Vissza a főoldalra
ONLINE MÛVÉSZETI, KULTURÁLIS FOLYÓIRAT
 
Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK * * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
AKTUÁLIS ÍRÁSOK
 (szerkeszti: Varga Gabriella)
 
IRODALOM, KÖZÉLET
Versrovás
(www.versrovat.hu)
Kedves Sokadalom! 
 
Közeleg a költészet napja, hadd írjak hát pár szót a Versrovatról, amelynek, ha nem is irodalmilag, de szerkesztõje vagyok. Honnan is kezdjem? 
    Van pár kérdés, amelyet rendszerint feltesznek nekem. Ilyenek a következõk: 
    1. Ki és mivel szerepelhet a Versrovaton? 
    2. Miért van, hogy annyi szerzõ bújik nick mögé? 
    3. Mi célja, mi értelme van? 
 
Az elsõ kérdésre kurtán is megfelelhetek. Bárki szerepelhet bármivel, ami betûkbõl áll, még mûfaji korlátok sincsenek. Sõt! Se kor-, se láthatár: ugyanúgy van itt 6 éves szerzõ, mint nyolcvan nyarat megért, és természetesen sok szerzemény a határainkon túlról érkezik. 
Más korlátok sincsenek: az sem baj, ha valami nem a Versrovatban jelenik meg elsõként, ha már szerepel másutt, újságban, kötetben vagy valamely internetes fórumon.  
    Persze létezik szerkesztési elv, hogyne létezne, amely – reményeim szerint – nem túlzottan szûkíti le a Versrovatba küldhetõ alkotások körét, és ez a következõ: Nem kerül fel öncélú, mondanivalót semmilyen formában nem tartalmazó vulgaritás, ugyanúgy, ahogy politikai tartalmú mû sem. (Tudom, hogy a világtörténet során sok remekmû bukkant elõ politika émely-katlanának mélyérõl, csakhogy a Versrovat nem kíván napi politikával foglalkozni, sem elkötelezni magát ilyen vagy olyan irányba, amellyel olvasóinak és szerzõinek nyilván csak bizonyos hányada érthetne egyet. Úgy ám, most, a két választási forduló között írom ezt.) 
    Annak, hogy mégsem kerül fel minden vers, mese és novella, amelyet küldenek, több oka is van. Mostanában úgy hetente egyszer vagy kétszer van frissítés, amelyek alkalmával 10–20 szerzemény kerül fel. Ha valaki egyszerre küld ennyi verset – vagy akár ennél többet is – akkor a szerzeményei nem egyben, ömlesztve kerülnek fel, hanem apránként, úgy kettõ vagy három frissítésenként. A szerzõ így folyamatosan szerepelhet, és ez nem csupán neki jó, de az olvasóknak is. Persze nem tagadhatom, hogy versek is, mesék is kimaradnak olykor, mert mi tagadás: szinte mindig több verset kapok egy hét alatt, mint amennyit fel lehetne rakni. De nem akarok elbátortalanítani senkit, sõt! Minél több költemény érkezik a foszerkeszto@versrovat.hu e-mail címre, annál jobb! 
 
A nickek? Íme a válaszom: A Versrovat internetes lap, s bár kaptam már verseket úgy is, hogy nem az elektronikus, hanem hús-vér postás kézbesítette ki, a legtöbb költemény és novella nethez közeli emberektõl származik, és õk a nickek mögé nem bújnak – épp ellenkezõleg! Õk a nickjeikrõl ismerhetõk fel! Mert egy nick olykor sokkal többet mondhat. A bolygó túloldalán ülõ, monitorját bámuló ember számára biztosan. S mégis: van valami hízelgõ abban, hogy egyre többen kívánnak a valódi nevükön szerepelni. Kicsit mintha azt sugallná mindez, hogy a Versrovat egyre inkább érték, amelyet a maga nyers szépségében, ha nem is kell, de már komolyan lehet venni… 
    …Szóval internetes lap, de olyan, amely szeretné kifeszíteni a határtalan határait. Több alkalommal volt már mûsorral egybekötött találkozó, amelyen baráti körként gyülhettek egybe az alkotók és az érdeklõdõk, s remélem, hogy most 2002 májusában ismét sort keríthetünk egyre. Továbbá régóta vágyom rá, hogy elkészíthessek egy 200–250 költeményt magába foglaló versrovatos antológiát, ám mindeddig nem lelt mecénásra ez a kezdeményezés. Jelenleg az Art’húr hasábjain van egy külön rovat a Versrovat számára, amelyért köszönet az Art’húr lovagjainak! 
 
1997 októberében még nem sejtettem, hogy amit akkor el- illetve felvállalok, az nem pusztán egy feladat, de egy olyan feladat, amely elhívatottságért könyörög, amely aztán mindenhová elkísér, moziba, színházba, kirándulásokra, sõt, néha még a wc-re is, és átitat mindent ami körülöttem él, mozog. Néha fojt, néha idegesít, néha nincs idõm rá, de akkor is, mégis gondozni kell, mert egyszerûen nem lehet nem foglalkozni vele… 
    De persze az én lelkesedésem önmagában nem lenne elegendõ. Mert hiába is ápolgatnám a Versrovatot, ha nem lennének õk: az olvasói, akik egyben szerzõi is. Azt, hogy  mi célja, mi értelme, ne tõlem kérdezzék! Kérdezzék tõlük! 
    Ma már több száz kortárs alkotó, mintegy kétezer szerzeménye szerepel a http://www.versrovat.hu címen – versek, mesék, novellák vegyesen, sõt, egy folytatásos regény is. 
 
A Versrovat 2001 októbere óta a HarmoNet Lapcsalád tagja. Korábban nem voltak olyan jellegû rovatai, mint most, pusztán ABC-sorrendbe voltak szedve a költemények és a szerzõk. Sokan kérdik azt is, hogy miféle tematika szerint találtam ki a rovatokat, s mi alapján kerülnek a versek és mesék az egyes rovatokba, hogy hová kerülnek például a szonettek? Nos, bevallom, a rovatokat leginkább az intuícióim alapján alakítottam ki. Ha egy szonett mondjuk szerelmes hangvételû – miként a legtöbb elküldött költemény az –, akkor három rovat jöhet számításba, mert van egy a vágyakozóknak, van egy a beteljesülteknek és van egy a csalódottaknak is… De a rovatokról inkább ne én beszéljek! Beszéljenek önmagukról itt: http://www.versrovat.hu! 

Mindenkit üdvözöl, és kellemes olvasást kíván: 

  
Budapest, 2002. április 10.
A cikk 2002. április 11-én került fel a világhálóra.
 
 A cikkekkel kapcsolatos véleményeket, illetve a közlésre szánt aktuális írásokat
e-mail címünkre valamint az 1399 Budapest, Pf. 701/578. postai címre várjuk!
 
Vissza a főoldalra
 
Vissza az
AKTUÁLIS ÍRÁSOK
rovathoz
 
céljainkat az NKÖM támogatja
 
 
 
Mûvészek és mûvészetek a világhálón