|
Variációk
egy témára
Méltatlankodásaidból
felszakadó bánat
sötétségbe döfött
kése
vérzi be az éjszakámat
Dühödt hallgatásaimból
felráz világvárosi
fényed
várom az elodázott pillanatot,
melyben a rendnek meg kell érnie.
Nemcsak tömjént árasztanak
verseid: erõs törvényszagot;
túl tömény a levegõd:
a kár egy híd,
mely lelked a lelkem közé
szorult.
Hangodra hangom hullik,
aládúcolva a perceket,
lassan készítsem a leltárt
parancsolja szellemed.
Attilám, hát nincs menekvés
folyvást csörg az óra,
tetszik vagy nem velem maradsz
elkísérhetsz a legutolsó
útra.
Emberarcú motívumban
védném az ábrát,
kedvedért még Judit lennék,
vagy megértõbb Flórád.
|
Lét
és nemlét határán
Lét és nemlét határán
más jelentést nyer
hevenyészve papírra vetett
néhány mondatom.
Vonulatunk mentén vérfoltos
képek sorakoznak, melyekbõl
a vers gerince kitapintható.
Nagybeteg birodalmam felveri
lassan nyakamig ér a gaz,
a konc fölötti hangoskodásban
egymás szemét kéjjel
vájó hollók
látványa mára fölöttébb
ingerli
idegeimet és az orromat.
Lét és nemlét határán
pörös számon szégyen
a hét lakat,
Uram nem kérek több leckét
a túlélési technikákból,
kínálj méltó
halálnemet,
mielõtt hiénáid megfojtanak.
|
|
Feltételes
módban
Ha tehetnéd egyszer
lencsevégre kapnád,
miként surran vissza a közbe
meg-
kondítani a lélek harangját.
Ha tehetnéd, borsót szemeznél,
nehogy falra hányván
döntsön betegágynak a
hûség
mint divatjamúlt járvány.
Ha tehetnéd, ültetnél
szemébe
könnyel elegyített mosolyt,
mikor
az istenkeresésben elfáradván
biztató szavakért ajtódon
bekopog.
|
Tapasztalatok
Hõkölni késztet
az éber paraziták
vadászó kedve.
*
Évek porától
egyre piszkosabb üveg:
már nem látszom át.
*
Sosem tudtam a
bûnös elõtt bábuként
elõre tolva.
*
Így rohan el az
élet, így jár túl
mindig
lassú eszemen.
*
A búcsúzó fény
marhatott meg:
sérült a nemez sátramon.
*
Megmérgezõdünk
mint a ciános
Tisza halai.
*
Eszre hosszabbak
a szellemidézéssel
eltöltött órák.
*
Magányban ébred
magára és nyújtózik
derûsen a lélek.
|