BÁNKUTI Miklós
költõ
(Budapest, 1911.
– Budapest, 1980. április 7.)
Budapesten született
1911-ben, polgári családban.
Apja lakatosmester
volt, késõbb villamossági vállalkozó.
Az elemi iskola elvégzése
után a Madách Imre fõgimnáziumba került
ahol 1929-ben leérettségizett.
Ezután Bécsben töltött egy évet
a Siemens-Schuckert
gyárban, mint gyakornok,
majd itthon a Bosch
Róbert Kft. Váci utcai telepén helyezkedett el.
1934-ben mûszerész
segédlevelet, 1942-ben mesteri oklevelet szerzett.
A háború
kitörése után hadiüzemben dolgozott, ahonnan
németellenes
magatartása miatt 1944 elején eltávolították.
A nemzeti ellenállásban
tevékenyen részt vett a Kelemen csoportban,
Pesthidegkút
környékén.
A háború
után fényképészriporter, elõfizetésgyûjtõ,
majd 1950-tõl
nyugdíjaztatásáig technikus volt.
Folytonos anyagi
nehézséggel küszködtek súlyos beteg feleségével
együtt.
Az évtizedek
óta periférián sínylõdõ költõ
élete utolsó éveiben
testileg-lelkileg
megrokkant, amihez az anyagiakon kívül
jelentõs mértékben
hozzájárult a költõi lét sorozatos kudarca
is.
1980. április 7-én váratlan szívroham végzett
vele.
Beteg, mozgásképtelen
felesége három évvel élte túl.
Férje kívánságának
eleget téve, a kéziratos hagyatékot
Zászlós
Levente irodalomtörténész, költõre hagyta.
Bánkuti
Miklós-díjak átadása:
http://www.napsziget.hu/dijatadas
Emlékezete
halálának 25 éves évfordulóján:
http://www.muveszetek.hu/napsziget/akt-611.htm
Forrás:
napsziget.hu
|
