valamennyi, az irodalom, a mûvészet, a sport, a hagyományápolás, a helytörténet, a közmûvelõdés területén. Nemcsak a tájékoztatás terén vannak elvárásaink magunkkal szemben. A hullámhosszainkon hallható szórakoztató és mûvelõdési mûsoroknak is minõségesnek, színvonalasnak kell lennie. És nemcsak azért, mert ezt hallgatóink is elvárják, hanem, azért, hogy ezek által is neveljünk, tanítsunk: hallgatóinkat minden reggel a magyar klasszikus, vagy kortárs, költészet egy-egy gyöngyszemével, vagy éppen aktuális író, költõ alkotásával köszöntjük. Állandó komolyzenei rovatunk a Hallgassuk együtt, az anyanyelvünk ápolása, gondozása érdekében indított Nyelvbotlásaink, a honismereti rovatunk, a Barangolások, az Évfordulók, események kalendáriuma, a több évtizedes múltra visszatekintõ Terápia, hogy csak néhányat említsek, mind- mind az elõbbi célt szolgálják. És éppen ezért nagyon is hallgatottak. De nagyon népszerû a diákok készítette Sulirádió, a Népzenei rovat, a zenei újdonságokat felsorakoztató és bemutató Zenés Tere-fere, hallgatóink zenés üzeneteit továbbító Zenés levelezõlapok címû mûsorunk, vallási mûsorunk, az Isteni örömhír, és nem utolsó sorban a Nyitott stúdió és helyi érdekû eseményeket tartalmazó Temerini krónika. Nem vagyunk szakosított újságírók, mûsorvezetûk. Mindenhez kell, illetve kellene értenünk. Vagy úgy csinálni, hogy a hallgató, vagy éppen a riportalany ezt ne érezze, ha netán valamiben gyengébbek vagyunk. Hogy ez mennyire sikerül mindig, nem tudom. A hallgatók azonban eddig még nem szóltak, hogy ejnye, ejnye... 
  
    – Varga Jóska szerkesztõ személyéhez a rádiózás mûfaján belül melyik tevékenység áll közelebb: a stúdióbeszélgetés, vagy a helyszíni riport? A felvételrõl történõ bejátszás vagy az élõ adás? A nap, mint nap felmerülõ témák közül melyikkel foglalkozol legszívesebben (politika, kultúra, sport stb.)? 
  
    – Hogy hozzám mi áll közelebb, a stúdióbeszélgetés, vagy a helyszíni riport, a bejátszás vagy az élõ adás? Talán mindegy. Talán mindegyik. Csak ne érezzem azt, hogy egyedül vagyok. Ha érzem, hogy valaki ott van mellettem, szemben velem, akkor OK. A mûsorvezetés is élõ adás, és ha érzem a hallgatók jelenétét, akkor is minden rendben van. A stúdióbeszélgetésnek, a riportnak, az interjúnak is megvan a külön varázsa, élménye. Ezt is, azt is szeretem. Magnó nélkül sehova nem megyek. Legjobban a mûvelõdés, a kultúra, a zene területén fellelhetõ témák érdekelnek. De azért a napi események, Maris néni és János bácsi élete, gondja, problémája is érdekel.  
  
    – Hogyan lettél újságíró, miként lettél rádiós? Hogyan foglalnád össze röviden azt a pályát, amit végigfutottál a határon túli magyar újságírásban? 
  
    – Elsõ komolyabb „riportom” 1960-ban a Jó Pajtásban jelent meg és hangzott el az Újvidéki rádió gyermekmûsorában. Ugyanis a „riportot” mindkét helyre elküldtem, és szinte egy az egyben lehozták, illetve felolvasták. Ezen felbuzdulva – újvidéki elsõs középiskolásként elmentem a Rádióba és jelentkeztem Pap Imre bácsinál, hogy, hát én vagyok az a Varga Jóska, akinek az írását felolvasták. Meghívtak a gyermekmûsor felvételére, adtak szöveget, hogy olvassam be, hátha sikerül. Sikerült. Így lettem gimnazistaként gyermek rádióbemondó, majd késõbb ifjúriporter, bemondó, újságíró. „Megfertõzõdtem” egy életre. 
  
    – Úgy tudom, hogy a magyar könnyûzene képviselõirõl rajtad kívül senki nem írt annyit, nem népszerûsítette annyira a magyar könnyûzenét Jugoszláviában, mint te.  
  
    – Kezdõdött 1966-ban. Koncz Zsuzsáról én írtam elsõ ízben egy oldalas riportot, és már akkor azt írtam többek között, hogy jegyezzék meg Koncz Zsuzsa nevét, mert a magyar könnyûzene kivételes egyénisége lesz. Ezt további táncdalfesztiváli és más könnyûzenei és mûvelõdési rendezvényekrõl szóló tudósítások, riportok követték. A magyar szórakoztató zene kiválóságait – Varga Miklós, Dolly Roll, Zoltán Erika, Szandi, Komár László, Viki, Omega, LGT, Neoton família, Edda, Lord stb. – szinte rendre bemutattam a délvidéki magyarságnak. Friderika az „euróviziós” sikerét követõen Budapestre visszatérve a Temerini Rádió hallgatóinak telefonos interjú keretében számolt be a nagysikerû fesztiválról. De számon tartjuk barátaink, ismerõseink, a magyar mûvelõdési élet, irodalom jeles képviselõinek mûködését, tevékenységét is, és ha erre van alkalom – amit nem nehéz találni –, akkor a Temerini rádió hullámhosszain megszólaltatjuk õket. 
  
    – A rádiózás mellett sok minden mással is foglalkozol, például fotózol. Mi az, amit okvetlenül szeretnél még elérni a szakmádban, hivatásodban? Vannak-e konkrét terveid, dédelgetett álmaid? 
  
    – Az újságírás a véremben van. Én legalább is így érzem. De valóban foglalkozom mellette még sok mindennel. Amatõr színészként a legszebb színpadi beszédért díszoklevelet kaptam egy amatõrszínházi fesztiválon; megszerveztem az Irodalmi kört, „irodalmi folyóiratot” indítottunk (Vízió, Körhinta-Vrteska); néhány bemutató erejéig megszerveztük az Irodalmi színpadot; esztrád mûsorokat szerveztem, vezettem; tévé-mûsorok forgatókönyvét írtam, vezettem. Alkalmi kiadványokat jelentettünk meg, színházi elõadások, bemutatók temerini megvalósulásánál vettem részt. Magyar és más külföldi, valamint hazai együttesek temerini, de többször vajdasági vendégszereplését is intéztem. Nagy jelentsõségû színházi elõadások, koncertek (Tahiti népi együttes, magyar és jugoszláv együttesek, csoportok mûsora), képzõmûvészeti kiállítások (Konjovic, Victor Vasarely), jelentõsebbnél jelentõsebb mûvelõdési rendezvények a nyolcvanas években egymást érték: Temerin Dél-Bácska kultúrközpontja lett, a Szerbiai Közmûvelõdési Közösség 1985-ben aranyjelvénnyel tüntetett ki, a temeriniek pedig a „KultúrJóska” névvel, jelzõvel, amit büszkén viselek, vállalok. 
    Az 1986-os év külön jelentõséggel is bír: nem kis munka árán ott voltam, sõt tevékenyen, producerként, szervezõként részt vettem a 3+2 együttes Halvány õszi rózsa címû lemezének megjelentetésében, és ennek a zenének az elfogadtatásában és térhódításában. Ezen az albumon kívül még néhány zenei anyag kiadásánál segédkeztem, producer és fotósként. Mert fotózni is szeretek. Dokumentálni a körülöttünk zajló eseményeket, embereket. De hát ez is információnyújtás.  
    A Temerini Rádió mikrofonja elõtt ismert és elismert személyiségek között nyilatkoztak parlamenti elnökök, miniszterelnökök, miniszterek, tudósok. Nagyon sajnálom, hogy, elnökösködése idején nem sikerült interjút készítenem Göncz Árpáddal.  
    Álmom egy nagy Varga-buli, amelyben csak Vargák szerepelnének, énekesek, színészek, képzõmûvészek, írók, költõk, közéleti személyiségek a világ minden tájáról és a magyarországi Varga település „Vargái” közül is. 
Nagyon szeretném, ha békében, minden szépítgetés, kozmetikázás nélkül lehetne írnom, beszélnem a szép dolgokról, eseményekrõl, emberekrõl. Az Emberségrõl.  
    A minden téren elégedett, boldog emberekrõl. 
    A szintén minden téren elégedett, boldog hallgatóknak, olvasóknak, akik abban versenyeznének, hogy ki tud több örömet, boldogságot nyújtani, többet, szebbet, jobbat, kellemesebbet tenni a másiknak. 
    Akik szeretve szeretik egymást, megbecsülve becsülik egymást.  
    És ha ehhez vannak lehetõségek, alkalmak, társak, akkor hidd el, nem is olyan nehéz. 
    Az életet kezdjük, kezdjék ezzel. 
    Az élet kezdõdjön ezzel…  
  
Ehhez az interjúhoz csak annyit tudok hozzátenni – s talán nem csak a magam nevében – hogy: „Köszönjük, Varga Jóska, köszönjük, „KultúrJóska”! 
  
Egy budapesti névrokon:
  
Varga Gabriella
A cikk 2002. április 14-én került fel a világhálóra.
 
 A cikkekkel kapcsolatos véleményeket, illetve a közlésre szánt aktuális írásokat
e-mail címünkre valamint az 1399 Budapest, Pf. 701/578. postai címre várjuk!
 
Vissza a főoldalra
 
Vissza az
AKTUÁLIS ÍRÁSOK
rovathoz
 
céljainkat az NKÖM támogatja
 
 
 
Mûvészek és mûvészetek a világhálón