|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
| Kihagyott helyek:
ez Horváth Orsolya elsõ és mindmáig
egyetlen kötetének címe. A cím azt sugallja,
a könyv kihagyott helyzetekrõl, lehetõségekrõl
szól. Zalán Tibor mûvészeket bemutató
portrésorozatának harmadik elõadása is kihagyott
egy remek alkalmat, hiszen az idõsebbik mûvész, Nagy
Gáspár külföldi útja miatt hiányzott
a pódiumról. A Kolibri Pincében zajló rendezvény
ötlete ugyanis azon alapul, hogy „mester és tanítványa”
együtt próbáljon meg választ adni Zalán
Tibor és a közönség kérdéseire.
A tekintély most hiányzott, és ennek megfelelõen
Horváth Orsolyára hárult a feladat, hogy –
Zalán Tibor szavaival – „szépségével,
tehetségével és bölcsességével
elkápráztasson minket.”
Elõször a költõ családját érintették Zalán Tibor kérdései. A magyar irodalomban ugyanis szinte egyedülálló, hogy egy fiatal alkotó mûveiben megjelenjenek a családtagok. Horváth Orsolya kivétel, és úgy gondolom, ezzel egy értékes, ámde feledésbe merülõ hagyományt újít fel – gondoljunk Petõfire vagy Aranyra! – megújítva modern tartalommal. A fiatal mûvészek számára kínálkozó alkalom családtagjaiknak megörökítése, hiszen ezt a környezetet ismerik legjobban, mégsem teszik. Persze, nem mindenki szerez olyan meghatározó élményeket gyermekkorában, mint Orsolya. Az apát „nem sikerült kirángatni a prostituáltak és az alkoholisták világából”, így maradandó emlékeket hagyott maga után. Az anya beletörõdött ebbe a sorsba, mert szerette férjét. A költõtõl megtudtuk, hogy felcseperedvén maga is apja útját járta. Egy ízben majdnem kishúga halálát okozta, végül ez is verstéma lett, a Kishúgom címû költemény alapja. Élményköltészetnek nevezhetõ-e ez? Horváth Orsolya erre nem tudott határozott választ adni. De úgy tûnik, eddig mindig egy nagy tapasztalat hívta életre a verseket. Ilyenbõl született a Dimitrij címû ciklus is, amely a kötet jelentõs részét elfoglalja. A cím a Karamazov testvérek egyik fõszereplõjét idézi fel. A költõ tehát egy olvasmányélménybõl indult ki, és az ösztönös Dimitrij alakját választotta. Ez nem véletlen, hisz – mint elmondta – az intelligencia, a transzcendencia és az ösztön hármas válaszútján vágyai ellenére mindig az ösztön mellett döntött. A gondolati költészet elemeit tartalmazó ciklus eredetileg prózának készült, késõbb a tördelés segítségével lett belõle hosszabb lélegzetû poéma. Kiderült az is, a költõnõ prózával is kísérletezik, ennek kézzelfogható eredménye, hogy a terasz.hu internetes magazin online pályázatán díjat nyert az Egy katona naplója címû tárcával. A megdöbbentõ tragédiát érzékeltetõ kispróza Móricz Zsigmond Szegény emberek címû novellájára emlékeztet. Orsolyának több prózai alkotása is hever az asztalfiókban, titkos terveiben szerepel egy novelláskötet megjelentetése. A felolvasott mûvek alapján olyan mûvészt ismertünk meg, aki alapvetõen személyes élményvilágát dolgozza fel. Jól érzékelhetõek viszont azok a lépések, amelyeket a „poeta doctus”-eszmény érdekében tesz meg. Mint az esti beszélgetésbõl is kiviláglik, folyamatosan tanul a költészet „technéjérõl”, fontosnak tartja a versformák ismeretét és igyekszik elsajátítani a régi mesterek fogásait. Mindezt azért teszi, hogy bebizonyítsa, tehetségét hajlandó csiszolgatni, és nem ragaszkodik mereven „az ösztönös költõ” mítoszához. Végül arról esett szó, van-e nõi irodalom. A magyar költészet meglehetõsen „mácsós” – fejtegette Zalán Tibor. Másképp látják-e a nõk a világot vagy ellenkezõleg, a két nem megszólalásmódja között nincs semmilyen lényeges különbség? Abban mindketten egyetértettek, szükség van arra, hogy minél több költõnõ szólaljon meg, már csak azért is, mert „az a tíz ember gyorsan össze tud veszni” és a nõk között még nagyobb a konkurrenciaharc. A közeljövõben ez valószínûleg meg fog szûnni, hiszen a XXI. század még ebben a nehezen változó, urambátyámos irodalmi életben is a nõk évszázada lesz. Paládi Zsolt
|
|
|
|
|
 |
 |
