Vissza a főoldalra
ONLINE MÛVÉSZETI, KULTURÁLIS FOLYÓIRAT
 
Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK * * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
NapSziget Klubok
Támogatóink
 
AKTUÁLIS ÍRÁSOK
 (szerkeszti: Varga Gabriella)
 
ESSZÉ
A nyugati aluljáró
A nyugat szó a fejlettséget jelenti a magunkfajta kelet- és közép-európai ember számára. De a mi nyugati aluljárónkban nem látom a fejlettséget. 
    Ahogy kilépek a metróból, többnyire feketézõkkel találom magam szembe. Virágot, újságot, zöldséget, édességet, pattogatott kukoricát árulnak. Nagyrészt romák, a jellegzetes hangjukon kiabálnak egymást túlordítva. Egy roma zenekar körül áll egy nagy csoport ember, hallgatják õket, de pénzt ugyan nem dobnának a kalapba. Néha hittérítõk beszélnek a helyükön.
    Egy kellemes illat csapja meg az orrom. Langyos és ínycsiklandó, a látványpékségek felõl jön. Két látványpékség,  háromféle büfé, egy fánkos és egy zöldséges is van arra. Az illat a gyrosostól jön. De persze kinek van arra pénze, az egyik pékségben veszek csak egy pogácsát. Amilyen jól néz ki az üvegen keresztül, olyan hideg, kemény és nincs semmilyen illata. A langyos levegõ, az illatok mind csak manipuláló eszközök. Talán az illatok is csak speciálisan látványpékségeknek és utcai büféknek kikísérletezett illatosítókból jönnek, és semmi köze nincs az ételekhez. 
    És persze ott a hipermarket. Már a neve is a nyugatiasodásra utal. Csakhogy egy vidéki átlagember, aki Pestre látogat, nem érti. Ahogy továbbmegyek, fel egy lépcsõn – furcsa, még nincs mindenhol mozgólépcsõ, hát hogy hagyhatják nem ellustulni az embereketõ! – egy húsvéti vásárban találom magam. Akár azt is hihetném, karácsony van. Húsvétkor a gyerekek kapnak csokit, a fiúk és férfiak locsolkodásért hímes tojást, és ennyi a hagyományos húsvéti ajándékozás. Ennek ellenére pulóvereket, pólókat, napszemüvegeket, bögréket, és mindenféle divatosabbnál divatosabb és drágábbnál drágább ajándéktárgyakat árulnak.
    A hisztizõ kisgyerekeket látni sem bírom, mind csak sipítozik: „Anyu ezt vedd meg!”, „Ilyet akarok, megígérted, hogy 15 ezer forinton alul kaphatok valamit!” Visszaindulok tehát, egy hajléktalant látok, Metro-t árul. A táblán ez áll: „Nektek csak aprópénz, de egy kismamának az élet.” Összehúzva magát guggol, és cigarettázik.
    Ahogy elindulok a veszt-end felé, egy játékterem mellett haladok el, majd több büfé (kocsma, sör- és borakcióval), illatszerbolt, ruhaboltok (persze hamisítvány mind), napszemüvegárusok télen-nyáron, újságárusok, hang- és képhordozókat, fehérnemût, mindenféle csecsebecséket árulók jönnek. Ploystation is kapható, elég gyenge hamisítvány a kopott-szakadt dobozban. Útközben egy reklámon akad meg a szemem, a falon lámpákhoz hasonló díszítés van, de az alján kiszakadt, és kilátszanak a mögötte lévõ hajléktalan rongyai.
    Ha ez a fejlõdés, akkor tovább már nem emelkedhetünk (vagy süllyedhetünk?). Ha ez a sok neonfény, a manipuláció, hogy az emberek minél több pénzt adjanak ki minél értelmetlenebb dolgokra, ha ez a sok minden szolgálja az ország javát, akkor elégedettek lehetünk.
 
Benedek Hajnal
A cikk 2001. augusztus 16-án került fel a világhálóra.
 
 A cikkekkel kapcsolatos véleményeket, illetve a közlésre szánt aktuális írásokat
e-mail címünkre valamint az 1399 Budapest, Pf. 701/578. postai címre várjuk!
 
Vissza a főoldalra
 
Vissza az
AKTUÁLIS ÍRÁSOK
rovathoz
céljainkat az NKÖM támogatja
muveszetek.hu
a mûvészeti böngészõ
 
Mûvészek és mûvészetek
a világhálón