Vissza a főoldalra
ONLINE MÛVÉSZETI, KULTURÁLIS FOLYÓIRAT
 
Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK * * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
NapSziget Klubok
Támogatóink
 
AKTUÁLIS ÍRÁSOK
 (szerkeszti: Varga Gabriella)
 
IRODALOM / ZENE
Költészetnapi vigalom
Április 13-án pénteken Dunaújváros egy nagyon jó kis költészetnapi rendezvénynek adott helyet. Du. öt órakor kezdõdött a kultúrházban és este kilenckor folytatódott az egyetemi étteremben. Helyet kapott a költészet és a zene is, hiszen ez a két mûfaj egymástól elválaszthatatlan. Fellelhetõ volt itt költõ, zenész, tanár, diák, újságíró és mindenki, aki szereti a verseket és a jó zenét. Esetleg mindkettõt. 
    Kilenc órakor, amikor megérkeztünk, éppen Kiss Kálmán ontotta a verseket a színpadon és bõszen bujtogatta a közönséget, hogy szavalják el kedvenc vagy saját versüket. (Kiss Kálmán több kötetes költõ, tanár és nem utolsó sorban a Quimby frontemberének, Kiss Tibornak az édesapja.) Jelentkezõ pedig akadt bõven! A tét sem volt akármi: egy üveg jó bor. Sok üveg gazdára talált ezen az estén. A vállalkozó szellemûek hada csak nem akart fogyni, így a Galapagos együttes csak a rendezõk közbelépésével foglalhatta el méltó helyét a színpadon (22.15). Hozzátenném mindenki nagy örömére! 
    Körülbelül egy órás koncertet nyomtak le a fiúk, ekkor már eluralkodni látszott a féktelen jókedv. A színpad elõtti nézõtér megtelt sörös vagy boros üveget szorongató emberekkel. Jól megtapsoltuk õket, néhány lány még sikoltozott is! Aztán a fiúk le, Kálmán bá fel és fél óra megint a verseké volt. 
    Ezután jött a várva várt Quimby koncert. Az együttes tagjai még józan állapotban foglalták el a színpadot (de koncert közben behozták), és végre elkezdték. Nem kellett sokáig várni a hatást, szinte azonnal beindult a pörgés, az õrült tombolás. Beverekedtem magam az elsõ sorba és átadtam magam annak a pattogó energiának, ami együttes és közönség között szikrázott. Még jó, hogy volt korlát a színpad szélén,  mert volt, aki már csak annak köszönhette a talpon maradást. (Itt a közönség sorai között megbújt, alkoholt nem igazán bíró egyedekre gondolok.) 
    A koncert programja a következõ volt: 
    Androidõ, Libidó, Olé, Fever, Szendvicsember, Rablóhal, Az ördög magyarhangja, Hintalógalopp, Az otthontalanság otthona, Hol volt hol nem volt, Aranykor, Parafenomén, Bordély boogie, Straight to your heaven, As perfect stranger, Halleluja, Kaviár és bor. Ráadásnak pedig a Kávéház és az Unom. 
    Kiss Tibor (énekes) mindenkit levett a lábáról a produkciójával. Képzeljük ide persze az elmaradhatatlan „cigit a húrok közé” formációt. (Ez egy jellegzetes Kiss Tibis szokás.) 
    Varga Lívius is nagyot alakított a kongák mögött, de természetébõl adódóan még itt sem szorult háttérbe. A Kaviár és bor valamint a Halleluja címû számnál (amit nagyrészt õ énekel) nagyon elemében volt. A számok közbe természetesen nyomta a szöveget, a vicceket és ami éppen az eszébe jutott. A Hintalógaloppnál Nagy Dávid is besegített a ritmusszekcióba. A dobos Gerdesits Ferenc „Faszi” a koncert közepe táján már csak egy boxerben ült a dobok mögött, ahogyan ezt tõle már megszokhattuk. Balanyi Szilárd szintetizátoron, Kárpáti József „Dodi” harsonán és Mikuli Ferenc basszusgitáron tette hozzá lelke egy darabját a koncert hangulatához. Az utolsó két szám a Kávéház és az Unom volt. A Kávéházat kicsit máshogy hallhattuk, mint a Diligramm címû albumon, ebben a verzióban az új „Morzsák és szilánkok” c. lemezen szerepel. Az utolsó - mint mindig - az Unom, amit Tibi minden koncert alkalmával kicsit átkölt. Dehát ez az élõ zene varázsa! Mivel sajnos egyszer minden véget ér, így ez a Quimby koncert is. A lényeg azonban az, hogy ismét átélhettünk egy valódi zenei orgazmust. Ami senkinek sem terhes, mert hát ugye ez egy „óvszer nélkül fogyasztható, biztonságos konzumzene”! Hogy a Quimby házatájáról idézzek. 
    Együttes le, Kiss Kálmán fel, Tibi is marad még egy pár szó erejéig. Apa és fia egymás mellett állt a színpadon a reflektorfényben, méltán lehetnek büszkék egymásra. Aztán folytatódik tovább a versmondás, a bor meg csak fogyott. Ekkor már hajnali két óra lehetett. 
    Egy másik teremben Dönci és Franky zenekara játszott. Tibi is, Lívius is csatlakozott hozzájuk és a jelenlevõ barátok, rokonok is. A siker nem maradt el! Itt említeném meg, hogy természetesen jelen volt Kiss Endre „Endi” is. A „Kiss testvérek” a kezdetek kezdetén együtt játszottak (Quimby). Endi késõbb a Heaven Street Seaven együttest erõsítette. Most saját zenekara van, amely Balzsam névre hallgat.  
    Hajnali négy: zenész és közönség ugyanúgy próbálja magát összeszedni. Elkezdõdik a hangszerek összepakolása, az utolsó kortyok, az érthetetlen félszavak, köszönések. Az utolsó cigi vagy legalább egy parányi dekk felkutatása. Lassan kiürül a terem, ami most leginkább egy csataérre emlékeztet. 
    Mi is elindulunk, utolsó lehelletünkkel még útbaigazítást kérünk a vonatállomáshoz. Kálmán bá (Kiss Kálmán) készséggel fel is világosít minket. Elköszönés, indulás.  
    Szó szerint vadregényes tájon (erdõn, mezõn, úttalan utakon) botorkáltunk, mire végre megtaláltuk a kis vasútállomást. (Ne felejtsek el írni a polgármesternek: rendes utat a koncerten megfáradt népnek!) Végre elindult a vonat, zötyögtünk Pusztaszabolcs felé (nem volt közvetlen járat Pestre.) Pusztaszabolcs. Átszállás a pesti vonatra. Itt már igencsak küszködtünk az „álommanóval”. A Déli pályaudvarra már egyedül értem, az utolsó öt percben sikerült elaludnom. Legnagyobb meglepetésemre egy kedves kalauz ébresztett.  
    Kérdezi: – Honnan?  
    Válasz: – Jõve költészeti vigalomból, Dunaújvárosból! 
 
Major Anita
A cikk 2001. június 8-án került fel a világhálóra.
 
 A cikkekkel kapcsolatos véleményeket, illetve a közlésre szánt aktuális írásokat
e-mail címünkre valamint az 1399 Budapest, Pf. 701/578. postai címre várjuk!
 
Vissza a főoldalra
 
Vissza az
AKTUÁLIS ÍRÁSOK
rovathoz
céljainkat az NKÖM támogatja
muveszetek.hu
a mûvészeti böngészõ
 
Mûvészek és mûvészetek
a világhálón