Vissza a főoldalra
ONLINE MÛVÉSZETI, KULTURÁLIS FOLYÓIRAT
 
Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK * * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
NapSziget Klubok
Támogatóink
 
AKTUÁLIS ÍRÁSOK
 (szerkeszti: Varga Gabriella)
 
IRODALOM
Akut akta
(Strauss J. A.)
 
„Van, de nincs.
Barátok és versek egy kötetbõl.”
 
(Költészeti elõadóest az óbudai Zichy-kastélyban)
A középpontban: Oláh János Attila, közismertebb nevén Strauss. A szemfülesebbek ismerhetik õt a Quimby koncertekrõl, ahol szinte mindig feltûnik. Az elsõ sorban csápol, õrjöng, szóval mindent elkövet, amit egy Quimby rajongótól el lehet várni. Ami nemis csoda, hiszen a zenekar tagjai jó barátai. (Itt kiemelném Kiss Tibort és Varga Líviust.) Ennyit bevezetõnek. 
    Szóval, ez a mi hazánk fia egyszer csak úgy döntött, hogy tart egy elõadóestet, mégpedig a saját mûveibõl. Igen, merthogy verseket ír, nem is akármilyeneket. Az elõkészületek már hetekkel elõtte elkezdõdtek, így sikerült kiválasztani a verseket és összetoborozni egy jó kis csapatot hét ember személyében. 
    Halmágyi Sándor, Benedek Gyula, Krecz Judit, Csabai Judit valamint három zenész erõsítette az önmagában sem gyenge mûveket. Varga Lívius személyében (Quimby), aki nemcsak hogy zongorán és egyéb zajkeltõ eszközökön kísérte a verseket, de mondott is néhányat az õ sajátos módján. Valamint Eichinger Tibor (gitár) és Balogh Mónika (trombita). A produkció méltán kapott helyet az óbudai Zichy-kastély Térszínházában, ahol Strauss játszik is mégpedig egy Vörösmarty darabban, a „Bujdosók”-ban. A kezdés 20 órára volt kiírva, de csúsztak egy kicsit, többek között mert Kiss Tibor díszvendég (Quimby) még nem érkezett meg. 20.40 körül aztán elkezdõdött a színdarabnak is beillõ alkotás. Mert ez nem egy olyan „olvassunk fel egy pár verset és menjünk haza” est volt. A verseknek hangot adók színészi tehetséggel adták elõ a mûveket. Komolyan, boldogan, szívbemarkolóan, olykor viccesen (ez utóbbi fõleg Líviuszra értendõ). A hangulat egy percig sem ült, mint ahogy az elõadók sem. Mászkáltak, papírokat dobáltak... Az egyik versnél, amit maga a költõ (kikéri magának ezt a megszólítást) maga mondott ill. mondott volna, mert szó ami szó, belegabalyodott, de rendesen. A közönség elsõ reakciója egy jóízû, de egy cseppet sem bántó hahota volt. Aztán egy pillanatra mintha megfagyott volna a levegõ, de semmi baj, mert Líviusz (dehát ettõl lett olyan életszagú az egész) vette a lapot és belekezdett egy másik versbe a tõle megszokott lehengerlõ módon. Valamivel késõbb persze „költõnk” folytatta azt a bizonyos félbemaradt verset. A siker nem maradt el, a taps óriási volt. Sajnálattal konstatáltam, hogy ez a másfél óra igen hamar eltelt. Az elsõ gondolatom az volt, hogy ez fergeteges volt és megismételhetetlen. Kár, hogy ilyen – pont ilyen – többet nem lesz. És bár valóban megismételhetetlen, szerencsére videofelvétel õrzi minden apró mozzanatát. Így annak reményében indultam haza, hogy a videokazetta számomra is hozzáférhetõ lesz. Bár tudom, az élõ és rögzített produkciók között a különbség akkora, mint a frissen kifogott hering és a konzerv között. De biztos vagyok benne, hogy ez így is élvezhetõ lesz. 
 
Major Anita
A cikk 2001. június 9-én került fel a világhálóra.
 
 A cikkekkel kapcsolatos véleményeket, illetve a közlésre szánt aktuális írásokat
e-mail címünkre valamint az 1399 Budapest, Pf. 701/578. postai címre várjuk!
 
Vissza a főoldalra
 
Vissza az
AKTUÁLIS ÍRÁSOK
rovathoz
céljainkat az NKÖM támogatja
muveszetek.hu
a mûvészeti böngészõ
 
Mûvészek és mûvészetek
a világhálón