Vissza a főoldalra
ONLINE MÛVÉSZETI, KULTURÁLIS FOLYÓIRAT
 
Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK * * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
NapSziget Klubok
Támogatóink
 
AKTUÁLIS ÍRÁSOK
 (szerkeszti: Varga Gabriella)
 
IRODALOM
Új tanév, új tankönyv 
Balogh József magyar irodalmat tanít
és magyar irodalmat ír
Balogh József költõ, tanár, szakíró és dalszövegíró nevét immáron nem csak Szombathely-szerte ismerik. A verset kedvelõ irodalombarátok és a Lord együttes zenéjét hallgató rajongók mellett hosszú évek óta az ország legtöbb általános iskolájában is találkozhattak vele tanárok és diákok: ha személyesen nem is, tankönyvei, feladatgyûjteményei, munkafüzetei által bizonyosan. Balogh József tankönyveibõl sajátítják ugyanis el a magyar irodalmat diákok ezrei, tízezrei, s talán még ennél is sokkal többen, határon innen és túl. Az idei tanévkezdés elõtt a celldömölki Apáczai Kiadó és Könyvterjesztõ Kft. kiadásában az 5. osztály számára készült Magyar irodalom tankönyv tizedik, átdolgozott kiadása jelent meg, elõdeihez hasonlóan szemet gyönyörködtetõ kivitelben, Vörös Ferenc csodálatos illusztrációival. Ebbõl az alkalomból beszélgettünk tankönyvekrõl és tanítványokról, oktatásról és költészetrõl, múltról és jelenrõl, és egy kicsit a jövõrõl is a szerzõ Balogh Józseffel.  

Mikor és hogyan merült fel számodra a tankönyvírás gondolata? 

Tankönyvíróvá nem elõre megfontolt szándékkal lesz valaki. Engem is három kiadó, az Apáczai, a Pauz és az Oskar „avatott” azzá. (Leginkább az elsõ, hiszen náluk jelent meg szakírói munkáimnak a döntõ többsége.) 1987-ben kezdõdött, amikor felkértek a 4. osztályos Fogalmazás feladatgyûjtemény elkészítésére. Ekkor még „csak” 14 évnyi gyakorló pedagógusi múlttal-tapasztalattal rendelkeztem. 

Pontosan milyen tankönyveket írtál és mennyit? 

A leltár elég bõséges, igyekszem semmit sem kihagyni: Magyar irodalom 5. osztályosoknak + Munkafüzet (1992-tõl); Magyar irodalom 6. osztályosoknak + Munkafüzet (1993-tól); Ezen tankönyvekhez úgynevezett Kézikönyv és tanmenetjavaslat a kollégáknak; Irodalmi kislexikonok 6. és 7. osztályosoknak (az 5.-nek és a 8.-nak Devecsery László készítette); Képes-verses ABC, Arany ABC (társszerzõ Devecsery László); Számóvoda-számiskola (Játékos versek a számokról 0-tól 9-ig); Szókeresõ 3. osztályosoknak (társszerzõ Nagy Márta); Olvasónaplók (házi és ajánlott olvasmányok elemzése 5–8. osztályosoknak, társszerzõ Devecsery László); Varázskendõ (dramatikus játékok, társszerzõ Devecsery László); Irodalomország (társszerzõ Devecsery László); „Jót s Jól” – Elméleti és módszertani ajánlatok a Szép magyar versenyekhez, társszerzõ Devecsery László.  

Milyen tapasztalatokat szereztél a tankönyvírás során, miben volt más ez a munka a többi munkádhoz képest? 

A tankönyv (és tansegédeszköz) írás speciális, azaz szakírói munka. Én, aki egy esztendõ híján immár harminc éve dolgozom ezen az elátkozott-lesajnált-gyönyörû küldetés-pálya és hivatás közvetlen közelében (vagyis napi gyakorlója), magyartanár és magyar tanár (pedagógus!) vagyok. Szóval, „fényképeztem” és raktároztam magamnak annyit az oskolák „illatából”, sõt, segített szépírói-alkotói tevékenységem is, hogy majd’ másfél évtized után eleget merjek tenni az elsõ felkérésnek. Miket kíván e munka? Olvasottságot, válogatási igényességet, lényeglátást, a kérdések és feladatok megfogalmazásakor pontosságot és fegyelmet, irodalmi ízlést s GYEREKISMERETET! (Tudni kell 10–12 éves fejjel gondolkodni.) A mennyiségi „mutatók”? Ezek általában nagy példányszámú kiadványok (persze nagyobb a szerzõ felelõssége is!), általában 10 és 70 ezer között mozognak, országos terjesztésûek.  

Te magad is a saját tankönyveidbõl tanítasz? 

Szerénytelenség nélküli (büszke) örömmel mondhatom, igen, hiszen a naplóval együtt így a „gyerekemmel” lépek a „gyerekeim” elé. Ez nagyon jó érzés, 7. éve van így, elõtte sajnos nem tehettem, az okáról nem szeretnék szólni. 

Mit szólnak a tanítványaid ahhoz, hogy a magyar tanárjuk által írt tankönyvbõl tanulnak? Büszkeséggel tölti-e el õket ez? 

Nem, büszkeséget nem tapasztaltam. Büszkeséget a tudás adhat, az elvégzett és elvégeztetett munka milyensége. A tankönyv szolgáló csupán, a kis munkatársaimat és engem kell szolgálnia. A diákok egy része dedikáltatni szokta velem, eltenni „emlékbe” kínzatásuk tárgyaként. Én már annak is örülök, ha nem firkálnak bele minden butaságot, ha próbálják olyannak megõrizni õket, amilyennek szeptemberben megkapták. 

Vajon országos viszonylatban hány iskolában használják az általad írt tankönyvet, és egyáltalán, mitõl függ az, hogy az adott iskola milyen tankönyvet használ? 

Errõl nekem pontos tudomásom nincs, a Kiadó dolga a terjesztés. Ám mivel úgynevezett országos bemutató körúton magam is részt vettem már valamennyi megyében, így tudom, a tankönyvem sok-sok helyen ott van. A Kiadó szakreferensei ajánlják, Budapesten pedig az Apáczai Kiadó Kft. Központjában (1085 Bp., József krt. 63.) rendelhetõ és vásárolható meg. Ezek amolyan hivatalos dolgok, a lelkemtõl nagyon-nagyon messze esnek, nem is foglalkozom velük, csak amennyire muszáj. 

A tankönyvektõl függetlenül: milyen a kapcsolatod a tanítványaiddal, milyenek a mai gyerekek? Állítólag nehezebben kezelhetõek, mint régebben. Igaz ez? 

Azt hiszem, ma a világ kezelhetetlen, illetve nehezebben kezelhetõ. Én éppen ezért egyre inkább a gyerekek között érzem jól magam. Az én igazi korosztályom a 10–14 évesek, õk a „rámszabottak”. Õk még viszonylag karcolatlanok, elítélik az országos és „kisközösségi” becstelenségeket, az arcpirító felnõttvilág megannyi sumákságát. Igaz, hogy talán felszínesebbek még a kapcsolataik-barátságaik, de mégis tisztábbak, elesettebbek, az íratlan morálhoz jobban ragaszkodók. És iszonyúan nagy a szeretetéhségük, szomjazzák a megértõ szót, s igaz ragaszkodással fordulnak azokhoz, akikben megérzik az irántuk tanúsított szeretetet. Nem õket tartom vétkesnek-bûnösnek, hanem azokat, akik törvényi felelõsségrevonás nélkül követnek el naponta ifjúság elleni bûntetteket: mert restek egy jó szóra, közömbösek a feléjük nyújtott kézre, a kérdésekre durván, türelmetlenül és elutasítóan reagálnak. Elegem van a „rohanó világ” titulusból, mert felmentést ad a cselekvésre, az igazi tettektõl mentesíti a demagógokat! Amíg ilyenek a közerkölcsök, addig a gyerekek erkölcse sem lesz-lehet jobb! Aki ma szépet és jót mond, az papol, az avitt, az konzervatív, aki rendet követel, az megvetett. A mûvészet belterjessé vált, az Internet nem helyettesítheti a valóságos színházi élményt, az SMS-csevegések a szembenézõ emberek közvetlen beszélgetését, a pozitív és negatív indulatot is a látott gesztus és mimika erõsíti és regulázhatja. 

Hamarosan megjelenik két újabb verses köteted, egy gyerekeknek, illetve egy felnõtteknek szóló. A foglalkozási területeid közül melyiket tekinted a legfontosabbnak, és melyek azok a célok, amiket még okvetlenül elérni szeretnél? 

Megérni az ADJON ISTEN! és az ÕSZELÕ címû köteteimet, ezzel együtt az 50. évet. Ez nem csekélység, hiszen mennyi és mennyi társamat éltem már túl! Óriásokat és egyszerû köznapi embereket egyaránt. Célrangsorom egyébként nincs, fontossági rendem viszont igen, íme: 1. A családom, Kisebbik fiam szeptembertõl elsõs gimnazista lesz, õ még sok-sok figyelmet igényel. 2. A bõ 10 év, amely az oskolában vár rám. 3. A szépirodalom mûvelése, néhány év múlva például a legszebb szerelmes verseimnek a kiadása. 4. Mûvelni a szakirodalmat is, a szellemi közéletben továbbra is tevékeny részt vállalni: zsûrizések, író-olvasó találkozók, rendhagyó irodalomórák tartása, elõadások, versmondások, fellépések szólistákkal és gyerekszínjátszóimmal. 5. Dalszövegírás. Bár a népszerûséggel ezek kísértenek, számomra mégis valódi(bb) „haszon” (s itt nem a pénz Istenének való hódolatra gondolok!) a szép- és a szakirodalom. 
    Ha egyetlen mondatban kellene válaszolnom: BOLDOG ORSZÁGBAN BOLDOGNAK LENNI. 
    De azt ne kérdezd meg, hogy mi a boldogság! 

Nem kérdezem. De eszembe jut errõl Dr. Cenner Mihály színháztörténész barátom, aki egyik szilveszterkor a következõképpen fogalmazott: „Azt nem mondom, hogy boldog újévet kívánok, mert teljes boldogság nincs. Csak boldog pillanatok vannak, s én azt kívánom neked, hogy az újévben minél több ilyen boldog pillanatod legyen.” 
    Legyen hát az új tanévben minél több ilyen boldog pillanata Balogh Józsefnek – a tankönyv írójának; tanítványainak és a tankönyvébõl tanulóknak; és Neked is, kedves Olvasó – ki megtiszteltél bennünket érdeklõdéseddel, mint ahogyan e cikk szerzõjének is különlegesen boldog pillanatokat szerzett, hogy ezt az interjút megírhatta! 
  

Varga Gabriella
A cikk 2001. augusztus 16-án került fel a világhálóra.
 
 A cikkekkel kapcsolatos véleményeket, illetve a közlésre szánt aktuális írásokat
e-mail címünkre valamint az 1399 Budapest, Pf. 701/578. postai címre várjuk!
 
Vissza a főoldalra
 
Vissza az
AKTUÁLIS ÍRÁSOK
rovathoz
céljainkat az NKÖM támogatja
muveszetek.hu
a mûvészeti böngészõ
 
Mûvészek és mûvészetek
a világhálón